Milla Jovovich: Túlteng bennem a szabadságvágy!

Kijevben, Ukrajna fővárosában látta meg a napvilágot, de szülei orosz nemzetiségűek. Apja Londonban dolgozott orvosként, anyja a hazájában elismert színésznő volt. Milla a kisgyermekkorát felváltva a két városban töltötte. Kilencéves volt, amikor a család ismét egyesült: apja Kaliforniában kapott állást és ő az anyjával követte. Szülei kiskorától arra nevelték, hogy csak magával törődjön és a karrierje legyen számára a legfontosabb. Ha tudták volna, hogy egy Nyilas számára ez a természetes, talán épp arra fordítanak több időt, hogy megismertessék vele a korlátok fontosságát. Így viszont serdülőkorára meglehetősen önfejűvé, a korlátlan szabadságot mindennél előbbre valónak tartó lány lett, és a mamájának sok fejtörést okozott, hogy megvalósítsa saját egykori álmát: világhírűvé tegye a lányát. Szerencsére a csillogás, a szereplés is vonzza a Nyilasokat, így Millát  mégis rá lehetett venni a modellkedésre. Tizenegy évesen már a kifutókon szerepelt, és nem volt még tizenhárom, amikor megkapta első filmszerepét. A tanulás viszont nem érdekelte, és műveltségbeli hiányosságai azóta is sokszor jelentenek gondot egy-egy szerep megformálásakor. Kiapadhatatlan kíváncsisága, nyitottsága és szereplési vágya viszont mindig átsegíti a nehézségeken, és amihez hozzáfog, az sikerül.

Az egyik amerikai magazin szerint Milla Jovovich napjainkban a világ legjobban fizetett modellje. Milliókat szedett össze a bemutatókkal és a fotózásokkal, hogy igazi szenvedélyének, a zenének élhessen. Saját együttesével járta az Államok nagyvárosait, és a turné anyagából összeállított lemez nagy siker lett. Ám egyre kevesebb ideje jut zenélésre, a filmezés szinte minden idejét leköti. Beteljesítette ugyanis az anyai álmot: világhírű színésznő lett. Az ötödik elemmel kezdődött a sikersorozat, ezt követte a Jeanne d””Arc, a Milliódolláros Hotel, és A kaptár-trilógiával vált teljessé. Eddigi életét ezerrel száguldotta végig, bevallása szerint azért volt szüksége az állandó pörgésre, hogy ne legyen depressziós. „Ha nem vagyok elhalmozva munkával, üresnek érzem az életemet” – vallotta még nem is oly régen, amikor kétévi házasság után elvált második férjétől, Luc Besson rendezőtől, akinek szakmailag nagyon sokat köszönhet. Ő látta meg benne ugyanis az igazi tehetséget, és sok-sok türelemmel sikerült is fegyelemre szoktatni a korlátokat nem ismerő, mások véleményével mit sem törődő lányt. Az előző házasságát még tizenhat évesen kötötte egyik ifjú színészkollégájával Las Vegasban, de ezt az anyjának két hónap után sikerült érvénytelenítenie, arra hivatkozva, hogy még nem volt nagykorú.

Legújabb kapcsolata viszont már tudatos döntés volt. A kaptár első részének rendezője, Paul Anderson bizonyára azzal tudta maga mellett tartani, hogy semmiben nem korlátozta, ahogy Milla fogalmazott: „angol hidegvérrel tűri beteges függetlenségvágyamat”. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a színésznő lehiggadt. Boldog volt, amikor minden előzetes tervezgetés nélkül megfogant első gyermeke, a most egyesztendős Ever Garbo. „Eddig azt hittem, a filmezés jelenti az igazi kihívást, de tévedtem. Az anyaság mindent felülmúl. Most fedeztem csak fel, hogy nő vagyok. Eljutottam arra a pontra, hogy már csak a család jár a fejemben. Évekkel ezelőtt még a munka volt a legfontosabb, és erre ráment a házasságom is. Most viszont már a magánéletem az első, minden más csak a lányom után következik.”