Kedves Olvasóink! A fent megjelent – Fogantatás spirituális támogatással című – cikkünk iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy a könnyebb olvashatóság kedvéért nyitottunk a kérdéseknek és válaszoknak egy új cikket. Az alábbiakban itt tudjátok megnézni Ko
A szóban forgó cikket itt tudjátok elolvasni, és ha tetszett, a cikk végén, a hozzászólásoknál tudtok Kozma Szilárdtól kérdezni. A válaszokat itt fogjátok megtalálni!
Kozma Szilárd honlapja >>>
Dorozsmai Viktorné Marika Kedves Szilárd! Nagyon felkeltette az érdeklődésemet az önnel készített interjú. Engem az érdekelne, hogy miért van az, hogy egy házaspár mondjuk 5-6 évig reménytelenül küzd a baba után, és a 7. évben, anélkül, hogy bármiről lemondtak volna, vagy változtattak volna az életükön, mégis megfogan a baba? Nálunk így volt, még a hetvenes években. Nagyon nehezen jött össze a fiunk. A sok év alatt mi történt velünk, hogy aztán mégis megfogantam? Nem kaptam hormont, sem gyógyszereket. Köszönöm! Marika Kedves Marika! A biológia is ismeri azt a jelenséget, amit a metafizikában Szaturnuszi ciklusoknak neveznek, és ami alapján hét évenként kicserélődik – megújul az egész sejtrendszerünk. Ez a hétévenkénti biológiai, pszichológiai, szellemi és spirituális átalakulás, felnőtté válásunkig külső jegyeiben is jól követhető: hét éves korban kicserélődik a fogazatunk, megnyúlik az arcunk és logikai összefüggések szempontjából is kezdenek érdekelni az élet jelenségei. A lányok testalkata, ha enyhén is, de differenciálódni kezd. A tizennégy év körüli változásokról már nem is írok, 21 éves korunk táján – biológiailag legalább is – teljesen felnőtté vállnak még a fejlettségi szempontból lemaradt fiúk is. Mindez viszont csak külszíne egy sokkal lényegesebb, de láthatatlan változásnak, ami hét évenként megismétlődik bennünk és velünk, nem csak spirituális, hanem kauzális szinteken is. Ezeknek az életkor szerinti, individuális kis korszakoknak igen nagy jelentősége van – a mai, természetellenes körülmények között élő nők jó részének pl., amennyiben nem fogantak magzatot 28 éves korukig, úgy, hogy meg is szüljék azt, ezt követően egyre kevesebb az esélye erre – és A Rudolf Steineri iskolának külön leírásai vannak ezekre az emberi életen belüli spirituális korszakokra – és negatív, vagy pozitív értelemben, mehetnek végben és történhetnek bennünk és velünk gyakorlati és természettudományos észjárás szerint csodás, illetve „abszurd” dolgok és folyamatok. Azt gyanítom, hogy az ön esetében, a házas (társas) élet hatására megtörtént a szó spirituális értelmében vett felnőtté válás, illetve, sikerül a mélytudattalanjának valamelyest kibékülnie – és integrálnia – a férjén keresztül és ő általa a Jang ősprincípium bizonyos, azelőtt kellemetlennek érzett vonásaival, amelyeknek a tudattalan és önkéntelen elutasításával korábban blokálta a fény-magnak a lelkébe való bejutását és ez által az ön tényleges lelki megtermékenyülését, a létezés Jang-részének a befogadását. Üdvözlettel: Kozma Szilárd Szikszai-Wagner Ildikó Kedves Szilárd! A cikked olvasása során sok érzés kavarog bennem. Fájdalom, szomorúság, düh…lehet, hogy ez az oka, hogy nem sikerül megfogannom? 1977. 11.09-én születtem Sümegen éjjel 11.30 órakor, oroszlán az aszcendensem. Édesanyám 1958.08.08-án Kaposváron, az ő aszcendense skorpió. Azt tudom, hogy a mi családunkban egy nő sem tudott könnyen szülni, mindig panaszkodtak a szüléssel kapcsolatos élményeikről. Lehet, hogy ez befolyásolta negatívan az én, illetve a kislányom életét is, aki a szülésnél meghalt, mert elakadt a szülőcsatornában? A miértre még eddig nem találtam meg a választ. Mindennek már 9. éve. Kislányom 2000. május 17-én hajnali 1.40-kor született, vagy halt meg… nem is tudom. Újraélesztették és 2003. február 13-án halt meg 21 hónaposan. Évekig nem is akartam gyermeket, de most 3 év próbálkozás után nem tudok