Nyilas Lilith és Sárkányfarok

A Nyilas csillagképe az egyetemes törvényeknek az individuumok közötti kapcsolatokban (jelesül az emberi személyekké oszlott egyetemes léttudat kapcsolatában) történő érvényesülési lehetőségek spirituális erőterét testesíti meg. Emberi viszonylatban ennek a hatásai nagyjából a személyközti kapcsolatokban, valamint az embernek a természettel való közvetlen és közvetett kapcsolatában, annak az erkölcsi vetületében érhető tetten. Ezért a Nyilashoz tartozik az erkölcs, az erény, a törvény, a szellemi nyitottság, a barátság, az értéktudat és a helyes értékítélet kérdése. És diszharmonikus megnyilvánulásában ugyancsak a Nyilashoz tartozik ezeknek az ellentéte: az áltatás és az önáltatás (hazudozás), a szélhámosság, a szemforgatás, az önhittség, a kapzsiság, a mások öncélú dicsérete, felmagasztalása és a mások lenézése, a megalázkodás, illetve a megalázás eltűrése és a mások megalázása, a téves ítélet, az intrika és az öncélú kritika, a misztifikálás, a vallásos és a tudományos babona és a dogmatikus gondolkozás. A Nyilas jegyében született személyek, valamint a Nyilas- Karmához valamilyen más, a horoszkópjukból (is) kiolvasható módón kapcsolódó személyek, csakúgy, mint a többi tűz-jegy esetében, kimondottan az igazi (spirituális) személyiség (a szellemi Én-tudat) megszerzésének és kialakításának, csiszolásának és finomításának az élet programjával születnek a világra. De a Nyilas, a Kostól és az Oroszlántól eltérően, nem nyílt erőszakkal előretörően (Mars) és nem minden más személyiséget, „idegen” személyi akaratot elsöprően (Nap) nyilvánul meg, hanem a több megfontoltságot és több körültekintést, erkölcsi érzéket igénylő, az igazi értékek helyes megítélési képességét megtestesítő Jupiteri elv szerint. Ezért is, a Nyilas nem sarkalatos jegy mint a Kos, sem nem szilárd jegy mint az Oroszlán, hanem a szellemi-értelmi tendenciákkal inkább kapcsolatban álló, változó minőség jellemzi. Ennek az spirituálisan extrovertált magatartásnak köszönhetően, a Nyilasok különösebb egészségi problémákat nem okoznak maguknak, csak akkor, ha a horoszkóp többi eleméből következően, misztikus öncsalókká, önmagukat is áltató szélhámos hazudozókká, dogmatikusan szűk látókörűekké válnak, vagyis akkor, ha mindenféle szellemi nyitásra, őszinte, becsületes és világos lelki viszonyulásra képtelennek bizonyulnak. Amennyiben tehát egy általános szellemi nyitottságot és pozitív szabadelvűséget vallhat a magáénak, a Nyilas-típus eléggé otthonosan és különösebb akadályoktól mentesen mozog az életben és a világban, főképpen, ha a dogmatikus gondolkozástól is sikerül mentesíteni élet és világszemléletedét. Mivel tüzes, férfias és kiáradó energiák hordozója, másokat elég gyakran megsebez, amikor szándékosan és célzatosan vagy minden különösebb szándék nélkül, „csak úgy, sportból”, el-el ereszt egy-egy mérges megjegyzésbe (vitriolba) mártott nyílat a szertartásos jótékonykodásai közben. Ezek a céltalan nyílvessző-sebek azért fájnak a leginkább, mert a legtöbbször „ezt nem vártam volna tőle” hangulatban kénytelenek elszenvedni az ártatlannak látszó áldozatok. (Azért csak látszólagosan ártatlanok, mert végül is mindenki a saját Karmája alapján és egyáltalán nem véletlenül kapja meg azt, amit éppen egy hipokrita és a szó szoros értelmében szemforgató Nyilastól kell megkapnia.) Ezért még akkor is érezzük a Nyilastól beszerzett sebeinknek fájdalmas nyomát, ha a Nyilas-ember azóta már többször elárasztott jótéteményeivel. Szóval még a jellegzetesen Nyilas szellemiségű, nagyméltóságú egyházképviselők és békepolitikusok személyi életében és személyi kapcsolataiban is akadnak bőven problémák, még akkor is, ha ezek többnyire és látszatra mindig áthidalhatóak. Sőt: valójában a Nyilashoz és a Bakhoz kapcsolódik az ősbűn folyamatos elkövetése, illetve az embernek az a minden áron „jóra” való törekvése, hogy minél erőfeszítés-mentesebb