„Szexi a dögcédulád. Nem akarsz lefeküdni velem?” A pultnál ültem egy bárban. A fekete pólóm volt rajtam, meg egy medál. Tudod, olyan fém, dögcédulaféle. Fáradt voltam, csak egy italra ugrottam be. Akkor jött oda hozzám, így. Kb. 16-17 éves lehetett. Nem
Amikor először tapasztaltam, hogy túlontúl sok férfi csupán könnyen, olcsón -egy két itallal, pár gyenge sablonbókkal- kapható szexuális tárgynak tekinti a nőket sértett lettem. Aztán ahogy gyűlt-gyűlt a sok negatív élmény egyre nagyobb teret nyert bennem a büszkeség táplálta harag. Végül elgondolkodtam. Miért hiszi olyan sok férfi, hogy minden nő kurva? Mi alapozza meg bennük ezt a tévhitet? ..A világon talán annyi élethelyzet van, ahány lélegzetvétel. Nem ismerhetjük egymás körülményeit, adott lelkivilágát, sorsfeladatait. Ami az egyikünk lelkéből csak elvesz, az másvalakinek lehet jó. Nem ítélkezhetünk ezért egymás felett? A direkt, nők kezdeményezte szexualitás árad a médiából: reklámokból, a lapokból, a plakátokról?A minap láttam egy filmet. Benne a hősnő nyelves csókkal köszönt el az apósától. Az öreg mindezt nevetgélve nyugtázta a fiával együtt. A filmben, és sajnos lehet sokakban, akik látták e másfél órányi képsort ez a nő a belevaló csajt testesítette meg. De valóban ettől lenne valaki dögös, vagány? Ez a direktség, könnyen kaphatóság, gátlástalanság jelentené a lazaságot? Aki pedig másfajta női magatartással él, nem fekszik le mindenkivel, aki megtetszik neki, s esetleg kivár néhány randit az első együtt létig az álszent, prűd, vagy zárkózott lenne? Nem hiszem. Sőt. Egy ilyen nő is lehet fantasztikus, gátlások nélküli, szenvedélyes szerető. Csak mindezt nem nyújtja akárhol, akárkinek. ..A férfiaknak egyébként is óriási az egója. Minek azt még ilyesfajta görcsös nyomulással növelni. Nem kell persze, hogy úgy viselkedjünk, mint nagyanyáink. De nem esik jobban, ha először a férfi mutatja ki, mennyire vonzónak, csodásnak talál? Aztán majd valamikor, egy hajszálnyival később talán mi is elhintjük neki, hogy átfutottak rajtunk hasonló gondolatok vele kapcsolatban? Esendők vagyunk. Senki sem tökéletes. Van, hogy elkap a vágy. Hogy meglátjuk, és beleremegünk, pedig tudjuk, nem Ő az. Nem akarunk tőle mást, csak érezni a lényét, a testét egy/néhány éjszakán; van, hogy túl régóta vagyunk már egyedül; s van, hogy két sors szükségszerűen, rövid időre összekapcsolódik. Ilyenkor a két fél olyan létfázist él meg, melyben adhatnak egymásnak. Mit? Feltöltő erőt? Önbizalmat? Életkedvet? Az ilyen sorszerű, felfelé emelő találkozásokat, szexuális együttlétet a keleti bölcsek szerint jóváhagyja a szellemvilág. De a szinte már sportszerűen űzött, folytoni partnerváltogatás, a mindig mással élt féktelen szexuális élet már biztosan képtelen felemelni a személyiséget. Pedig ez a feladatunk. A folytonos fejlődés, a törekvés arra, hogy többek és többek legyünk. Azt hiszem, az ilyesfajta életmód sokkal inkább elvesz a személyiségből, mintsem hozzátesz, lefelé húzza a lelket, nem pedig felfelé emeli. Alárendelt, kiszolgáltatott, sorsrontó élethelyzeteket teremt. Az önmagunk szinte rögtön, s túl sok mindenkinek való testi odaadása nem követel csekélyebb árat, mint egy jókora darabot Önbecsülésünkből, Büszkeségünkből, Tartásunkból. Csak mindezek aztán teljesen el ne fogyjanak? (Egy „mindennapmássalfekszemle” pasi megkapásakor pedig még az egót tápláló diadal is elmarad. A megszerzés szó itt értelmét veszti, hiszen ami mindenki számára könnyen elérhető, azt nem lehet „levadászni”. Ez nem hódítás. Az ilyen férfit nem megszerezni lehet, hanem csak becsatlakozni mellé néhány órára.) Mindemellett pedig ott az a sok tinédzser, aki már a szüzességét sem szerelmi vágyból, kötődés táplálta érzelmektől hajtva veszíti el, hanem egy magát könnyen adó, „te jó ég, de ciki, már 16 vagyok, és még mindig szűz” gondolat teremtette, gyors alkalmi együttlét alatt. Aki kicsit is -akár egy-két alkalomnyi ismerkedő találka erejéig- képes uralkodni az ösztönein, jutalmat kap. Az égtől amolyan ‘jól van’ suttogó dicséretet, a férfitól pedig megbecsülést, tiszteletet, és őszinte érdeklődést. Nem hiszem, hogy pálca kellene hogy törjön a felett, aki kezdeményez egy férfinél. Talán néha így hozza a sors, a körülmények. De ha erre kerül a sor lehet mindezt elegánsan, igazi nőként csinálni, ahelyett hogy alpárivá, önmagunkat megalázottá tennénk. Jó dolog, ha valaki intenzíven éli meg a szexualitást. Legyen is mindenki egészséges és boldog. ? Ám a szeretet, a törődés, a hűség, az odafigyelés olyan léleképítő képességek, melyek csak egy tartós párkapcsolatban kezdenek el működni. Csak annak keretein belül nevelhetjük fel magunkban e nemes érzéseket, tulajdonságokat. Csak egy nem csupán szexualitásra épülő társulásban gazdagítják mindkét felet. Kapcsolatot teremthetünk tehát sokféle okból, sokféle módon. De talán inkább mégse jöjjünk össze senkivel, csak azért mert jól áll neki a dögcédula.. Minden jót kívánok Nektek, Adela