megfoganni. Férjem 1967. április 8-án született Debrecenben. Mindketten egészségesek vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy én gátolom a foganást tudat alatt. Talán a félelem miatt nem sikerül. Kiváncsi vagyok a véleményedre. Hogyan lehet a félelmet kiűzni magunkból? Mert nekem a félelem a legnagyobb ellenségem. Válaszodat előre is köszönöm. Kedves Ildikó! Aanyai sosrproblémád egyértelműen Skorpiói, vagyis gyökeres személyi átalakulási, újjászületési, „mély-belső” mentalitás változtatási eredetű, és nyilván, mivel ez az átalakulás nem történhetett meg a fitalkori szülésednél, szülésedkor olyan (számomra utólag felfedett) külső körülményekkel találkoztál ebben az élet-halál momentumban, amelyek ezt megtestesítették. Az erősebb karmával született nőknek ugyanis, spirituálisan magukat is újjákellene szülniük a várandósági időszaka alatt. Üdvözlettel: Kozma Szilárd Kedves Szilárd! Hozzád az Isten vezetett. Köszönöm Neked az eddigi küldeményeidet, úgy érzem megtaláltam az utamat, amin haladnom kell. Persze ehhez még többször meg kell hallgatnom az anyagot és rengeteget kell dolgoznom magamon, de annyira boldog vagyok, hogy tudom már, hogy miért vannak bennem ezek a kettős érzések. Senkinek nem mertem erről beszélni, mert azt hittem, hogy hülyének néznek. Hála Istennek a férjem is fogható erre a dologra, meg tudom vele beszélni ezeket a gondokat és ehhez TE adtál erőt nekem! Köszönöm. Igazából eddig nem mertem a férjemnek elmondani, hogy megbíztalak téged a horószkópom elkészítésével és hogy ráadásul erre pénzt is adok ki.Ő szkeptikusabb típus. De most, hogy meghallgattam az anyagot, tudom, hogy ő is egyet fog érteni velem, sőt, már telefonon sokmindent elmondtam neki az imént ( most ő dolgozik…dolgozna, ha nem zavarnám 🙂 ). Bízom benne, hogy mellette újjá tudok születni. Tudom, hogy nem egy kimondottan erős férfi, de képes változtatni dolgokon. A szerelem érzése iránta is kettős bennem… egyszer úgy érzem, hogy megőrülök érte ( pl.: amikor csak kettesben vagyunk, mint most a szabadságunk idején), egyszer meg csak úgy elvagyok vele, mint a befőtt ( pl.: amikor a gyerekeit ajnározza és nem értek egyet vele, és féltékeny vagyok). Micsoda igazságokat mondtál nekem, fantasztikus…és megnyugodtam, hogy nem vagyok őrült és skrizofén!!!! :))) Baráti üdvözlettel: Ildikó U.I.: Innentől kezdve a barátom leszel mindörökké…túl sokat tudsz rólam! Ráadásul mind igaz! Mimi Kedves Szilárd! A babakérdés bannünket nagyon érint, közel három éve szeretnénk kisbabát. Tavaly sikerült megfogannom, de sajnos 7. hétben elvetéltem. Azóta újra próbálkozunk én munkahelyet váltottam, kevésbé stresszes életformát választottam magamnak és mégsem sikerül. Tudom, nem szabadna görcsösen akarni a kisbabát, de a mindennapjaimban mindig csak ő jár a fejemben. Tudom, hogy hamarosan újból megérkezik a kis lelke, csak a várakozás sokszor úgy érezm, hogy pont az én lelkemet teszi tönkre. Köszönöm a válaszát! Mimi Kedves Mimi! Nem kaptam születési adatokat, de megpróbálom a legfontosabbakat leírni: bizony, egyáltalán nem egészséges, és nem is vezet eredményre, ha a babát erőszakosan várjuk/akarjuk. Az egyik legnagyobb misztikus tévedés az, amikor különböző mentális gyakorlatokkal igyekeznek magukat rávenni arrra, hogy ne gondoljanak valamire. Például a rózsaszínű elefántra. Ugye, hogy egyből megjelent a Rózsaszínű elefánt? Szóval, a pozitív megoldást soha nem az elfojtásban, a mentális tiltásban és tiltakozásban kell kereseni, hanem a pozitív képzet-hellyettesítésben, a pozitív szugesztiókkal való szaturációban. De még ennek a pozitív mentalitásnak is megvan a buktatóója, arra az esetre, ha az ember olyasmivel tömi az elméjét (mágikus erejű teremtői képzeletét),ami nincs a horoszkópjából kiolvasható sorsprogramjában, nincs a gyakorlati életfeladatai között, vagy olyasmivel, ami ellent mond az egyetemes Törvényeknek. Pl. nem