Nem vagyok a cseléded! – Rád üt, azért ilyen! – Most ne, fáj a fejem! – Bezzeg a szomszédnak megint új autója van! – Aligha létezik olyan házasság, partnerkapcsolat, amelyben soha nem hangzik el vádló szó, soha nem robban ki veszekedés.
Egy ilyen konfliktus nélküli kapcsolatra a pszichológus azt mondaná: valami nem stimmel. Hiszen bizonyos fenyegetettség esetén az ember természetes reakciója a düh, az agresszió, s ennek verbális formája, a veszekedés.
A magát veszélyben érző ember védekezése ez. A túléléshez szükséges. Nem mindegy azonban, miért, hogyan, hányszor veszekszünk. S főleg képesek vagyunk-e közös nevezőt találni a végén? Továbbá: a veszekedés a konfliktusok megoldásának módja-e, avagy épp ellenkezőleg, újabb konfliktusok gerjesztője.
A kapcsolatanalízissel foglalkozó szakember szerint a veszekedések igazi oka legtöbbször nem a konfliktus, hanem az, hogy ezeket a konfliktusokat képtelenek vagyunk kezelni.
Veszekedés a háztartás miatt
A pszichológus szerint a háztartáson belüli munkamegosztás, különösen fiatal házasoknál, állandó veszekedések színtere. A vita látszólagos oka mindig az, ki mennyit vállal a ház körüli teendőkből, ki viszi le a szemetet, a kutyát, ki vásárol, főz, mosogat.
A valódi ok azonban rendszerint egyfajta pozícióharc. Ha az asszony is pénzt keres, természetes igénye, hogy a házimunkát férjével közösen végezzék. A legtöbb kapcsolatban ki is alakul bizonyos rend, munkamegosztás.
Előfordul azonban, hogy egyikük elfelejti, elmulasztja, későbbre halasztja valamelyik feladatát. Ilyenkor a másik figyelmezteti, ugye tudod, szívem, hogy ma neked kell sétáltatni a kutyát, majd hozzáteszi, persze, ha nagyon fáradt vagy, leviszem én. És a dolog el van intézve. A válasz ugyanis rendszerint hasonlóképpen szelíd: persze, mindjárt megyek, vagy nagyon hálás lennék, ha levinnéd helyettem.
Veszekedés akkor lesz a dologból, ha a kutya sétáltatása után egyikük azzal állít haza: megbeszéltük, hogy te vagy a soros, de már megint nekem kellett levinnem a kutyát. A válasz erre hasonlóképpen vádló: az persze nem zavar, hogy tegnap én mosogattam helyetted. S már záporoznak is a vég nélküli vádaskodások.
Vegyünk egy egyszerű példát. Az ötéves Zsófika „véletlenül” hazahozza az óvodából Pirike vadonatúj Barbie babáját. Azt a játékot, amire ő is már régóta vágyik. Ha a mamája este azt mondja a papájának: elmagyaráztam Zsófinak, megértem, hogy nagyon szeretne ő is egy ilyen babát, ez azonban nem az övé, vissza kell vinnie. Szerinted megígérhetjük, hogy a születésnapjára veszünk neki egyet? Akkor a válasz valószínűleg az lesz: persze, néhány túlórából összehozom rá a pénzt. Ha azonban az esti beszélgetés így indul: a lányod ellopott egy babát az óvodából, akkor a folytatás, hasonlóképpen vádaskodó lesz: ez az eredménye a te mindent elnéző nevelésednek. A beszélgetés támadások sorozatát gerjeszti, amelyben már régen nem arról van szó, hogy baj van a gyerekkel, hanem arról, hogy baj van veled.
Tipikus konfliktusterület az ágy. A szexuális élettel kapcsolatos problémák ritkán fogalmazódnak meg. A szexológusok szerint az már a megoldás felé tett első lépés, ha a házastársak hajlandók egymással beszélni a problémákról.
Az esetek jelentős részében, jóllehet a veszekedésnek igazi oka éppen a szex, a vita egészen másról folyik. Vagyis az asszony nem akar ágyba bújni hitvesével, ezért beleköt. Ötre ígérted, hogy hazajössz, s már fél hét is elmúlt. Mire a férj, még békés hangulatban: le kellett adnom egy jelentést, később végeztem. Az asszony ilyenkor mondhatná azt is: máskor telefonálj, kérlek, tudod, hogy féltelek. Ezzel a veszekedés iránya megváltozna.
