Kozma Szilárd író-asztrológust ezúttal arra kértük, világítsa meg a káros szenvedélyek – dohányzás, kábítószerezés, túlzott alkohol- és édességfogyasztás – spirituális hátterét. Kiderült, hogy e szokások gyökere ugyanaz, ami a fertőzések mélye
– A nikotin, az alkohol, a drogok mind a mesterséges kábulat elérését szolgálják. Miért van erre „szükségük” azoknak, akik a felsorolt szenvedélyek rabjai? – A kábulásra, illetve a hamis egységállapotra és a hamis boldogságra való vágyakozás igazi oka a spirituális éberség megszerzésére való törekvésekkel járó fáradozás elutasítása, és ehelyett a hamis egység és a hamis boldogság választása. A férfiak ugyanazért isznak sok alkoholt, amiért a nők édességet fogyasztanak: testi szinten kompenzálják a lelki boldogsághiányukat. Spirituális szempontból a belvárosi cukrászdák nem kevésbé ártalmasak, mint a külvárosi kocsmák. Pedig a boldogság nem folyamatosan érkező kellemes testi ingerek következménye, hanem az igazi éberség megszerzésének eredménye. Ezért a cukorbetegség nem a természet tévedése, hanem az illető személynek, vagy a cukorbeteg gyermekek édesanyjának a huzamosan és intenzíven átélt önámításainak áttételes következménye. Akárcsak a különféle rákos betegségek, vagy az AIDS, amelyek az intenzív önámítás és az annak megfelelő spirituális zavartság mellett rejtett agresszivitást is jeleznek. Gyakorló metafizikus-asztrológusként egészen biztos vagyok abban, hogy egyetlen alkohol- vagy kábítószer-elvonó kúra sem hozhat végleges „megtisztulási” eredményt, amíg a „kikúrált” személy nem jön rá arra, hogy igazából miért, mi helyett kellett rendszeresen és intenzíven innia, illetve belőnie magát a jókedvet és hallucinációt okozó anyaggal. Persze vannak, akik pusztán azért isznak, vagy kábítószereznek, mert már kiskorukban rákaptak erre az élvezeti lehetőségre, de az önkábítók nagy része azért iszik vagy drogozik, mert ezáltal rövid időre mesterségesen el tud jutni egy olyan magasrendűnek érzékelt lelki és szellemi állapotba, ami a kauzális őslétezés határtalan boldogságállapotával érintőleges. Vagyis ily módon mesterségesen és csaknem azonnal, az érzés-, gondolat- és képzeletviláguk megtisztítása érdekében tett erőfeszítések nélkül érezhetnek felelősségmentes, gondterheltségtől mentes, amolyan minden mindegy jellegű „egységállapotot”. Ennek természetes úton történő eléréséhez hosszú évekig és évtizedekig kellene dolgozniuk az érzelmeik, gondolataik, és főként az életképzeletük megtisztításán. A tényleges és természetes egységállapotnak viszont, amelynek az elérésére szomjaznak és sóvárognak az önkábító személyek, semmi köze nincs a különböző kábulatkeltő anyagoknak a szervezetbe juttatása árán történő tudati-szellemi szédüléshez. – Azt mindenki tudja, hogy a dohányzásnak milyen testi egészséget károsító hatásai vannak. De miféle hatásokat idéz elő spirituális szinten? – A legjobb példa a felszíni jelenségeknek a spirituális lényeggel – az éberség elutasításával és helyette az élvezetes kábulat választásával – való összetévesztésére a dohányzás, illetve az ennek következtében fellépő betegségek tudományos magyarázata. Az orvosi értelmezés következtében ugyanis mindenki azt hiszi, hogy a cigaretta „csak” azoknak a szerveknek árt, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a nikotinnal. Bizonyára, sokan emlékeznek arra, hogy mekkora kábulatot okozott az első cigarettafüst-adag tüdőre való leszívása. A cigaretta is erős kábulatot okoz tehát, csak ezt valamiért nem érzékeli az a szervezet, amelyet hozzászoktatnak. Sőt: a felszínen úgy érzi a dohányos, hogy a füst belélegzése és a szertartás hangulata megnyugtatja, és ettől a mesterséges nyugalomérzettől józanabbá, de legalábbis koncentráltabbá válik. Nos, ez egyáltalán nem igaz! A cigarettázás veszélye, spirituális, mentális, érzelmi, energetikai és fizikai kábulatot okozó, az egész személyi öntudatot károsító hatása éppen ebben az illúziókeltésben, látszólagos