szabad egyetlen gyermekre gondolni, arról képzelegni, hanem általában „gyermekekre” kell koncentrálni, mivel az Egyetemes Elmében nem létezik olyan képzet, hogy egyetlen gyermek, hanem csak gyermekek – utódok. Az egy gyermek képzetének erőltetése is mentális agressziónak számít tehát. Üdvözlettel: Kozma Szilárd Ágó Kedves Szilárd ! Van-e összefüggés az agresszió, az allergia és a terméketlenség között ? Létezik-e gyermek- és anyaság ellenes program, melyeket anyai ágon „átörököltünk” , és milyen módon vagyunk képesek ezeket a negativ mintákat megérteni és feloldani ? Leendő vagy már megszületett gyermekeink érdekében, miért fontos az anyaságra tudatosan felkészülni ? Van- e különbség az áldott állapotba kerülés és a teherbeesés között ? Ágó Kedves Ágnes! Szívesen válaszolnék az összes fontos kérdésedre, de itt egyelőre nincs helyem ehhez. Látogass el tehát kérlek a www.kozmaszilard.hu honlapomra, ahol találsz, egy – mind az önkéntelen és öntudatlan rejtett (inkább nőkre jellemző) mentális és spirituális agresszivitással kapcsolatos tanulmányt -, mind a fű, polén és állatszőr-allergiának, mint a termékenység-ellenes karmikus programra utaló természetéről szóló írást! Üdvözlettel: Kozma Szilárd Sarolta Kedves Szilárd! Végre egy új szemlélet, amire ma nagy szüksége van a magyar népnek. Valahogy úgy érzem, mintha a nők és a férfiak mind „elműviesedtek” volna, a természetestől oly elrugaszkodottan élnek ma. Az én véleményem az, hogy egy egészséges gondolkodású fiatal lány, azért kíván férjhez menni, hogy családot alapítson, ami természetesen azt jelenti, hogy férje és gyermekei legyenek, akikről gondoskodik és akikat mindennél jobban szeret. Abban látom a bajt, hogy ez az egyszerű, egészséges hozzáállás, a házasság, mint családlétrehozó tevékenység hiánya szüli azt a helyzetet, hogy a fiatalok nem is készülnek lelkiekben a szülői szerepre, mert nem tudatosul bennük, hogy lényegében éppen ezért házasodtak össze. Így aztán csak „élvezik” az együttlétet és mikor már egymást megunják, akkor jut eszükbe, hogy elkelne egy gyerek is a háznál. Ez már viszont olyan öncélu és nem pedig „önfeláldozó” cselekedet. Ezt értem én szellemi fejlődésnek, amikor nem a szülők saját céljai kerülnek előtérbe, hanem az adakozási vágy, az önnön célokról való lemondás. Elődeink egészségesen éltek és gondolkoztak, mely szerint a lányból anya lesz, mert ez az élet rendje és erre készülni kell kislány korban már, és amely szereptől nem félni és óvakodni kell (hogy minél később történjen meg a dolog, hogy több időm maradjon még a karrierem építésére és a szórakozásra). Kíváncsi lennék, hogy te, mint asztológus, miként vélekedsz ezen gondolatokról? Kedves Sarolta! Mind asztrológusként, mind metafizikusként, mélységesen egyet értek az életet és a Sorsunkat kormányzó Egyetemes Törvényekkel és a Teremtés Rendeltetésének az Őslogikájával (A Logosszal) teljesen összhangban álló, sőt: egybevágó gondolataiddal. Még csak azt tenném hozzá, hogy a modern és a posztmodern kori pedagógiának ez a legnagyobb vétke, ti., hogy életünk legfontosabb szerepkörére és feladatára nem, hogy nem készíti fel a gyerekeket, a kamaszokat és a fiatalokat, hanem még csak a figyelmeztetés erejéig sem említi meg számukra azt, hogy sem a szakmunkási, sem a mesteri, vagy mérnöki, sem a közgazdászi, sem a nagy tudósi, sem a nagyművészi, stb., szerepeik és „szaktudásuk”, nem lehetnek annyira fontosak és sorsdöntők, és nem nyújtanak olyan felemelő, vagy lesújtó és kiheverhetetlennek látszó élményeket, mint az élettársi, de főként mint a szülői szerepkörük. Ezért is halasztják manapság az emberek ezeket a szerepeket lehetőleg harminc öt év utánra, amikor már, a legtöbb esetben lekésik a természetes magzat-foganási lehetőséget (amennyiben tehát korábban a nő már nem szült gyermeket), mert senki nem szól nekik, hogy gazdasági körülményektől és öncélú életélvezési