Csak az képes uralni a körülötte lévő világot, aki ura a saját gondolatainak. És csak annak van igazi hatalma az elméje fölött, aki megtanul csendet teremteni magában.
Erre való a meditáció, amit sokan összetévesztenek a relaxációval (sőt olykor magával a gondolkodással). A meditációnak számtalan formája ismeretes, de mint mindenben, itt sem a szöveg, a mód vagy a stílus a lényeges, hanem a koncentráció. Valamint annak a paradox szabálynak a felismerése, hogy csak úgy lehet valamit igazán irányítani, ha képesek vagyunk elengedni. A meditáció a mindennapok része, csak ezt még kevesen ismerték fel. Lassan rá kell ébredni, hogy csodák nincsenek. Természetfeletti jelenségek szintén nem léteznek, csak anyag felettiek. Vagyis a gondolat erejével lehet gyógyítani, át lehet formálni a világot. Csak tudni kell koncentrálni. Amikor a keresztény ember imádkozik, elszakad a mindennapoktól, elengedi önmagát és Isten kezébe helyezi a sorsát, vagyis tulajdonképpen nem tesz mást, mint egyvalamire, Istenre koncentrál, és lecsendesíti elméjét. Az ego megszűnik, a nyugalom teljes, ugyanakkor egy nagyon is erőteljes cél, akarat, fohász bontakozik ki. Ez is egyfajta meditáció. Amikor valakinek egy hideg, ködös reggelen valamiféle megmagyarázhatatlan okból kocogni támad kedve a közeli kiserdőben, és hatalmasat beszippant a friss, illatos levegőből, de úgy, hogy az egész teste beleborzong, szinte eggyé válik a természettel: ez szintén egyfajta meditáció. Ha az ember nagy megmérettetés – vizsga, meccs, állásinterjú – előtt áll, és azt ismételgeti magában, hogy „Képes vagyok rá! Sikerülni fog!”, akkor valójában a nyugati civilizáció tipikus mantráit ismételgeti, tehát bizonyos értelemben meditál. Kelet és Nyugat között „mindössze” annyi a különbség, hogy a nyugati ember nem hiszi el, hogy az elme mindenre képes. Így hát behelyettesít. Ha barátságra vágyik, felmászik a netre és keres magának. Ha le akar fogyni, teletömi magát mérgekkel. Ha az istenélményt szeretné átélni, a drogokhoz fordul bizalommal (már aki). A 21. század elején persze már egyre többen sejtik, hogy ezek álmegoldások. Aki a meditáció útját választja, annak az egész életét a szeretetnek kell meghatároznia. Ugyanis rosszra nem lehet használni, mert bármennyire rossznak tűnik a helyzet, az univerzumot mégsem a gonosz erők vezérlik. Sri Chinmoy spirituális mester számos meditációs technikát különböztet meg pusztán koncentráció alapján a Meditation techniques of Sri Chinmoy című írásában, amelynek lényege az összpontosító képesség fejlesztése. Ez az első lépcsőfok, amit nem lehet megúszni. Koncentrálj valamelyik kisebb testrészedre, például az orrodra, a hüvelykujjadra, vagy a szívedre! (Ez egy kicsit hasonlít a relaxációs módszerekhez.) Ilyenkor azt a gondolatot kell felerősítened, hogy semmi más nem létezik, csak ez az egy testrész. Összpontosíthatsz a szívverésedre is, a módszer teljesen veszélytelen. Következő alkalommal képzelj el egy apró lángot a szívedben, amely megvilágosítja az értelmedet. Ez önmagában segíti a koncentrációt, hiszen az értelem nap mint nap felesleges gondolatok áldozatává válik. Ha az előbbi feladat már könnyen megy, akkor a figyelmedet helyezd át egy külső tárgyra, amin átlépve saját magadat szemlélheted. Ez az igazi koncentráció. Ahhoz, hogy minél könnyebben sikerüljön elérni, rajzolj vagy fess a falra egy fekete – más színű nem lehet! – pontot szemmagasságban, és alaposan mosd meg az arcod hideg vízzel! Helyezkedj el a ponttól kb. harminc centiméter távolságban, és erősen koncentrálj rá! Pár perc múlva a belégzésnél próbáld azt érzékelni, hogy a levegő abból a pontból jön, és a kifújt levegő oda is áramlik vissza. Ha elég erősen összpontosítasz, akkor talán már néhány perc elteltével érezni fogod, hogy a lelked belépett a pontba, és onnan szemlélheted saját magad.
Rendkívüli koncentráló-képességet szeretnél?
Azt is megszerezheted. Ha túljutottál az előbbi két szinten, kipróbálhatod a következő gyakorlatot: tegyél élővé egy gondolatot! Vetítsd a falra, szemmagasságban. Ha ez nehéz, akkor bármilyen tárgyat odaképzelhetsz. Hatolj be a tárgyba vagy a gondolatba! A másik oldalról pillants vissza önmagadra! Ehhez a gyakorlathoz kezdetben egy almát, gyertyalángot is használhatsz segítségként. Nézd erősen az almát vagy a lángot, aztán csukd be a szemed, majd képzeld el, amit láttál. Ha már elég élénken magad elé tudod képzelni, nyisd ki a szemed és vetítsd a falra az alma a vagy a láng képét. Amint képes vagy erre, már bármilyen tárggyal, gondolattal próbálkozhatsz.
Összefoglalva: ha a meditációhoz szükséges koncentrációt szeretnéd fejleszteni, akkor mindig apró tárgyra kell koncentrálni. Ha viszont erőt szeretnél gyűjteni, akkor gondolj az univerzum végtelenségére. A következő gyakorlat nemcsak a koncentrációt növeli, hanem a lelket is megtisztítja minden rossztól. Koncentrálj egy olyan fotóra, ami kedves neked. Próbálj meg belépni a képbe! Ha ez sikerült, a következő gondolatot ismételgesd: „Az univerzum része vagyok.” Egy idő után ez a mondat átjárja az egész lényedet, és óriási erőt ad. A virág a tisztaság jelképe. Aki virágra koncentrál, annak a szíve megtisztul. A növény nézése közben gondolj arra, hogy eggyé váltál a virággal, ami már a szíved legmélyén növekszik. Majd koncentrálj az egyik szirmára! Gondolj arra, hogy ez a szirom a valóságlét csíraformája. Percek múlva koncentrálj megint az egész virágra, érezd, hogy ez az egyetemes valóság. Ezt a két gondolatot váltogasd, és közben egyetlen más gondolatot se engedj be a tudatodba. Aztán hunyd le a szemed, és képzeld el a virágot a szívedben!
További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazin téli számában találsz. Keresd az újságárusoknál!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