éberségokozási „képességében” van. Úgy kábultnak lenni, mintha éberebb lennék – ez aztán az igazi, magas szintű kábulat és szédület, ami éppen attól veszélyesebb, mint az alkoholizmus fázisába nem jutott, alkalmi részegeskedés, hogy látszatra semmiféle káros hatása nincs. Valójában azonban komoly befolyással bír a dohányos sorsának alakulására, a különböző élethelyzeteire. Következményei nemcsak betegségek, hanem irracionális sors-kudarcok, sors-akadályoztatások is lehetnek. A cigarettázó személy ugyanis ennek az éberségnek tűnő kábulatnak köszönhetően – legalábbis dohányzás közben – egyfajta mesterséges kiegyenlítettségi állapotot él meg, ami elfoglalja az igazi kiegyenlítettségi (boldogsági) állapot helyét, illetve fölöslegesnek tünteti fel az igazi boldogsági (derűs és tudatosan helyes) állapot elérésének érdekében tett erőfeszítéseket. Ezért a hamis éberség és a hamis boldogság, amit a cigarettafüst beszívása, valamint a vele járó szertartás nyújt, még rosszabb, mint a boldogsághiány tudatos megélése. Ilyenkor ugyanis a szaturnuszi sorserők még nagyobb tartalékaikat kell, hogy mozgósítsák az éberségnek látszó kábulat-állapot megszüntetése érdekében, hogy a hamis egységet és a hamis kiegyenlítettséget szétbontsák. A rendszeres kávézással és intenzív alkoholfogyasztással párosuló cigarettázás esetében fellépő tüdőbetegségek és érrendszeri problémák tehát csak következményei a sorserők hamis egységet felbontó visszahatásának. Nem annyira a nikotin, mint anyag okozza tehát a betegséget, mivel lássuk be: találkoztunk több mint fél életüket átcigarettázó idős emberekkel is. A rafinált, éberségnek álcázott kábulat az, ami a betegséget okozó, romboló léterőket megidézi, amennyiben a dohányos az élet szellemi vagy lelki területein is kábítja magát. Ez pedig rendszerint együtt jár, hiszen a cigarettázás, vagyis a testi boldogságérzet-okozási vágy csak külső jele a szellemi vagy lelki önámítási vágynak.Ezeket tudván, az analógia egyetemes törvénye figyelembe vételével egyáltalán nem lepett meg az a hír, mely szerint a nikotinban olyan finom vegyi anyagok találhatók, amelyek a tobozmirigy működését zavarják meg. Hiszen a tobozmirigy éppen a tisztánlátói spirituális-energetikai központunk, a homlok-csakránk (harmadik szem) középpontjában található. Vagyis annak a spirituális szervünknek a centrumában, amely az egész életünkre és sorsunkra vonatkozó, központi imaginációnkért (személyes élet- és létlátomásunkért) felelős, amely az életünk lényegi értelmét tartalmazza. Élhetnek tehát látszatra egészségesen, és folyathatnak magas szintű szellemi, spirituális életet is a cigarettázásról lemondani képtelen személyek, mert az a hamis boldogság és az a hamis éberség, amit a cigarettázás által élnek át, elsősorban az igazi boldogság elérésében gátolja meg őket.
Előbb-utóbb olyan életkörülmények közé kerülnek, amelyek világosan mutatják, hogy a kiváló elméleti ismereteik messzemenően nem állnak összhangban a hétköznapi megvalósításaikkal. Ha mindezt megértettük, akkor már csak egy lépés, hogy az ugyancsak mesterséges – és ezért hamis – boldogsági állapotokat okozó, túlzott és gyakori édességfogyasztás miért egészségtelen, és miért szenvednek cukorbetegségben nemcsak azok, akik azzal áltatják magukat, hogy boldogok, miközben valójában nem boldogok (pl. fanatikusan vallásos személyek, a környezetük előtt a boldogság látszatát mindenáron fenntartani akaró emberek), hanem még az ilyen anyák gyermekei is. A mértéktelen édességfogyasztókat, valamint az ilyen anyák kiskorú gyermekeit sokkal hamarabb és gyakrabban megszállják a vírusok is, amelyek nem mások, mint a kábulatot jelző „isteni eszközök”. – A fertőzések tehát ugyancsak a zavaros öntudat eredményei? – Spirituális szempontból egyértelmű, hogy a fertőződés nemcsak a fizikai-biológiai élet síkján történik meg, nemcsak mosatlan gyümölcsök és piszkos kezek útján terjed, hanem elsősorban az autonóm gondolkozási képességet