lehetőségek végtelen kielégítési vágyától és tökéletes partneri keresésbe vetett kísérletezői ambícióktól függetlenül, az élet nagy tétje és Isteni igazság-mutatója (Plútó), és morális érték és képesség-leplező állapota (Jupiter), az utódok nemzése – szülése (Mars, Hold) és gondozása – nevelése (Szaturnusz). Tévedtem tehát, a jelentkező szövegemben, mert nem a tényleges, a teremtés rendeltetése szerinti moralitást nem tartom arra érdemesnek, hogy itt foglalkozzunk vele, hanem az erkölcscsőszködést, a mások szemében a szálkát kutató téves alapállás szerinti kérdések megválaszolását találom energia- és időpazarlásnak. Üdvözlettel: Kozma Szilárd Lélekváró Kedves Szilárd! 1973. szeptember 27-én születtem 12.45-kor Székelykeresztúron. Férjem 1973 március 11-én született, pontos időt nem tudok, (állitólag Rák az aszcendense). Van egy csodálatos kislányunk, ő 1999. augusztus 27-én 00,47-kor született Kolozsváron. Tavaly augusztus közepén elvetéltem 9 hetes magzatomat. Szeretnénk még egy gyereket, de nagyon elbizonytalanodtam, tele vagyok félelemmel. Tudom, hogy az asztrológia nem jövendőmondás, de szeretném tudni, Ön hogyan látja helyzetemet? Köszönöm. Kedves Lélekváró! A program által visszadobott részletes válaszomban leírtam azokat a sorsképletedben található karmikus programokat, amelyek a problémát okozzák. Asztrológiailag megindokoltam tehát azt, hogy miért állítom, hogy a problémád megoldása és minden azon múlik, hogy a férjeddel mennyiben tudtok maximális harmóniába kerülni és így egymással együtt működni az élet minden területén. Írj Saroltának megadott címemre. Üdvözlettel: Kozma SzilárdSzimon Anikó Üdvözöllek Szilárd, és gratulálok ehhez a lehetőseghez, amely hozzásegít a valós helyzet nagyobb tömeg előtti feltárásához! Valójában kérdésemmel már Ildikó tegnap este megkeresett Téged, látom, így a másik számomra problémas gondolat feltárására kérlek. Úgy érzem, az anyáknak, ill. leendő anyáknak a bűntudattal van komoly gondjuk. Nem tudnak mindennek megfelelni, és elfelejtenek saját maguk valós igényeinek megfelelni. A külsőségek fontossága többet gátol, mint azt hinni szeretnénk. Minden nem teljesített tervnek bűntudati vonzata van, ami megöli az egészséges teremtő ferfierőt, és még jobban a befogadni hivatott nöi energiát. Sokan mondják, bocsáss meg magadnak, és minden rendben van. Helyrejönnek a dolgok. De HOGYAN? Jó útmutatás kellene, eletszerű, nem az ezoterikus oldalak homályos, mindenki által másképp értelmezhető tanácsai = persze, hozzátéve, hogy ezek alkalmasint nagyon hasznosak, ám amik néha felrevezetőek is, mert burkoltan megoldast ígérnek, pedig a megoldás egyedi, mindenkinek más, és mélyen átélt feltáráson kell alapulnia. Hogy tudok megbocsátani magamnak, hogy a bűntudat megszűnjön, és nyitott legyek újra a foganásra, ha a gyermekeim ellen elkövetett = nem tudatos = vétkeim állandóan őrölnek gondolataimban? Hiszen azáltal, hogy karrier kellett, üzleti élet kellett, siker kellett, ami latszólag jó volt a családnak, aztán egyre több és más kellett, ezzel a gyerekeim ellen vétkeztem, amit adtam nekik, az nem én voltam, hanem az általam megteremtett helyzet. Mindamellett, hogy tudom, nagyon szeretem őket és korábban is így volt, mai eszemmel úgy gondolom, hogy nem fizikai okai vannak, azaz nem az öregedés az, ami a fogamzást gátolja, hanem a múltban teremtett vétkeim feloldani nem tudása, azaz a bűntudat. Sokat gondolkodtam ezen, és azt hiszem, belül minden n, anya, leendő anya tudja, mit kéne csinálnia, de képtelen rá és ez tudatalatti konfliktushoz vezet, ami akadálya, biztos akadálya a fogamzásnak. Amit Ildiko leírt, kapcsolódik ehhez a témahoz, mert mindenkinek megvan a maga blokkja, ő a kislánya, aki épp ma 7 eve, hogy meghalt fizikailag, születeseben és halálában érzett tudat alatti felelősséget, ugynevezett bűnét áthelyezi a méhébe, ahol fizikailag is megjelennek