Hazugság nélkül nincs szerelem – tartják a filozófusok. Shakespeare ezt sokkal szebben fogalmazta: színház az egész világ. S hogy mennyire vagyunk jó vagy rossz színészek ebben a folyamatos előadásban, attól is függ, mennyire tudunk színlelni, hazud
Csak a gyerek és a bolond nem hazudik – tartja a népi bölcselet. Ez igaz is, meg nem is. Mert a gyerekeknél még nem alakult ki, a bolondnál pedig egyszerűen nem működik az a morális fék, ami azonnal működésbe lép, ha valaki felismeri, hogy az érdeke mást kíván, mint amit a valóság, a helyzet ad. „A nők másként hazudnak” című könyvében Catharina Lohmann német pszichológus arra a következtetésre jut, hogy az igazság elhallgatása vagy elferdítése valójában mindenkit egy kicsit jobbá tesz. Állítását azoknak a fejlődéskutatóknak az elméleteivel igazolja, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a hazugság valójában ravasz megtévesztési manőver, ami a túléléshez nélkülözhetetlen stratégia. A hazugság tehát a génjeinkben van.
Munkahelyi hazugságok
Egész Európát átfogó felmérés után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a leggyakrabban a munkahelyen hazudnak az emberek. Aztán a szülő-gyermek kapcsolatban előforduló lódítások következnek. A szerelmi, magánéleti füllentések ebben a felmérésben csak a harmadik helyre szorultak. Az állásinterjún mindenki „a szebbik arcát mutatja”, jobbnak, többnek mondja magát, mint aki-amennyi valójában. És a főnöknek is kényelmesebb azt mondani, hogy „a vállalati érdek azt követeli, hogy ezt a munkahelyet megszüntessük” – mint hogy kerek-perec az illető szemébe mondani, lustább, mint a többiek, a munkája nem felel meg, vagy a munkakör ellátására teljességgel alkalmatlan. Hamis illúzióban hagyja az illetőt, aki újabb helyen, újabb próbálkozás után újra az utcára kerül. A kisgyereket arra tanítják, hogy nem szabad hazudni. De hogy miért, azt sokáig homály fedi. Csakhogy az a felnőtt, ki teljes őszinteséget követel a gyermekétől, egy sor dolgot nem köt a fia vagy a lánya orrára. Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé őszinte vele a szülő. Természetes, hogy a felnőtt jót akar, amikor megpróbálja megvédeni gyermekét a realitás kegyetlenségétől, és ezért elhallgatja vagy eltorzítja a valóságot. Csakhogy az a gyerek, aki hamis képet kap környezetéről, később sem tud majd tájékozódni a reális világban. Védtelenné válik, nem tud felkészülni a valódi ütközetekre. A gyerek fantáziájában ugyanis mindent lejátszik, azt is, ami történt vele, és azt is, ami szerinte történni fog. Ha másra készül fel, mint ami valójában van, akkor nevetségessé, sérülékennyé válik. De ha felnőtt hazudik felnőttnek, az eredmény ugyanaz. Csak a felnőtt már tudja, hogy milyen kárt okoz számára a hazugság. Ezért is tartja megbocsáthatatlannak. A hazugság ugyanis – a párkapcsolatban élők, szerelmesek, házastársak között – kiszolgáltatja, nevetségessé teszi a másik előtt. Ezért van az, hogy ha valakiről kiderül, hogy hazudozik, azzal szemben gyanakvóvá válik, és soha többé nem tud megbízni benne. A hazugság valójában nem más, mint az őszinteség hiánya. A legtöbb felnőtt már tudja: vannak helyzetek, amikor épp az őszinteséggel árthat. Sok esetben ugyanis a füllentés, az elhallgatás többet segít, int a nyers igazság kimondása. Az élet minden területén felmerülhet, hogy mikor teszünk jót magunknak és a másiknak, ha feltárjuk a kegyetlen valót, vagy ha elfedjük