A férfi valószínűleg ellágyulna a beismeréstől, és elszégyellné magát, amiért megváratta aggódó feleségét. Az asszony azonban éppen ezt nem akarja. Folytatja tehát: persze, és elromlott az összes telefon! Innen már nehéz a békülés. Az este duzzogásba torkollik, szexről szó sem lehet, vagy ha mégis, jön a végső döfés: persze, mert én neked csak erre kellek!
A dolog férfiváltozata sem kevésbé átlátszó. Mert azt ugye egyetlen férfi sem ismeri el, hogy mostanában valahogy nem megy. Talán megfordul a fejében, hogy túlhajtja magát, esetleg öregszik, és orvoshoz kellene mennie. De ezeket a gondolatokat hajlamos elhessegetni. Egyszerűbb azt gondolni, természetes, hogy elmúlt a vágy, az asszony se olyan kívánatos, holnap nehéz nap lesz, ma is túl nehéz napom volt.
Mondhatná persze: valami baj van velünk, beszélnünk kellene végre. Menjünk el egy hétvégére a gyerekek nélkül, hiszen szeretjük egymást. Ehelyett azonban veszekedést gerjeszt. Már megint nincs vasalt ingem, mondja lefekvés előtt. Mire az asszony: jó, hogy nem éjfélkor jut eszedbe. Vagy dühöngve felkel vasalni, s mire végez, embere már az igazak álmát alussza, vagy ő maga fordul duzzogva a fal felé. A végeredmény ugyanaz. Vajon miért nem tudunk őszintén beszélni erről?
Veszekedés a pénz miatt
A pénz körüli viták nem mindig a pénzről szólnak. Sok házasságban mindkét fél pontosan tudja, hogy az anyagi nehézségek oka szinte megszüntethetetlen, hiszen már egyikük sem tud többet dolgozni, és jobban fizető munkahelyet sem könnyű találni. Ezért a pénz miatt kirobbanó veszekedések vagy a bezzeg szócskával kezdődnek – bezzeg a Kovács tud fizetésemelést kérni! -, vagy az egész életvitelt kérdőjelezik meg: ha akkor hagyod, hogy befejezzem az egyetemet, most nem itt tartanánk!
Esetleg a pénz elköltése körül támadnak viták: ha nem innál meg minden este öt fröccsöt, leszoknál a cigarettáról, nem költenéd rongyokra a pénzt, a lányod hajlandó lenne olcsóbb cuccokban járni, akkor spórolhatnánk. Az ilyen típusú veszekedések nem a gondok közös megoldását célozzák, hanem értékítéletek összecsapását jelentik. Arról szólnak, hogy kinek, mi fontosabb.
Arról szólnak, hogy nyaralni menjünk inkább, vagy tegyünk félre új videóra. És ilyenkor már az életről vallott két, alapvetően különböző felfogás csap össze. Mert kevés olyan család van, ahol nincsenek anyagi gondok.
A költségvetés megtervezése alapvető fontosságú. Ott, ahol a rendelkezésre álló pénz elköltését közösen beszélik meg, pontosan tudják, hogy melyek a kötelező kiadások, mennyi marad, milyen tervek megvalósítása a cél, kevesebb vita adódik. Míg ott, ahol az egyik fél a pénzügyminiszter, övé a felelősség, tőle lehet kunyerálni, ám őt lehet szidni is, ha nem jut valamire.
Egy biztos, legyen bármily nagy is a szerelem, az anyagi gondok felőrölhetik. Főként egy olyan társadalomban, ahol a gazdagság a legfőbb értékmérője az embernek, ahol a sikeres élet mértékegysége a megkeresett pénz, ahol szinte minden a fogyasztásra ösztönöz. Nagyon nehéz elhinni, hogy nem kell minden évben bútort cserélni, villamossal is lehet munkába járni, sőt az esti film plazma-tv nélkül is szórakoztató.
Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és friss infókért!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