a blokkok. Habár ő már nagyon tudatos az átlaghoz képest, megis megtesz sok mindent, ami a saját fejlődését gátolja. Persze könnyebb mások problemáját tisztábban látni. Mit gondolsz erről a bűntudatról és a feloldási technikairól? Köszönöm válaszodat. Kedves Anikó! Ildikó lányod még az ősszel jelentkezett az új házasságában felmerülő fogamzási problémáival, de – ha jól emlékszem – az adatok összeszedésének fázisában, egyszerűen elmaradt a további kommunikáció. Örvendek tehát, hogy itt újra találkoztunk és azt is elárulhatom, hogy Ildikó közben egy magánlevélben elküldte a részletes családi és ős-szülői adatokat. Vele, illetve az első, súlyos balesettel végződő szülésével kapcsolatosan tehát, egyelőre ugyanazt kell mondanom, hogy amíg jobban „bele nem bújok a bőrébe”, hogy ő és a kicsi Emma, még úgymond ártatlanul – legalábbis, az ő akkori, igazából még ki sem csirázott felnőtti öntudata és spirituális felelőssége szintjén – egyfajta karmikus (Skorpiói) automatizmusnak lettek az áldozatai. Amennyiben tehát valamiféle felelősség is terhelné őt, amiért a baleset miatt, esetleg bűntudata kellene legyen, az nem a saját anyaságával, vagy magzatával szembeni önkéntelen negatív képzetek intenzív átélése, nem a fogamzás közben, vagy a várandósága alatt, az anyai ágról öröklött, önkéntelen magzat- gyermek- és családellenes karmikus programok (Rák jellegű karma) hatására intenzíven átélt negatív érzelmek és képzelődések lehetnek, mert szerintem ő ahhoz, még túl fiatal volt, hanem a téves férjválasztás miatt. Én nem beszéltem vele ugyanis, amikor a kis Emma születése után megérkeztem Sopronba, a férjéhez való viszonyulásáról, de, amire emlékszem, az nem engedett nagy szerelemre következtetni, és ezt az utólagos sejtésemet az is aláhúzza, hogy akkoriban ő nálad lakott és nem a férjével együtt. Lehet, hogy ennek az anyukánál lakásnak egyszerű gyakorlati okai voltak, de én a férjjel is találkoztam és bennem valahogy nem jött össze akkor a kettőjük egységes képe, és a asztrológusi kíváncsiságból a szinasztriájukat is elkészítettem, és abból azt kellett látnom, hogy mennyire nincs ennek a két személynek köze egymáshoz spirituális lényeg szerint. Azt hiszem, azóta sem láttam egyetlen olyan szinasztriát sem, amelyben a vizsgált személyek képletei között ilyen kevés a kapcsolat! Valahogy, mintha Ildikóból is hiányzott volna az a tudat, hogy ő ezzel a férfivel egy párt és családot alkot. El is váltak tudomásom szerint nem sokára a magáról végig mit sem tudó kis Emmának a szellemi világba való vissza költőzése után. A szerinted, Ildikó bűntudata által kreált fogamzási blokk jellegét tehát, most hagyjuk amíg alaposan utána nem nézek a karmájának és meg nem nézem az új férje sorsképletét is, hiszen tudjátok, hogy velem – velünk is csak azt követően történtek meg azok a bennem pálfordulat szerű spirituális szemléletváltást kiváltó tragikus sorsesemények, aminek következtében aztán gyökeresen átalakult és lassan -lassan kiérlelődött a reinkarnációs logikát elvető, jelenlegi metafizikus-asztrológusi szemléletem. Most térjünk rá a második, a te bűntudataiddal kapcsolatos kérésedre. Nagyon, de nagyon megfogott az a mondatod, amire férfi lévén, nem is gondoltam volna: ?? ha a gyermekeim ellen elkövetett =nem tudatos= vétkeim állandóan őrölnek gondolataimban? Hiszen azáltal, hogy karrier kellett, üzleti élet kellett, siker kellett, ami látszólag jó volt a családnak, aztán egyre több és más kellett, ezzel a gyerekeim ellen vétkeztem, mert amit adtam nekik, az nem én voltam, hanem az általam megteremtett helyzet.” Csodálatos leírása azoknak a nőt minden áron a férfiak irigyelt szerepkörébe juttatni, hogy ne mondjam: a nők- érzés és képzeletvilágát rafináltan, a „mintha-igazságokkal” fertőző humanista egyenlősdi ideológiákkal, valamint a média életképzelet-fertőző eszközeinek a használatától sem vissza riadó, liberális