életet folytasson és minél nagyobb élvezetekhez jusson. Pontosabban: hogy minél nagyobb fokú kényelemhez, a természeti elemekkel és folyamatokkal szembeni biztosítottsághoz és minél több öncélú örömérzetet, okozó eseményhez és „élvezeti cikkhez” jusson, lehetőleg lelki és testi erőfeszítés és személyi áldozat nélkül. Ezért a Nyilas nem csak vadássza az üdvösség elnyerését és a „tökéletes boldogságot”, hanem – önkéntelenül is – befektet és kizsákmányol (természetet, embert, emberi kapcsolatot), annak az önkéntelen törekvésének köszönhetően, hogy „biztos ami biztos” alapon, amennyiben a lelki üdvösségét nem is sikerül megszereznie, legalább egy kis örömet szerezzen magának. Innen ered az öröm és a boldogság illúzióját keltő italokkal, táplálékkal, vegyszerekkel, módszerekkel és receptekkel való „veszélyesen jó” kapcsolata, amely nem egy esetben zugiváshoz, zugevéshez, alkoholizmushoz, túltápláltsághoz, vércukorproblémákhoz, bulimiához és annak ellentétéhez: anorexiához vezet. Ez utóbbi viszont összetettebb probléma, nem csak a Nyilas természet tehető felelős a léleknek e negatív kritikájában gyökerező betegségért. A Nyilas- Karmával (is) rendelkező személy legtöbbet azzal árt magának, ha nagyvonalúságában, vagy tekintélyességre törekvő, dogmatikus erkölcsiségében nem néz a lába alá, azaz nem néz körül a környezetében, vagy nem néz körül saját lelkivilágában, saját érzelmi lehetőségei és képességei területén, lezárván magát mind erkölcsileg, mind szellemileg egy bizonyos irányban. Ennek következtében aztán nem tud a számára fontos információkkal szemben elég figyelmes, nyitott és kellőképpen érzékeny lenni és különböző, figyelmeztető jelleg baleseteket kell el szenvedjen ahhoz, hogy ébredjen rá a valóságra, ne kényszerítsen se másokra se önmagára olyan látszat őrző szerepeket, amelyek a valóságnak nem megfelelő, idealista szellemiséget és erkölcsiségét hivatottak szentesíteni és a környezettel elismertetni. Tudattalanja tökéletesen leképezteti fizikai testével ezt a belső görbe és hamis utakon való (el)járási módot és megjeleníti fizikai testén keresztül ezt a mentalitást. Ezért az ide vonatkozó látási zavarok, szembetegségek, rendellenességek (szemtengelyferdülés, szürke hályog, kötő-hártyagyulladás, stb.) és szemsérülések mellett, gyakoriak a Nyilasok körében az egyenetlen, nehézkes és természetellenes mozgásformákra kényszerítő combsérülések, a csípőficamok, a keresztcsonti fájdalmak, sérülések, a gerinc alsó szakaszának meszesedése, lesérülése vagy deformálódása, esetleg lemerevedése. – így jár az erőltetetten „gerinces” ember, aki erkölcsi monomániájában csak egy irányban képes tartani a figyelmét, aki csak vallásos, tudományos, misztikus, vagy etikai – erkölcsös dogmákon keresztül képes nézni az életet és ezért lemerevedik és elmeszesedik mentális és spirituális szinten. Az ilyen embert természetes, hogy elkapja a reuma, az isiász és a köszvény az együgyű magánteljesítmények és a társadalmi érdem-trófeák vadászata közben. Járási nehézségekkel küzd: a szó szoros értelében rosszul jár, amiért úgy érzi, hogy nem kap elég külső elismerést munkájáért, közösségi szervezkedéséért, és amiért világias dogmatizmusa következtében, képtelen a személyi tudata tágítására személyisége gazdagítására, fejlesztésére. Ezért hajlamos a combnyaktörésre, a felső lábszár csonttörésre, valamint az ideg-zavarokra (az egyre inkább balul elsülő, érdemszerző hadjáratok következtében). Ám az is baj, ha a vadászatról, lemond és inaktívvá válik, ha a lomtárba helyezi nyilát, fegyvereit, a társadalmi és a sporttrófeáit, vadász élete más kellékeit és célzó eszközeit. Neki ugyanis addig szüksége van a zsákmányra és a trófeákra, ameddig rá nem jön, hogy ezek üdvösség-pótlékok, vagyis arra, hogy ő tulajdonképpen az elmaradt üdvössége (az egyetemes törvények szerinti szellemi kollaborációs készsége kialakítása) helyett zsákmányol és szerzi