Csak ritkán szólnak híradások azokról a furcsa, megmagyarázhatatlan, tér- és időbeli történésekről, amelyekre a tudomány még nem tud magyarázatot adni. Ezek az anomáliák, vagy ahogyan nevezik: időviharok, sokszor családi legendákká válnak, legtöbb esetben
Az időviharokra az UFO-hívők talán gondolkodás nélkül rávágnák, hogy földön kívüli eltérítésekről van szó, azonban a szemtanúk se repülő csészealjról, se kis szürkékről nem beszélnek. Sokkal inkább valamiféle eddig még nem ismert természeti rendellenességet gyanítanak. A gyűjtőmunka során több, egymástól kicsit eltérő esetre is fény derült.
Ugrások a térben és az időben
Nyilvánvaló térbeli elmozdulásnak voltak tanúi Nagy-Britanniában a bedfordshire-i család tagjai – anya, apa és két fiatal lány – 1992. augusztus 8-án. Bevásárló körútra indultak, és vidáman daloltak az autóban, amikor hirtelen valamennyiüket valami furcsa, nyomasztó érzés kerítette őket hatalmába. Mindannyian elnémultak, és magukba fordultak, miközben a külvilágban megszokott zajok is eltűntek, és néma csend borult rájuk. Ezzel egy időben az autót sűrű ködtorlasz vette körbe, a látótávolság is jelentősen lecsökkent. A következő emlékképe a családnak már csak az volt, hogy nincs köd, és minden visszatért a normális kerékvágásba. Csakhogy onnan nyolc mérföldre találták magukat, mint ahol a ködbe ütköztek. Ezt követően teljesen bódult állapotban érkeztek meg a legközelebbi településre, és a gyerekek még órákig letargikus hangulatban voltak. A szülők fájdalmat éreztek, és a kezükön vörös kiütések jelentek meg, és mindannyiuk testmozgása koordinálatlan volt órákon keresztül. Mintha nem lettek volna szinkronban a valósággal. Egy másik esetben az idő „viselkedett furcsán”, amikor 1995-ben, szintén Nagy-Britanniában egy négy fős társaság a kertben grillezett a Calder-völgyben. Váratlanul a légkör nagyon furcsa lett, és egy elektromos töltéssel telített szürkés felhőszerűség rájuk nehezedett. Az időt úgy érzékelték, mintha az események összesűrűsödtek volna. Ráadásul tárgyak is elkezdtek maguktól vándorolni egyik helyről a másikra. Minden megszokott hang elnémult itt is, és furcsa elszigeteltséget éreztek. A társaság néhány percnyire saccolta ezt a furcsa állapotot, ám amikor megnézték az órájukat, ámulva látták, hogy órák teltek el. A következő napokban mindannyian nagyon fáradtak voltak, izomfájdalmat és bizsergő érzést észleltek, és ketten vörös kiütéseket is kaptak. Módosult állapotok Az ilyen helyzetet átélő szemtanuk mind arról számoltak be, hogy a furcsa jelenség közben nagyon különösen érezték magukat. Ezért is nevezték ezt az állapotot Óz-jelenségnek. 1971-ben Roy Wilkinson munkába indult este. A közeli épület felett egy tojás alakú valamit látott lebegni, a valami fehér színű volt, és köd vette körül. A férfi úgy egy-két méterről hipnotizáltan bámulta lebegő jelenséget, amely váltogatta a színét. Közben az egyébként forgalmas helyet teljesen kihaltnak érzékelte, hátborzongató csend telepedett a valóságra. Majd a látvány eltűnt, és mintha egy ajtón nyitott volna be, a világ összes zaja visszatért. Az Óz-jelenség klasszikus tüneteként a férfi ugyancsak azt vallotta: úgy érezte, mintha teljesen elvágták volna a valós világtól.
Magyarországi rejtélyes felhő
Az időviharok legfőbb jellemzője, hogy a közelükben lévő elektromos rendszerek valamilyen formában felmondják a szolgálatot. Az idővihar a járművekre is hat. 1979. februárjában egy férfi Tasmániában autózott, amikor 21.50 perc körül az autórádiója hirtelen elnémult. Fenézett, és rémülten látta, hogy autóját homályos, fehér fény nyeli el. A szélvédőn szinte ki sem látott az ismeretlen anyagtól. Az autó leállt, aztán amikor ismét feleszmélt, már ugyanazon a főúton, ám távolabb találta magát. A memóriája homályos volt, arra sem emlékezett, hogy ki ő valójában, az őt megtaláló rendőrök szállították kórházba. A férfi felépült, de az autó elektromos vezetékei kiégtek, lemerült az akkumulátor és a hűtővíz is elpárolgott. Magyarországon is kerültek ködhöz kapcsolódó időviharba embereke. 1992. januárban egy fiatal hölgy a trabantjával Szekszárdról igyekezett hazafelé. Egyszer csak fehér, homályos fény jelent meg előtte, ami lecsapott a szélvédőjére. A motor leállt, a világítás megszűnt, és a lány csak később, hajnal felé tért magához egy út menti mezőn. A furcsa az volt, hogy a hólepte mezőn egyetlen nyom sem árulkodott arról, hogy hogyan került oda az autó. Ezen a járművet elvontató csapat is csodálkozott. A hölgy kórházba került, apró égési sérülések nyoma látszott a testén, amelyek mintha elektromos égéstől származtak volna. Az autót megvizsgálták a rendőrök, és megdöbbenten fedezték fel, hogy az egyik ajtó úgy nézett ki, mintha be lett volna hegesztve, vagy legalábbis magas hőnek lett volna kitéve.
Az idő titkai
A fenti esetek (és a hozzájuk hasonló sok száz hasonló beszámoló) azt bizonyítja, hogy mindezek a jelenségek az idő szövedékében bekövetkező viharok. Megkérdőjeleznek mindent, amiről a tudomány eddig az idő fizikájáról feltárt, és látszólag azt bizonyítják, hogy az idő kijátszható. Az idővihar olyan képességekkel bír, amik által legyőzi a gravitációt, dolgokat képes mozgatni a térben, és feltehetően az időutazást is lehetővé teszi. A tudományos magyarázat még várat magára, annak ellenére, hogy a fizika már így is elég messzire jutott az idővel kapcsolatos kutatásokban. Mindenesetre csak azért, mert a tudósok laboratóriumaikban még nem képesek mesterségesen létrehozni az időviharhoz hasonlatos anomáliákat, még nem lehet kijelenteni, hogy az összes olyan beszámoló, amely az időviharok létéről szól, csupán kitaláció, hamis legenda vagy unatkozó állampolgárok ügyesen kigondolt szórakozási formája. Ajánlott irodalom: Jenny Randles – Időviharok