ideológiával férfi szerepekbe kényszerítő, modern (Feminista) koncepciók szerinti életvezetés elemi elidegenítő hatásának! Én tisztességesen meg kell mondjam neked azt, hogy nem lévén pszichológus, nem tudom azt megállapítani kedves Anikó, hogy ez a, számomra is, még egészen újfajta bűntudatod mennyire lehet akadálya a jelenlegi magzatfoganásodnak, de azt tudom ellenben, hogy ez lehet egy olyan pszichológiai csomó a női lelkekben, amelyek éppen annyi betegséget okozhatnak, mint pl., a sorozatos abortuszok mélyen a tudat alá préselt ténye miatti bűntudat. A Különbség a kauzális asztrológiai megközelítés és a pszichológiai „fel- és megszabadítási” módszerei között, hogy miközben a pszichológia azt mondja, hogy amennyiben felfedeztük a problémát, már csak a páciensen múlik, hogy mennyire hajlandó azt tovább magában lelkiismeret furdalásként magában tartogatni és azzal magát tovább negatív lelki állapotban tartani, addig a kauzális asztrológia azt mondja, hogy a lelkiismeret furdalás a felettes Énünknek, vagyis az Abszolút létforrással való kapcsolatunknak a „szerve” és azt nem megszüntetni kell, hanem kell hagyni, hogy elvezessen addig a metafizikai igazság-zónáig és valóság ismeret-rendszerig, ahol bennünk a dolgok elromlottak, ahol az életünk alapvető spirituális (önmegváltási) célját és funkcióját elveszítettük. Mert ha megtaláltuk ezt az igazság-zónát és ezt a kauzális ismeret-rendszert, a bennünk levő rendeltetés-esszenciákat is felszabadíthatjuk a rendeltetési út-tévesztő vétkeink terhe alól, és ezáltal azt a bizonyos állapotot, amit a Názáreti Jézus mikor Boldogságnak, mikor Királyságnak, mikor Mennyek Országának nevezett, és amely élet-beváltási pontot (személyi szellemi állapotot) a Sorsképletünkben a Sárkányfej jelöl meg határozottan, elérhetjük, akkor is, ha „nem áld meg az ég” ötven éves korunk után egy újabb gyermekkel. Régi jó barátsággal: Szilárd P. Niki Kedves Szilárd! Milyen összefüggés van a kóros elhízás és a meddőség között szellemi síkon (analógiásan)? Ismerek nőket, akik jelentős súlytöbblettel rendelkeznek (néhányan a sok évi hiábavaló hormonkezelések hatására híztak meg), és majd beleőrülnek, annyira szeretnének gyereket, de nem sikerül nekik, aminek egyik orvosi magyarázata a kóros elhízás. Én arra gyanakszom, hogy ilyen esetekben a zsír, mint bástya, védőburok szerepel, amivel az anyajelölt védekezik valami ellen, talán tudat alatt éppen a gyermekáldás ellen, miközben millió darabra törik a szíve a sikertelen próbálkozásoktól. Kérdésem tehát mégegyszer: milyen összefüggés van az elhízás és meddőség között? Válaszodat köszönöm előre is. Kedves Niki! Az elhízás és a rejtett agresszivitás közötti összefüggés, ha jól tudom egy pszichológiai elmélet, de senkit nem akarok megsérteni, legfőképpen nem a pszichológusokat, és az is lehet, hogy ez egy áltudományos elmélet a többi között, amit a köztudat embere, a pszichológiára, mint cáfolhatatlan tudományra hivatkozva használ. Az én 17-ik éves gyakorló asztrológusi tapasztalatomban ez az elképzelés ugyanis nem bizonyosodott be, noha egészen hosszú (és remélhetőleg komoly…) tanulmányt is írtam a személyi horoszkópokból kiolvasható és a gyakorlatban visszaigazolódott rejtett karmikus agresszivitásról. Úgy látom, hogy sajnos, ezt elmulasztottam feltölteni a honlapomra, de ha írsz az e-maill címemre, elküldöm. Másrészt viszont, feltétlen és egyértelmű összefüggés létezik a rejtett (karmikus, tehát nem természeti) agresszivitás és a meddősség között, amint azt a Melindának adott válaszom végén is leírtam. Az agresszivitásnak, a sorsképlet-ismeret nélküli megállapításában viszont nagy problémákba ütközünk, mivel itt talán a legnagyobb a hibaszázalék aránya annak, hogy nagyokat tévedjünk. Tapasztalataink ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy a ténylegesen un. agresszív személyek nem a macsók és a nyíltan-gátlástalanok, az