Egy teológiai-ontológiai elképzelés szerint az ember eredetileg kétnemű volt. Egyenlő részt tartalmaztak mindkét nemből, férfiból és nőből. Gömbölyű alakjuk volt, négy kéz, négy láb, két egyforma arc, melyek egymás felé néztek. Minden szervükből, így a ne
A monda szerint réges-rég az emberi nemek száma három volt, a férfi és a nő mellett létezett egy harmadik is, amely egyesítette magában a kettőt. Az androgünök ereje óriási volt, hatalomvágyuk nagyratörő. Fel akartak menni az égbe, hogy rátámadjanak az istenekre. Ekkor Zeusz úgy döntött, hogy kettévágja őket, hisz így gyengébbek lettek. Ezután Apollón az arcokat előre fordította, a sebeket pedig begyógyította. A bőrt a hasra húzta össze és elkötötte, ez a köldök. Miután az egységes természet kettéhasadt, mindkét felet a másikhoz húzta a vágy, átkarolták egymást, összefonódtak, és egyesülésre áhítoztak. Kettő lett az egyből, és azóta is szüntelenül keresi ki-ki a maga felét… Stella Richards, jungiánus pszichológus érdekes kultúrhistóriai tablót rajzol fel az androgün motívumról, amely szinte valamennyi ősi mitológiai-vallási rendszerben megtalálható. Arról is ír, hogy a mélylélektannal foglalkozók, például Freud és Jung munkáinak hátterében miként van jelen az androgün gondolata. Freud elméletében a péniszirigység szerepel, amelyről úgy véli, hogy ez a női szexualitás alapvető ereje és dinamikájának mozgatója. Akkor keletkezik, mikor a kislány meglátja a testi különbséget saját és a fiú teste között, és fogyatékosnak érzi magát pénisz hiányában. Aztán ez az irigység kasztrációs komplexushoz vezethet, majd az ödipális fejlődés során különféle formát ölthet. A jelenkori pszichoanalízis inkább szimbolikus értelemben beszél a falloszról, éppen úgy, ahogyan az ókorban: a falloszt mágikus vagy transzcendens erőnek tartja, amely szimbolizálja a feltámadás reményét, a valamit az alkotni és létrehozni képességét, a fény hatalmát az árnyék felett. Éles a különbség Freud és Jung között, amikor az androgün-jelenségről gondolkoznak. Jung pozitív értékeket tulajdonít neki, azt mondja, pszichológiai fejlődésünk folyamatában az ellenkező nemmel bizonyos fúziónak kell létrejönnie. Integráció a másik nem karakterjegyeivel, unió az ellenkező oldallal – Jung erről úgy szól, mint az egyén pszichikumának magasabb fejlettségi szintjéről. A teljesség felé haladni, ez az emberi lélek természetes törekvése, ehhez a másik oldallal ki kell egészülni, és ez az androgünitás felé mutat.
Keressük egymást szüntelen…
Az androgün-mítosz azt sugalmazza, hogy mind a férfi, mind a nő keresi a másik felét, azaz a férfi ugyanúgy rátalálhat az asszonyára, mint a nő a maga másik felére, a férfira. Ezzel szemben a bibilai teremtéstörténet oldaborda-mítosza azt sugallja, hogy csak a férfi találhatja meg asszonyát, a földi asszonynak hasonló lehetőség nem adatott meg. De vajon miért van ez így? Csak azért, mert ő lett a férfi oldalbordájából, és nem fordítva? Így vagy úgy, de az egyértelmű, hogy mindkét elméletben a megfelelő társ keresése a lényeg. Ez az alapja a duál-lelkek teóriájának is, s ezért mondják, hogy keressük a testvérlelkünket, a másik felünket. Eszerint a teremtés során mindig csak egy lélek keletezik, azaz egy monád. Azonban monádok csoportjai keletkeznek egy-egy lényegi tulajdonság köré csoportosítva, s a végső egyéniesülés előtt két lélek együtt indul el tanulását, feladatait beteljesíteni. Ez lehet az oka annak a különleges ténynek is, amit a pszichológusok, sőt a reinkarnációs hipnózissal foglalkozó pszichológusok is tapasztalnak, hogy több életen át visszatérően is előfordulnak szerelmi háromszögek, féltékenységek.
Ahogy Shirley MacLaine látja
A testek két különböző neműre való szakadásának gondolatébresztő leírását adta Shirley MacLaine Camino című könyvében. A híres sztár Spanyolország északi részén megtett zarándokútja során különleges élményeket élt át szellemi vezetője segítségével, aki meditációiban visszavitte őt korábbi életeibe, Lemúriába és Atlantiszra. Ezekből a képekből az derült ki, hogy míg Lemúriában az emberek kétneműek voltak, Atlantiszon kísérletezték ki és hajtották végre a lélek férfi és női testekre történő szétszakítását. Shirley tanítója szerint a teremtéskor ugyan kétneműekként lettünk megteremtve, de párokban. Tehát a párok mindkét tagja androgün volt, és ők a lélektestvérek. Atlantiszban szellemi erők közreműködésével a testvérlelkek szakadtak szét duál-lelkekké. Az történt ugyanis, hogy Lemúriában a kétnemű emberek lélek szinten megkeresték azokat a lelkeket, akik leszületni kívántak, majd megtermékenyítették önmagukat, és megszülték a leszületésre váró lélek számára szükséges fizikai testet. Atlantiszra az akkori androgün, önmaga által megtermékenyített Shirley várandósan érkezett, majd a szülést vezető vének tanácsa szellemi energiáinak segítségével nem egy androgün, kétnemű kisbaba született meg, hanem Shirley teste megkettőződött: egy felnőtt férfi és egy felnőtt női testre vált szét. Ő maga csak férfi testben találta magát, míg lélektestvére kapta meg a női testet. Így váltak szét az első duál-lelkek. A kétneműség arra adott lehetőséget, hogy önként átadjuk magunkat a másiknak, önzésünket legyőzve, a szabad akarat gyakorlása közben szolgáljuk a másikat: a férfi a nőt, és a nő a férfit. Sajnos Atlantiszon a fizikai világ elvakította az emberpárokat. Ennek egyik következménye az lett, hogy én-központúak lettünk, elszakadtunk spirituális gyökereinktől, és még Atlantisz pusztulását is sikerült előidéznünk. Rudolf Steiner is fontos megfigyeléseket tett a fizikai és az étertestek eltérő nemi jegyeiről. Ha kétneműek voltunk, akkor valójában az étertestünk őrzi másik nemünk jegyeit, így tesz minket teljessé, és így válhatunk képessé arra is, hogy könnyebben azonosuljunk lelkünk másik felével. Miért a szerelem emberi létünk során az egyik legmeghatározóbb, legfontosabb érzésünk? Azért, mert a felső mentális szinten újra megtapasztaljuk azt, hogy valójában nem vagyunk egyedül. A felső mentális szint az, ahol átélhetjük az isteni egységet. Igaz ugyan, hogy itt még csak egy, esetleg két-három emberrel. Ők lehetnek szerelmeink, testvéreink vagy szüleink, a lélektársaink, de ez mindenképp az isteni egység átélését segíti elő. Ez tehát a végzetes szerelmek alapja, de egyben értelme is! Ahogy azonban feljebb emelkedünk e szellemi szinteken, egyre több emberrel élhetjük át az egység érzését, míg a legmagasabb szintre érve elérkezünk a minden és mindenki EGY, azaz az Abszolút Egység állapotához.