azt. Az üzleti életben szinte természetes a tények elferdítése, hogy jobb színben tűnjön fel a partner szemében az ajánlat. A hétköznapi szóhasználatban az őszinteség egyet jelent az összetartozással, a bizalom jele. A hazugság pedig a másféle szándék leleplezése. Maurice T. Maschino francia filozófiaprofesszor szerint a hazugság a szerelem egyik formája. Amikor a nő hazudik, a szabadságát védi. Amikor a férfi hazudik, általában gyerekesen viselkedik és kockáztatja a szélhámosság lelepleződését. A férfiak a hazugságaikkal akaratlanul is kikényszerítenek valamilyen döntést. A nők inkább azért hazudnak, mert tapintatosabbak, érzékenyebbek a férfiaknál, és nem dobálóznak meggondolatlanul kemény tényekkel. Számtalanszor fordul elő minden kapcsolatban, hogy az egyik fél épp a másik érdekében nem akarja feltárni az igazságot. Ezt nevezik a hazugságvizsgálók füllentésnek. A magyar nyelvben van egy hasonló tartalmú és alakú kifejezés: van valami a füle mögött. És mindenki által ismert az a testbeszéd, amikor a fülét vakargatja az, akivel beszélünk. Szinte biztos, hogy ilyenkor nem az igazat mondja, elhallgat valamit, vagy füllent. A füllentés ugyanis inkább kegyes színjáték, valamely apróbb jelentőségű dologban az igazság torzítása, jelentéktelenítése. Kell hozzá egy cseppnyi ravaszság is. Valami csavarás. A füllentés agymunka. Mindig van benne valami báj. A füllentés legtöbb esetben a kapcsolat zavartalanságát védi. Olyan torzítása az igazságnak, ami igaz is, meg nem is. Ha a másik rájön, nem kell feltétlenül megsértődnie, mosolyoghat is rajta, s kedvesen jelezheti, hogy tudja, mi az igazság, de nem veszi rossz néven. Amikor a feleség jóval olcsóbbnak mondja az új ruha árát, mert nem akarja, hogy a család anyagi biztonságát fenyegető felelőtlen költekezésnek titulálja a vásárlást, vagy amikor a gyerek éjjel későn megy haza, és az anyja reggel felelősségre vonja, elfogadhatóbb időpontot mond, de ha lebukik, rendszerint csak korholás a válasz. Hiszen nem történt jóvátehetetlen dolog.
Csendes hazugság
Van a hazugságnak még egy formája: az elhallgatás. Ezzel nem a másikat védjük, hanem önmagunkat. Kihagyjuk a mondandóból azt az információt, ami nekünk kellemetlen ami a másikban jogos gyanakvást ébresztene. Az elhallgatás nem bűn, de általában mindenki rossz néven veszi, ha rájön. Aki elhallgat valamit, az valamilyen előnyre, de legalább is valamilyen hátrány elkerülésére számít. S ha az elhallgatás kiderül, még mindig védekezhet azzal, hogy nem volt szándékos, ő sem tudta, vagy nem érezte a jelentőségét annak, hogy megmondja. Ilyenkor nehéz nyíltan neheztelni. Ráadásul az elhallgatás segíthet abban is, hogy a másik megtartsa az illúzióit. Gianna Schelotto olasz hazugságkutató szerint a nők jobban tudnak füllenteni, mint a férfiak. És sok esetben a másik megóvása érdekében nem mondják meg az igazat, vagy ferdítik el a valóságot. A nők nem hazudnak többet, mint a férfiak – csak épp másként teszik. Elsősorban védekezésből hazudnak, saját maguknak, a partnerüknek. Hogy elkerüljék a csalódást, vagy hogy ne bántsák meg a másikat. Nézd meg a következő oldalon, hogyan hazudnak az egyes csillagjegyek képviselői!De hogy ki milyen jó színész az élet színpadán, ki tud hazudni, és ki képtelen még az apró füllentésre is, az nagyon sokban függ attól, hogy az illető milyen csillagjegyben született, illetve születésekor hol állt a Hold. Minden jegy mellett