esetleg nagy szájúak, és hőzöngők, sőt, sok esetben, nem is a kegyetlen zsarnokok, hanem, bármennyire is furcsán hangzik: azoknak az ellentétei. Vagyis, a csendes önemésztők, a mindig befelé forduló hallgatagok, a folyton töprengő epések, és a mi témánk esetében, a magukat mindegyre elsíró nebántsvirágok, a széltől is összerezzenő mimóza-lelkűek. – Ott vannak a nagy bajok, oda kell a sötétben is látó ügyes-bányász, a kilóméteres mélyekre lefúrni képes és a különböző, több kilómértes furatokból felhozott talajminták közötti, rejtett összefüggéseket meglátni és megmagyarázni képes asztrológus! Nos, ezen, látszatra a légynek sem ártó, talpig jóindulatú és jóságos, de a tudattalanul működő, tűz-jellegű, karmikus képzeletűkkel és láthatatlan „agyalásaikkal még a méhükben megfogant magzatot is szétbontani képes nők az igazán agresszívek. Nem tudom, te ezeket láttad-e kövérnek? – Mivel én soványban is láttam ilyet épp eleget. Másrészt, a hormonkezelés az illető személy genetikai struktúráját ha nem is változtatja meg, de a természeti alapműködését gyökeresen módosítja testi szinten, és amit tudjuk, a velünk született gén struktúránk, majdhogynem egy az egyben leképezi a sorsképletűnkből kiolvasható kauzális determinációnkat. Nem a testi génrendszer alapműködését kell tehát a spirituális struktúrához képest jól elferdíteni, mert ez természetes, hogy személyiségi – öntudati zavarokat okoz, hanem a képletből kiolvasott negatív determinációkat kell a tudatosítás és mentalitás-változtatásával feloldani és meghaladni. Amennyiben tehát, ilyen sors-ellenes, tehát „istentelen testi beavatkozás történik, a felső rétegek módosítása nélkül, természetes az agresszivitás növekedése, mivel minden belső zavar nyugtalanságot és ezzel agresszivitást eredményez. Az elhízás viszont, tudomásom szerint, a hormonkezelés un. biológiai következménye. Szerintem tehát, ezt a párhuzamosságot vélted te egyazon ok-okozati összefüggésnek, de ezzel óvatosnak kell lenned, mert ez a dundi személyeknek az agresszivitással való megbélyegzéséhez is vezethet. Ez pedig semmi más, mint a babona határait surló, felületi ítélkezés. Hogy ne mondjam: misztikus káprázat. Csüdöm Melinda Azt gondolom, a probléma gyökerénél több válaszra váró kérdés is van. Az egyik az lenne, mennyire vannak tisztában a nők és a férfiak spirituális szempontból a rendeltetésükkel, szerepükkel, és általában véve az élet céljának mibenlétével. Tehát a legfontosabb kérdések ezek lennének: Miben áll a spirituális felelősségtudat? Mi a férfi és a nő rendeltetése egyénileg? Honnan lehet megtudni a személyre vonatkozóan, hogy milyen zavart elképzelésekből származik a fogamzásképtelensége vagy irracionális gyermektől való menekülési , elzárkózási félelme? Linda Kedves Melinda! Nagyon jó a megjegyzésed! Müller Péter misztikus íróval láttam egy Mesterkurzusi előadást a Pax Tévén, amelyben Ő, többek között, azt fejtegette, hogy az élet és a lét fő kérdéseinek a két évszázados materialista megválaszolási kísérlete, illetve az életkríziseknek az un. természettudományos nézetek és elméletek szerinti megválaszolása és megoldási kísérlete, a materialista tudományos alapállásból keletkező babonás gondolkozás elterjedése, mára oda vezetett, hogy a bajba jutott személyek mind csak formulákat és kódokat kérnek az un. szakemberektől (Pl. asztrológusoktól): -Kérem a krízisem megoldásához vezető formulát! Tessék megmondani a kódokat és én azok segítségével majd rendbe hozom a sorsom valamely döntő mozzanatánál elakadt – vagy kiakadt! – életemet. Csak éppen az a baj, hogy a valóság nem így működik! – Már az egészség szavunk is arról tanúskodik, hogy az egész általános életfeladatkörnek az egységes megélésétől függ a tényleges egészségünk. Szedhetjük a gyógyszereket halomba – És ezzel nem azt mondom, hogy sürgősségi esetben nem kell gyógyszert szedni! – mert legfennebb