Minden embernek születésétől fogva megadatott a képesség az áldás és a bőség megidézésére, a gyógyulásra. Mindez csupán önfegyelem kérdése. „Mitől féltek, ti kicsinyhitűek?” – szólt Jézus a tanítványaihoz.
Az ember és vágyai között nem áll más, mint az ésszerűsége, erőszakossága, türelmetlensége, félelme, kishitűsége és kételkedése. Vagyis a hitetlensége. Amikor az ember félelem és szorongás nélkül, ellenséges gondolatoktól és érzésektől mentesen, türelmesen, bizalommal, fegyelmezetten működteti a hitét, bármilyen vágya teljesül. Ezért a félelmet, a teremtéssel szembeni bizalmatlanságot, és az agresszív türelmetlenséget kell kiirtanunk a tudatunkból és tudattalanunkból célirányos szellemi erőfeszítések árán. Tulajdonképpen a félelem is egy mágikus idéző erővel bíró, negatív előjelű hit. A félelem által létrehozott képzetek a megfordított hitünk, vagyis a rosszban és a szerencsétlenségben való hitünk sorsrontó energiái. Az élet egyik értelme az is, hogy megtanuljuk tisztán látni a harmonikus kibontakozás felé vezető lehetőségeket, és ennek alapján átalakítsuk az összes negatív képzetünket pozitív képzetekké. Ezt viszont a tudattalannak a pozitív képzetekkel való tudatos feltöltésével érhetjük el. A hit az a mágikus erő, amely képes a mennyek országa nevű állapotot: a derűt, a biztonságtudatot, az elégedettséget, az egészséget, az egyéni élettervek valóra váltását, a harmonikus élethez szükséges javakat itt a Földön megvalósítani. „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találni fogtok, kopogtassatok és megnyittatik nektek!” és: „Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik.” Bármi, amit kérünk, ha hittel kérjük, a megfelelő időben megjelenik, bármilyen lehetetlennek tűnik is az adott körülmények tükrében. Isten soha nincs késésben. Ha valaki sikert kér, és bár ez az anyagi logika által nem igazolt, de hiszi, hogy az égi logika alapján sikeres lesz, akkor sikert fog idézni az életébe. Ám ha sikert kér ugyan, de eközben kudarcra készül, akkor ennek megfelelően kudarcot fog kapni. Vagyis mindenki azt a helyzetet idézi be magának, amire spirituálisan fel van készülve. Az embernek rá kell készülnie, és a megvalósulásig folyamatosan készenlétben kell tartania magát, hogy hittel és örömmel fogadja azt, amit a tudattalan képzelete teremtő erejétől kért, még akkor is, amikor a leghalványabb logikus anyagi jel sem mutat arra, hogy amit kért, azt meg is fogja kapni. Minden diszharmónia, ami a külső környezetünkben megjelenik, egy belső, mentális diszharmóniára utal. „Ami kint van, ugyanaz, mint ami bent van.” A rezonancia és a tükröződés törvénye alapján az ember egyetlen ellensége ő maga. Mi vagyunk azok, akik teremtő képzeletünkkel egybekötött vágyainkkal elrendeljük és beidézzük a magunk számára az áldást vagy a nyomorúságot. Mi vagyunk azok, akik a képzeletünk és a hitünk által életeseményeinket, különböző személyekkel és helyzetekkel való találkozásainkat, vagyis a sorsunkat „elrendeltük”. A szüntelenül és önműködően keletkező imaginációnk, ártó vagy építő szavaink által hozzuk létre az életkörülményeinket. Jézus arra is felhívta a figyelmünket, hogy kimondott szavainknak igen nagy szerepük van sorsunk alakulásában: „A te szavaid által igazodsz meg, és a te szavaid által leszel elítélve.” Aki ismeri a szó mágikus hatalmát, nagyon vigyáz arra, hogy milyen kifejezéseket használ a mindennapi társalgásai során. Kimondott szavaival az ember ugyanis állandóan sorsot alakít magának. A szó mágikus teremtő erejének következtében minden, ami a kimondott szavaink alapján személyünkkel rezonanciába kerül, felénk hatol. Az egyetemes törvények ismeretében, a hit segítségével az ember kijavíthatja a mentális tévedéseit, újraprogramozhatja a karmájából adódó, tudatos vagy önkéntelen negatív igényléseit. A hit tehát az a legfőbb törvény, amely feloldja az embert az ok és az okozat törvénye alól, vagyis a félelemben fogant ötletei megvalósulása alól. De azt is fontos tudni, hogy a tévedéseink nyílt és őszinte beismerése és felvállalása nélkül, vagyis a velünk történt negatív események, akadályok és kudarcok karmikus okainak a megértése nélkül nem jöhet létre az igazi feloldás. Mert csak azt engedhetjük el, amit előzőleg jól megfogtunk.