Jób már négyezer évvel ezelőtt ezen morfondírozott: Ha valaki meghal, él még utána? Talán nem sok ennél alapvetőbb kérdés van a létezést illetően. Bizonyíték viszont kevés, hiszen a tudomány a fizikai léthez kötődik, a lélek viszont egy másik univerzum ré
A reinkarnáció elmélete ősidők óta természetes a keleti vallások számára, és manapság már a világ többi részén is szívesebben gondolják, hogy van élet a halál után. De honnan is tudhatnánk meg? Hiszen a kételkedésre, a bizonyítható, megfogható, mérhető dolgokra programozott működésünkkel erős ellentétben áll az, hogy egyszerűen csak higgyünk valamiben.
A tudomány lassan beadja a derekát
A halálközeli élményeket kutató tudósok ma már úgy gondolják, hogy a tudat ugyanúgy létezik tovább, miután az agy megszűnt működni. Egy kutatás során 63 olyan pácienst vizsgáltak meg, akik szívroham következtében kerültek a klinikai halál állapotába, és túlélték azt. Közülük hétnek voltak emlékei, vagy tapasztalatai a halál utáni állapotról, és mindannyian ugyanarról számoltak be: hatalmas békességet, örömöt tapasztaltak meg, az idő teljesen más dimenzióba került, az érzékelésük sokkal tisztább, élesebb lett, és mind a heten „egy másik világként” írták le azt, ahol vendégeskedtek, mielőtt a testükbe visszatértek volna. A kutatócsoport vezetője, Dr. Sam Parnia elmondta, hogy végül is soha nem értették, és senki nem bizonyította azt, hogy az agysejtek hogyan hoznának létre gondolatokat. Úgy vélik, a tudat független az agytól, az agy csupán a folyamat fizikai, végrehajtó része – ahogyan a tévé is csak átalakítja képpé és hanggá a fogadott hullámokat. „Amikor az egysejteket vizsgáljuk, azt találjuk, hogy azok semmiben nem különböznek a test többi sejtjétől. Képesek fehérjét és kémiai anyagokat előállítani, de nem tudnak semmi olyat, amivel a gondolkodás szubjektív jelenségét produkálnák.„- mondja Dr. Parnia. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
