A tojás az élet jelképe. A hímes tojásnak megkülönböztetett bűverőt tulajdonítottak elődeink, hittek gyógyító- és varázserejében. A tojásdíszítés szokását a Kárpád-medencében az avarokig vezethetjük vissza.
Az ősi elemeket hordozó díszítmények nemcsak az esztétikus megjelenést szolgálták, hanem a tojás varázserejét is növelték. Néhol ma is fellelhetjük a hímes tojásokon az ősi rontáselhárító jelek és totemisztikus rajzok maradványait. A nagyszombati tojáscifrázás alkalmával érdemes kipróbálni egy-egy, már feledésbe merülő tojásdíszítési eljárást. A levélrátétes tojás készítéséhez gyűjtsünk a kertből néhány apróbb, érdekes alakú levélkét – a gyomnövények közt bőséggel találunk ilyeneket. A megmosott tojásokra vízzel tapasszuk fel a kiválasztott leveleket, majd a tojást szorosan burkoljuk be nejlonharisnyával. Rakosgassuk fazékba, soronként dúsan rétegezve száraz hagymahéjjal. Öntsük föl hideg vízzel és lassú tűzön, a forrástól számítva tizenöt percig gyöngyözve főzzük. Kis pihentetés után a levet öntsük le róla, hideg vízzel öblítsük le a tojásokat, csomagoljuk ki, azután szalonnabőrrel fényesítsük ki. A márványozott tojás is hasonlóan készül: a megmosott tojásokra cérnával hagymahéjakat kötözünk úgy, hogy az egész felületet beborítsa. Az így bebugyolált tojásokkal hasonló módon járunk el, mint a levélrátétesnél. Minél több apró hagymahéjat kötözünk rá, annál szebb lesz a tojás. A növényi tojásfestékeknek nagy előnyük, hogy az egészségre teljesen ártalmatlanok, könnyen hozzáférhetők és egy fillérünkbe sem kerülnek. A kertben már találhatunk zsenge csalánlevelet, ennek főzetével zöldre festhetjük a tojásokat (egyébként kitűnő főzeléket készíthetünk belőle). A cékla levével lilásbordóra, míg a kutyatej gyökerével narancssárgára színezhetjük őket. Ha a nyár folyamán előre gondolunk a tojásfestésre, gyűjthetünk sötétlilára festő bodzabogyót, nyírfalevelet és rügyeket zöldre színezéshez. Sárgára festhetünk a gilisztaűző varádics szárított virágával, míg a dió összepöndörödött héja ragyogó barna színt ad a tojásoknak. Az úgynevezett írottmintás tojások motívumainak megrajzolásával is megpróbálkozhatunk. Nem szükséges hozzá más, mint egy kevés méhviasz, egy íróka, egy gyertya, amelynek lángjánál majd a festés után leolvsztjuk a viaszt, és némi kézügyesség.
Tojásfestési tippek
A kiválasztott tojás héja vastag és sima legyen, a fÕzését mindig hideg vízben kell kezdeni. Általában a fÕzésre elég tíz-tizenöt perc, de ha a tojást a belsejével együtt akarja megÕrizni, akkor azt érdemes hatvan percig rotyogtatni. A forró vízbÕl kivéve azonnal le kell hÛteni, nemcsak azért, mert így könnyebben lehámozható a héja, hanem azért is, mert tovább eltartható. – Csepegtetett tojás: A batikoláshoz hasonló módszer. Gyertyával apróbb-nagyobb pöttyöket kell csöpögtetni a tojásra, és utána az egészet festékbe mártva a viasz helyén fehér pöttyök maradnak. – Karcolt tojás: Minél sötétebb színÛ a tojásfesték, annál jobban elüt a karcolat fehérsége a színes háttértÕl. Kés hegyével vagy tÛvel lehet rákarcolni az elÕre megrajzolt vagy saját fantáziára bízott virágmintát, geometriai formát a már megfestett tojásra. CélszerÛ elÕbb egy próbatojáson gyakorolni, és a kést konyharuhába tekerni, hogy csak a hegye látsszon ki, így nem csúszik meg olyan könnyen. – Pingált tojás: Ez a változat minden bizonnyal a gyerekek körében lesz igazán népszerÛ, mert önállóan is gyönyörÛ alkotások készíthetÕek. A felnÕttnek legfeljebb az utolsó simítások maradnak. A tojásra vékony ecsettel festett különbözÕ színÛ mintákat lakkal kell rögzíteni!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