a földi trófeákat. Ilyenkor májpanaszok, elhízás, vércukor problémák és légzőszervi problémák fenyegetik. Ezért jó ha társadalom szervezési és jótékonykodási akcióit a saját és a többi ember személyiségfejlesztő gyakorlatának (játékának) és az emberi értékek kiválasztódási lehetőségének (Jupiter) tekinti és nem magyaráz bele azokba semmilyen együgyű, misztikus és „felsőbbrendű” célokat, amelyek gondolkozás- és érzésvilágát (mentalitását) szélsőségesen és dogmatikusan polarizálják. Tudatosítania kell magában, hogy határozott döntéshozatalai közben, amelyek szellemi én-tudatát hivatottak kiérlelni, legfontosabb mindig az arany középút megkeresése és betartása, különben könnyen saját kényszerképzeteinek, vagy a másoktól átvett vallásos, erkölcsi és politikai fantazmagóriák rabjává válhat. Be kell látnia, hogy egészségesebb olyan szabad szellemű, nyitott személyiségnek lenni, aki tudatosan irányítja saját életjátszmáját, mint olyan játékszernek (bábunak), akit a dogmatikusan leszűkült, másoktól ellenőrizetlenül átvett, misztikus gondolatrendszerek és erkölcsrendszerek vagy a saját együgyű, szentimentális és racionális kényszerképzetei irányítanak. Mivel a Nyilas szimbóluma szerint is az érzések (Tűz) szintjén, az érzelmi valóságokkal, tehát az emberi értékek és az emberi érzelmek valóságának megfelelő szinteken (erkölcs, vallás, filozófia, politika, kultúra) kísérel meg kapcsolatba kerülni a felsőbb (metafizikai) világ szellemi erőforrásával és megpróbálja elérni az ennek megfelelő törvényes (eszményi) szellemi alapállás megvalósítását, – az egységtudatot megcélzó szellemi nyilával, vadászszerszámával- vagyis azt, amit éppen erőszakoskodva, a természetet legyilkolva és kizsákmányolva, mindig egy irányba figyelve – összpontosítva –  nem lehet megszerezni („aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt”), nemcsak a politikához és a társadalmi szervezkedésekhez kapcsolódik, hanem a különböző egyházi és vallásos szervezkedéseket is. Így mindig sokat viaskodik a vallás és a hit feloldhatatlan ellentétének, valamint a bűn és a bűnhődés, az ítélkezés és a megbocsátás kérdésével.  Legnagyobb problémái az önkéntelen uralkodási – zsákmányszerzési és kihasználási – kiaknázási – kizsákmányolási ösztönével keveredő, jótékony pózokban való tetszelgési mániájából (hipokrita mentalitásából) adódnak. Bár valószínű, hogy a Nyilas típusú ember találta fel az önzetlenség kifejezést, az imént leírt önkéntelen késztetései miatt, ő azért jótékonykodik, „segít és javít”, mert hosszú távon valamiféle (ha másban nem: erkölcsi) haszonban reménykedik. A jótékonykodása és „önzetlen” segítőkészsége által „lekötelezi”, a rá szorulókat, akik később egyre nehezebben viselik el a Nyilas által rájuk rakott szellemi (erkölcsi) és pszichológiai (szabad gondolkozásukat lekötő) kötelékeket. Ezért, még akkor is ha nem olyan személyről van szó, aki egyik kezével ad és a másikkal visszavesz (kendő alá rejtve, de tartja a markát, hogy a befektetés oda visszatérüljön), a megsegített „hálátlanok”, nyíltan, vagy rejtve, de fellázadnak a kiszolgáltatott állapotuk ellen és vagy alattomban támadni és rágalmazni kezdik a Jótékonykodót, vagy nyíltan és becsületesen szembefordulnak, szembeszállnak vele. Ez, ha komoly konfliktushoz vezet, általában polgári pereskedéssel is járó, nyílt vagy alattomos gyűlölködéshez vezet.   