feltüntettük, hogy a hétköznapokban összesen hány százalékuk képes az alakoskodásra, hazugságra. Kos: 5% Nagyon nem jó színész. Mindig őszinte és nyílt: látszatra zord, valójában szívélyes, aki sosem köntörfalaz fölöslegesen. Hamar lebukik, ha hazudni próbál. Ha a pénzét képmutatással kellene keresnie, alighanem éhen halna. Bika: 20% Mivel az őszinteség hozzátartozik a Bika jelleméhez, aligha képes szerepet játszani. Bizalomra méltó, aki a képmutatást megveti – ilyesmire legfeljebb valamilyen jó cél érdekében hajlandó csupán. Előfordulhat, hogy egyszer-kétszer nem fedi fel a lapját, ha ezzel megkímélheti a másikat a fájdalomtól. Ikrek 80% Született színész. Olyan sok szerepet játszik egyszerre, hogy nehéz eldönteni, melyik is az igazi arca. Bár, lehet, hogy épp emiatt könnyű kiismerni, hiszen minden szerep a személyiségének egy része. Rák 95% Nem szívesen mutatja ki igazi érzéseit, nem hazudik, inkább elhallgat dolgokat. Önvédelemből alakoskodik, hogy igazi lényét mindig egy kicsit homályban tartsa. Álcázása védőpajzs, így folyamatosan titokzatosság lebegi körül. Oroszlán 90% A képmutatás mestere. Az életben szívesen játszik nagy és fontos szerepeket, és általában sikerül ezeket élettel megtöltenie. Csak ritkán fedi fel az igazi arcát. Ha érdeke úgy kívánja, nagyon át tudja színezni a valóságot. Szűz 25% Az álcázás minden formáját megveti. Mindig a természete szerint viselkedik. Igaz, nem enged bepillantást a dolgaiba, Igaz, nem enged bepillantást a dolgaiba, de másoktól megértést vár el. A színészkedést, füllentést, őszintétlenséget tisztességtelennek tartja. Mérleg 100% A füllentés nagymestere. Ügyesen hazudik, s mert nagyon ért a színészkedéshez, nehezen lehet rajtakapni. Mesterfokon játssza mindig a helyzetnek megfelelő szerepet. Az ember sohasem tudja pontosan, hányadán is áll vele. Skorpió 65% Nem szívesen enged betekintést lelki életébe, de azért nem álcázza magát. Csak bezárkózik, megközelíthetetlennek és titokzatosnak tűnik. Nehéz, majdnem lehetetlen őt kiismerni. Nyilas 10% A képmutatás művészete teljesen idegen tőle. Mindig azt mutatja, ami a lénye, mindig úgy viselkedik, ahogyan éppen érez. Ami a szívén, az a száján. Ezért gyakran előfordul, hogy „akasztott ember házában kötelet emleget”, és így sokat ront az esélyein. Bak 50% Nem jó színész, de ért annyira a képmutatáshoz, hogy a külvilág számára kiismerhetetlenné tegye magát. Nem szeretne senkit félrevezetni. Aki nyílt kérdést intéz hozzá, annak egyértelmű választ ad. Tárgyilagosságával azonban sokszor eloltja a másikban a reményt. Vízöntő 75% Szívesen visel álarcot, és bolondozás mögé bújva mondja ki az igazságot. Szeret szerepet játszani, hogy elrejtse azt, amit érez, gondol. Örömmel zavarja össze az embereket, mégis tisztességes és megbízható. Halak 85% A félénk Halak nem szívesen adja ki az érzéseit. Kitűnő színész, nagyon vigyáz arra, hogy ne lehessen kifürkészni igazi énjét. A másik igyekezetére bízza, hogy kiismerje. Így újból és újból magára irányítja a figyelmet, és boldog, ha foglalkoznak vele. Hazugságra utaló jelek Aki nem mond igazat, annak – kitágul a pupillája, pislog – megváltozik a hangja – hamisan cseng a nevetése – elpirul vagy elsápad, így reagál az érzelmi stresszre, – dadog – gyorsul a légzése – gyakran nyel – izzadni kezd – matat a kezével, izeg-mozog a lábával Forrás: Kiskegyed Horoszkóp Magazin nyári száma – még kapható az újságárusoknál!