Kilenc évvel ezelőtt a nagymamám még annál is gyakrabban járt templomba, és még annál is gyakrabban morzsolgatta a rózsafűzért, mint annak előtte, pedig azelőtt is folyton azt csinálta.
Igen ám, de kilenc évvel ezelőtt a nagyimat felidegesítették valami zagyva újságcikkel, miszerint ha beköszönt az Újév, vagyis 1999-ről átfordul a naptár 2000-re, eljön az Utolsó Ítélet. És a nagyim ezt elhitte. Persze, hogy elhitte, hiszen kislány kora óta azzal riogatták, hogy a keresztény tanoknak megfelelően kell viselkedni, és nem szabad bűnöset még csak gondolni se, mert aztán egy nap eljön az Utolsó Ítélet, vagyis Krisztus leszáll a mennyből ítélni élőket és holtakat, és lesz „nemulass”. Vagyis lesz nagy sírás, fogcsikorgatás.
Ha ketté válik az ég
A nagyim egyre gyakrabban mondogatta ezt különböző plénumokon, családtagoknak, postai alkalmazottaknak és postán sorban állóknak, közértbe igyekvőknek, lépcsőházban tartózkodóknak, kutyasétáltatóknak és kismamáknak. És mindenkit arra bíztatott, hogy gyónjon, amíg nem késő, mert már csak pár nap, és itt a december 31., meg az Utolsó Ítélet. 2000. január elsején, amikor felszaladtam hozzá, hogy boldog új esztendőt kívánjak neki, és diadalittasan dübörögtem, hogy na látja, nem haltunk meg, az ég se nyílt ketté, Krisztus se szállt alá, ő úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. – Nagyi, hol maradt az Utolsó Ítélet? – kérdeztem vicceskedve, de ő felemelte a mutató ujját, és így szólt: – Majd eljön az, fiam. És ahogy mondta, kirázott a hideg. Valahogy az volt az érzésem, hogy lehet viccelni, meg nevetgélni, de az Utolsó Ítélet az már csak olyan, hogy akkor is eljön, ha nem számítunk rá. Sőt, éppen akkor. Amikor senki se gondolná.
Visszaszámlálás indul…
A 2000. január elsejét tehát megúsztuk. De most újabb világvége következik. Az egyik weboldalon simán meg lehet nézni, hány napunk, óránk, percünk van még hátra a világ végéig. Az előbb néztem, akkor 1408 napom volt és néhány órám. Hátborzongató látni, ahogy megállíthatatlanul peregnek visszafelé a másodpercek. Ezt a világvégét a maja naptár szerint tűzték ki. 2012. 12. 12-én lesz, mert sok ezer évvel ezelőtt a maják épp egy olyan naptárt bírtak kitalálni, ami eddig tart és nem tovább. Döbbenetes, de komoly, kétgyerekes közgazdász barátnőmet megkérdeztem a minap, szerinte mi lenne a legjobb befektetési mód, hogy ebben a buta gazdasági válságban ne értéktelenedjen el az a kis összekuporgatott pénzünk. Rám nézett, és azt mondta, nincs megoldás. Nincs jó mód. Jön a 2012, már csak két év. Minden megváltozik majd, a pénznek nem lesz jelentősége. Ez a válság már ennek a változásnak az előszele. Mit mondjak, egyáltalán nem örültem. Mi minden történik még addig, ha józan, higgadt, okos emberek így elvesztik a fejüket, mint az én kedvenc, intelligens barátnőm? Hiszen mi történne? Mi történhetne? Egy hatalmas kereszt jelenik meg majd az égen, mint 2000-ben kellett volna? És egyáltalán? Mi közünk nekünk a majákhoz?
Kik azok a maják?
A maja civilizáció Amerika északi és a déli kontinense között helyezkedett el, Mexikó déli területeitől Honduras nyugati részéig terjedt. Virágkorát i.sz. 250 és 900 között élte. A maják rendelkeztek az amerikai őslakosok között az egyetlen fejlett írott nyelvvel, városaik rendkívül látványosak és sűrűn lakottak voltak, kifinomult matematikai-, csillagászati- és naptárrendszereket fejlesztettek ki. Tudtak már precízen mérni, csillagászaik pontosabban dolgoztak, mint az ókori görögök. A maják szerint a világ egy mágikus hely, melyet isteni mágia tölt be. Az isteni mágia köti össze a földi és a mennyei világot. Hogy szemléltessék az univerzum működését, kitaláltak egy labdajátékot, ami vallási rituálévá vált. Ehhez kőfalakkal védett pályákat építettek. A játék a kosárlabdához hasonlatos: egy kosárba labdát dobált két csapat. A két csapat a jót és a rosszat testesítette meg. A nyertes csapat tagjait végül szörnyű, véres rituálék közepette feláldozták az isteneknek. Ezt az áldozatok megtiszteltetésként és dicsőségként kellett, hogy értelmezzék. Az áldozati szertartás meglehetősen kegyetlen volt: papok végezték a pályán vagy a templomban, melynek során pengével felvágták az áldozatok mellkasát, majd kiemelték a még dobogó szívüket. A játék elterjedésével megjelentek az ún. tzompantlik, a koponyatartó állványok. A legnagyobb épen maradt labdajátéktér Chichén Itzában található.
A maja naptár
A maja naptár szerint az időszámítás 2012.12.12-én véget ér. Van, aki erre a napra valóban a világvégét várja, van, aki egy globális változást lát a dátumban, a Föld megjobbulását, a jó és a rossz elkülönülését, az Antikrisztus megsemmisülését. Akadnak, akik kozmikus katasztrófától tartanak, de olyan vélemények is vannak, miszerint a földön kívüliek azon a napon fogják megszállni a bolygót. Ezt abból is gondolják az ufó-hívők, mert egyes gabonakörök állítólag a maja naptárakat ábrázolják. Megint mások az egészet egy újabb hisztériának tartják. Egy dolog azonban tény: a maja naptár pontosabb, mint az általunk használt naptár.
„Tudományos” apokalipszis
Dr. Karl S. Kruszelnicki ausztrál fizikus elhatározta, hogy végére jár a maják keltette pánik létjogosultságának. Abból indult ki, hogy világvége-jóslatok, mióta világ a világ, mindig is voltak. 2012. december 12-re igen sok mindent jövendölnek, Kruszelnicki szerint azonban semmi nem indokolja, hogy a maja naptár 2012. 12. 12. után ne váltana át vagy egy új számlálásba, vagy pedig 2012. 12. 13-ára. Hiszen a mi naptárunk is úgy működik, hogy december 31. után nem a világvégét hozza, hanem január 1-jét. Apokalipszis ügyben tehát, szerintem, fel a fejjel. Forrás: www.sg.hu www.wikipedia.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