Erkölcsi kudarcai, kisiklásai, csalódásai és kiábrándulásai által, a Nyilasnak rá kell jönnie, hogy az igazi hit, az NEM egy (mások által) meghatározott irányban kiélt érzéshalmaz, hanem egy, a mindennapi élet-gyakorlatban is működtethető, egyénileg is kiérlelt, szellemi tudás szerinti életbölcsesség és életérzékelés- és így végül is egy egyénileg felélesztett egyetemes emberi tulajdonság – amely a racionális (logikus) gondolkozás és az analogikus gondolkozási (-és döntési) képesség gyakorlás útján történő egybeötvöződéseként jön minden emberben létre. És ugyanígy a bűn nem egy, vagy több társadalmi és vallásos dogmatétellel ellentétes cselekedet, hanem pontosan a személyes felelősségvállalástól el idegenített, tradicionális (dogmatikus) gondolkozás következtében, valamint a túlmisztifikált gondolkozás következtében létrejövő kitartás egy sorozatosan elkövetett, negatív és ezért hibás, cselekvésrendszerben. A görög  nyelvben a BŰN-re vonatkozó kifejezés, a HAMARTEMA, és a megfelelő ige a HAMARTANEIN azt jelenti, hogy: „nem találni célba”, „elvéteni a pontot”. A bűn tehát a pont, a cél elvétése. De milyen pont, milyen cél elvétéséről lehet szó a bűn esetében? A pont az egység szimbóluma, a megnyilvánult világot magából kiárasztó Abszolútum szimbóluma. A trófea- és boldogság  vadászó (az öncélú élvezet, kényelem, kaland és biztonság vadászó) hétköznapi tudat a pontot, az egységet, nem találhatja el s ez a bűn. Az, hogy bűnösek vagyunk, csak egy másik szó arra, hogy kábulatban élő, boldogság vadászok vagyunk és minden áron és lehetőleg áldozat nélkül, meg akarjuk nyerni az életünket. Másfelől lemondunk az életfeladataink felvállalásáról és megvalósításáról, annak érdekében, hogy elnyerhessük az üdvösségünket, mivel csak végletekben, polaritásokban vagyunk képesek gondolkozni. A polarizált tudatunk tehát mindegyre ELVÉTI a (KÖZÉP)pontot és  ebből keletkezik A VÉTEK folyamatosan. A Nyilas szimbólumának az értelmezése elvezet tehát bennünket a bűnösség és a betegség analogikus (lényegi) összefüggésének a felismeréséhez. Bűnös és beteg tehát az, aki az élete eredeti célját, vagyis a lelki, szellemi és spirituális fejlődés általi „teljes és egész” személyiség-alakítást, az egyetemes léttudat kialakítását, vagyis a Jézus által felismerhetővé tett, megváltási programját elvéti és ezért VÉT-kessé, valamint EGÉSZ-ségtelenné válik és annak jeleként, hogy a szellemi életútján rosszul járt és rosszul jár, a hétköznapi életben és testileg is folytonosan rosszul jár. A Nyilas jellegű karma által felvetett betegségproblémák metafizikai értelmezése és megértése után kikérdezhetjük születési napjegyük és az egészségi állapotuk felöl a jótékonykodó humanistákat, az Isten és az emberiség nevében beszélő főpapokat, erkölcsöt és erényességet prédikáló szemforgatókat, a nép mentőkként fellépő, politikus és béke-apostolokat, akik nekünk a jóságról, a toleranciáról, a békés megegyezésről, az önzetlen szeretetről, különböző erények gyakorlásának a szükségéről és természetesen a bűn ördögi eredetéről prédikálnak. Azon kívül, hogy sok tanulságot vonhatunk le válaszaikból (persze, ha előzőleg megtanultuk azokat helyesen: fordítva értelmezni), még gyönyörködhetünk is mesterien és kapásból végrehajtott csípő-lövéseik virtuozitásában. Csak éppen el ne vérezzünk a Nyilas-telitalálatok következtében! Amennyiben lelki kábulatából felébred, egy önmaga lelkivilágával és a külvilág dolgaival egyenesbe került, minden irányba nyitott szellemű Nyilas-emberrel találkozhatunk, aki kellőképpen fejlett humorérzékét használni tudja elsősorban saját idealista és dogmatikus mentalitásával szemben. Ha ez a személy barátunkká válik, életünk legtermékenyebb és legfelemelőbb személyi kapcsolatára számíthatunk. A Nyilast uraló Jupiter hatása ugyanis nagylelkűvé, nagyvonalúvá, a baráti etika nagymesterévé: segítőkésszé, előzékennyé, közvetlenné, de ugyanakkor nagy távlatú gondolkozóvá is teszi az embert, aki pontosan ezért rendelkezik a legmegbízhatóbb és legkellemesebb baráti – ismerősi körrel, mert helyes az arányérzéke és az értékítélete. így ő ritkán „véti el a célt”, pontosan azért, mert legfőbb erénye az, hogy amikor elvéti a célt, van elég ereje és bátorsága ezt bevallani mind önmagának, mind a környezetében élőknek. Sőt: ő az aki elsőként derül azon, ha a Nyilas természetének negatív megnyilvánulási formái megint erősebbnek bizonyultak teljes személyénél: éber felelősségtudatánál.