nélkülöző, zavaros személyi tudatok útján. A biológiai fertőzés mindössze következménye a korábban megtörtént képzeleti és mentális fertőződésnek. Nem véletlenül mondjuk azt anyanyelvünkön, hogy valakit „megfertőztek”, amikor egy kamaszt, vagy egy józan öntudat nélküli felnőtt személyt valamely vallásos szekta, vagy szélsőséges politikai alakulat behálóz. Ahhoz, hogy a folyamatosan és kivédhetetlenül a szervezetbe kerülő baktériumok és vírusok szaporodni kezdjenek és legyengítsék azt, előzőleg kapcsolatba kell kerülni az illető baktériumok és vírusok által megtestesített ideológiák zavaros és negatív eszmei megnyilvánulási formáival, és azokat szellemileg-tudatilag el kell fogadni. Többek között a kergemarhakór, vagy a madárinfluenza-járványok által is az egyetemes világszellem figyelmeztet minket arra, hogy ébredjünk fel a mesterséges boldogság hajszolásából, és tegyük meg végre azokat a külső és belső erőfeszítéseket, amelyek az igazi boldogsághoz elvezetnek. Ne akarjuk a mesterséges boldogság-állapotokat előidéző italok és étkek fogyasztása, vagy különböző bódulat-okozó szerek alkalmazása által, de a gazdasági hajsza által sem „megnyerni” az életünket. A madárinfluenzának az emberre való terjedési lehetősége éppen azt jelzi az ember számára, hogy folyamatosan kikerüli a belső érlelődést, hogy az ún. spirituális „kotlást”: a meditációt, a befelé figyelést – a „belátást” – folytonosan kikerüli, elhanyagolja. A fertőzés és a fertőződés jelensége, ezek spirituális okának megértése is egy mélyebb civilizációs rákfenére világít rá: a kábulási vágyra.
Az influenza-fertőzést nem a külső okok hozzák létre lényeg szerint, hanem a belső érlelődés, a spirituális belátás kikerülése, az éberség megszerzésének az elhanyagolása. Az influenza (a szó jelentése: befolyás!) ellen oltásokkal való védekezés ezért csupán pótcselekvés. Az influenza ugyanarra az elemi kábulatvágyra vezethető vissza, mint bármilyen mentális, érzelmi, vagy fizikai fertőzésre való hajlamunk: az önámítási ösztönben gyökerezik, akárcsak a túlzott édességfogyasztás, az alkoholizmus, a nikotin- és kávéfüggőség, vagy a kábítószerezés. Ami a fertőzést illeti, moshatjuk Pilátusként naponta százszor is a kezeinket, hordhatunk légszűrő maszkokat, oltathatjuk be magunkat ezer vírus és baktérium ellen, mert az újabb és újabb, a tudomány által még fel sem fedezet vírusokkal vagy baktériumokkal való fertőződési lehetőségekkel szemben így is kiszolgáltatottak maradunk mindaddig, amíg az anyagi világot és a természetet öncélú élvezetszerzésre alkalmas, kizsákmányolandó, kiszipolyozandó nyersanyagforrásként kezeljük. – A világban zajló, visszajelzésként működő folyamatok nem túl biztatóak? – Sajnos még mindig nagyon kevés a szabadon és őszintén gondolkodni képes ember. Aki nem képzeli a gonosz természet és a gonosz vírusok-baktériumok áldozatának sem magát, sem az emberiséget. Aki nem befolyásolható az ítéleteiben semmiféle egyéni vagy csoportos érdek által, és ezért nem érzi magát veszélyeztetve a mesterséges boldogságot vadászó gazdasági civilizáció által létrehívott ragályos betegségektől. De egyre több az olyan ember, aki egyetlen egyház vagy szekta által hirdetett vallásnak sem híve, mégis hisz egy, a fizikai-biológiai létezés fölötti (előtti) teremtőhatalommal rendelkező szellemi, vagy spirituális intelligencia létezésében. Őket az jellemzi általában, hogy nem fogadnak el semmiféle készen kapott, vallásos, misztikus vagy tudományos világnézetet, és amellett, hogy hívők, szeretnek mindent személyesen megvizsgálni, mielőtt azt érvényes igazságként elfogadnák. Az egész létezést a maga teljességében akarják megélni és ezért nem hajlandók semmiféle külső ellenség-képzetben, vagy üdvösség-adó hatalomban hinni, nem hajlandók valami felsőrendű szeszély által tudatosan létrehívott, megváltoztathatatlan sors-determinációban hinni, és nem hajlandók egyéni, külső-belső erőfeszítések nélkül elnyerhető üdvösségben hinni.