Már elkészült. De nem indul sehová. Csak áll a szoba sarkában, s hagyja, hogy nézd. Meghittség lengte, bibliaillatú, ezer fénnyel játszva méltóságos. Gyönyörű. Mindig az. Csak úgy egyszerűen. Minden mesterkéltség, minden erőlködés, minden nyűg nélkül. Cso
Papucsod lerúgva, egy puha párnát hátad mögé téve beleülsz a hintaszékbe, s nézed. Mély lélegzetet veszel, majd kifújod a levegőt, mint a nagy utat megtett vándor. Talán a gondok is tovalengnek vele egy pillanatra. ?Hosszú volt az év. Talán rohant is meg nem is. Talán nehéz is volt, meg nem is. Talán boldog is meg nem is. Sok volt a feladat. Megint. Volt benne várt és váratlan, édes és keserű, nevetséges és szomorú. De te csak mentél mindig tovább, mint a kiválasztott, aki tudja, küldetése van. Éltél. Magadért. Másokért. Adtál nekik magadból. Szeretetet, törődést, odafigyelést. Vajon eleget? Szomorkodtál, szorongtál, aggódtál. Megérte? Nevettél. Vajon elégszer? Féltél. Valóban volt mitől? Sok mindent akarsz még, de most egy pillanatig csak jó élni. Elengedni mindent. Semmit sem szorítani. Felszabadulni, megszabadulni, egy kicsit elemelkedni. Egy röpke pillanatig hagyni, hogy nem beleavatkozva minden magától alakuljon. S hinni, hogy jó felé sodródsz. Hogy bárhogy is legyen, minden jól alakul majd. Egy villanásra megérezni, hogy veled van az Isten. Hogy a Gondviselés keze pihen válladon, s óvja Sorsodat. Hogy a rossz se ellened, hanem érted van. S a boldogság rád talál, mert erre születtél. Érlelődsz óráról órára hétről hétre hónapról hónapra. Vágyaidról tudnak odafent. Hallanak, figyelnek, szeretnek téged. És időben megadják neked mindazt, amit szeretnél. Nem kell félned semmitől. A bátorság szikráját csempészték a szívedbe. Amikor egykor felordítottál, ők már látták benned, hogy véghezviszed, amire születtél. Nincs fájdalom, ami végérvényesen megtörjön, nincs az a kín, melyből fel ne emelnéd magad, nincs az az ellenség, kinek arcába bele ne mernél nézni. S nincs az a félelem, melyet el ne taposnál magadban. Mert erős vagy. Mert kitartóbb vagy, mint sokszor hinnéd. Mert az életedbe vetett hited fényét kioltani nem engeded. Soha. Senkinek. Meg se próbálják. Mert cinikus nevetéssel hagyod ott őket. Talán vannak ellenségeid. Hát legyenek. Tegyék a dolguk nyugodtan. Mutassanak rá, hol vagy még gyenge. Hogy ott aztán olyan erőssé tedd magad, amilyen még sose voltál. És él a szívedben ezer szeretet. Arcok, kikkel az élet összekötött. Kiket őriz a lelked hét lakat alatt. Kikért megjárnád a legveszélyesebb utakat, megküzdenéd a legnehezebb csatákat, végigvinnéd a legkeservesebb küzdelmeket. Kikért túllépnél önmagadon, ha kell. Mert rájuk nézve elfelejted magad. Adod nekik a lelkedet, s közben érzed, hogy mindez valami olyasvalami, amiért élni érdemes. Vannak, kiktől eltávolodtál, talán, mert sorsod ennyi volt velük. Életedben átutazók voltak csupán. Szerepük véget ért. S talán vannak, kiktől hagytad, hogy elválasszanak hamis, ördögi, lélektelen érzések. De megvan benned a képesség, hogy e kapcsolatokat helyrehozd, s szeretetté varázsold az elidegenedést. Talán van célod, álmod, vágyad, mi elérhetetlennek tűnik. De az angyalok a bizonytalanság pillanataiban átölelnek, s odasúgják: az Istennek semmi sem lehetetlen. S te hiszel nekik. Mert tudod, így van. S ezért sose szűnsz meg hinni az álmaidban. Tudod, célhoz érsz. Magabiztos mosollyal haladsz feléjük az úton. A kezdeti nehézségek nem riasztanak meg, a diadaltól nem leszel esztelenül részeg. Amit elértél, megünnepled, megköszönöd, és bölcsen haladsz tovább. Engeded szárnyalni a lelkedet. Nem kötöd az anyaghoz. Látod, és érzed, hogy útja a végtelenbe visz. Hogy az örök boldogság rendeltetett el számára. Isteni önvalód vezet téged. S mindig megsúgja, mit tégy. Szavát egyre jobban hallod. S egyre inkább hiszel neki. Hallgatsz rá, ha azt súgja, tedd, s nem lépsz, ha a cselekvés ellen int. Most nyugodt vagy, mert hiszel. Most türelmes vagy, mert látod benne a célravezető erőt. Most harmonikus vagy, mert érzed, jó élni. Leszel még meggondolatlan, hirtelen, esztelen. De ember vagy. Nem kell, hogy hibátlan légy. A Gondviselésnek te vagy a hibásan Tökéletes. Ha elrontottad, kijavítod, megtanulod, talán megbánod. S mész tovább. A hibát felhasználod, s utad megtörni önostorozással nem hagyod. Képes vagy megbocsátani másoknak és magadnak. Lassan felállsz a hintaszékből. A szobaajtóból még visszanézel a csillogásra, s közben meghallod angyalod hangját. Ártatlanul szól hozzád, akár egy kisgyerek, mert ajándékot kér tőled. Három dolgot: egy lelked mélyéről fakadó boldog mosolyt, egy önfeledt kacagást, s egyetlen órát, melyből száműzetik lelkedből minden rossz gondolat. Elmosolyodsz, de ez még nem az, amit kér, csupán annak ígérete? Kedves Olvasóm, ki végigkísértél az elmúlt hónapokban, s ki csak véletlen idetévedtél! Kívánom, hogy az Isten áldása legyen életeden! Hogy mindaz, mire vágysz, s felemel, teljesüljön. Hogy megtaláld, akit keresel, megéld, amit szeretnél, elérd, amire vágysz. Kívánom, hogy legyen benned örök hit, kitartás és erő. S hogy elégedett, egészséges, és nagyon boldog legyél. Hogy életeden győztes mosollyal vándorolj keresztül! Boldog karácsonyt kívánok Neked! Ölel: Adela