tünetileg gyógyultak és persze, gyógyszerfüggők leszünk, de egészségesek egészen biztos, hogy nem! És így vagyunk a foganási problémák kérdésével is. Miután egy reklám- és orvos-ideológia által sínre tett foganás-problémás nőt többszőr is jól begyógyszerelt és behormonozott az orvos, de, az esetek többségében legalább is eredménytelenül, illetve részeredménnyel (A foganás megtörténik ugyan, de valahányadik hét után, természetesen, elvetél. – Természetesen vetél, mivel természetellenesen fogant.), keserű unalommal vegyes pislákoló reményében szörfözik az interneten és csodálkozva látja, hogy mi mindent nem tudnak a jósok (sokkal többet mint az egész orvostudomány…), illetve, hogy az asztrológusok megmondják a tutit. Nosza rajta! – Tessék megjósolni, hogy lesz-e, vagy sem az idén, vagy a jövő évben gyermekem. Csak egyetlen sors-megoldó formulát mondjanak nekem, és a többit én majd intézem… – Dehogy intézi! Mert hiába látja világosan a sorsképletben az asztrológus is, hogy az illető Holdjának van két negatív fényszöge, de van mellette három pozitív, tehát elméletileg semmi baja nem kellene lennie a foganással, sőt: még a Rákban sem látni komolyabb gond okozó bolygót, vagy karmikus jelt (Lilith, Sárkányfarok), mert az már egyáltalán nem látszik a képletben, mert az nem asztrológiai probléma, hogy az illető személy, a kor divatnak engedve és a horoszkópjából kiolvasható teljesen más jellegzetességei, tudatos, vagy tudattalan késztetései hatására, élete biológiailag szempontból legegészségesebb foganási korszakában (18 – 28 éve) mentálisan tönkre tette a természeti fogamzási képességét! A legtermékenyebb korukat élő hölgyek többsége manapság ugyanis, külföldi pénzkereséssel, külföldi diploma- és tapasztalatszerzéssel, két, vagy három fölösleges főiskolai, vagy egyetemi diploma megszerzésével, cég-menedszeri, vagy egyszerűen szakmai karrierépítéssel, általános meggazdagodással, vagy egyszerűen csak a nyolc órás munka utáni, busás hitelből történő házépítéssel, majd a hiteleknek az évekig tartó visszafizetésével, beteges anya- apa és, vagy idős nagyszülő ápolással, tisztesség ne essék: világcsavargással (lehetőleg az is, visszafizetendő banki hitelből), ötödik, hatodik, vagy éppenséggel tízedik párkapcsolati harmonizálással, vagy csak egyszerűen a felnőtté válási pszichés problémáinak a megoldásával, anyaság-kedvének, családanyai szerepkörnek a pszichológusok és pszichiáterek segítségével történő elfogadásával, van másra rá nem érően elfoglalva, miközben nála, a fogamzás kérdése, 1O, vagy 7 éven át a legjobb fogamzásgátlási módszerrel van nem csak biológiailag, hanem ami ennél sokkal veszélyesebb: mentálisan elfojtva, bocsánat: elhalasztva, vagy félretéve. És ez látszólag mind rendben is lenne, csakhogy az a bizonyos Valami, vagy Valaki, amit-akit Úrnak neveznek a bibliában (az Abszolút Törvénynek. – És ebben az esetben annak is a két szakosodott angyalának: a Ciklus és a ritmus, valamint a Teremtés és a mágia Egyetemes Törvényének a hatása az, ami fontos elsődlegesen.), egyáltalán nem érti meg ezeket a halaszthatatlan gyakorlati szükségleteket. És még ez is, nagyon vallásosan és ezért nagyon leszűkítve van kifejezve! Mert tulajdonképpen a magzatfogamzást jóval a 28 év fölé toló nőknek az ős eredeti programja, az emberi spirituális rendeltetési program szerint működő spirituális struktúrája (tudattalanja – aurája, ahogy tetszik…) az, amely általában(!), blokálja a megtermékenyülést. És a test, vagyis a biológiai szervek mindössze követik ezt a spirituális struktúrában a biológiai fogamzás éveken át berögzült tudata (képzetes) hatására keletkezett mentális blokkot (zárat, gátat, stb.). Természetesen azért, mert a mi személyi struktúránk is (Az anyává válni 1O – 25 éven nem akaró modern ők személye is!), a fenti zárójelben említett Egyetemes Törvények szerint nyilvánul meg, azoknak van alárendel