Életünket olyan belső rend hatja át, melyet az univerzális törvények határoznak meg. Ezeknek saját ritmusuk van. Mindennek megvan a maga ideje, a különféle jellegű szakaszok pedig úgy váltakoznak az életünkben, ahogy a be- és kilégzés, az ár és apály, a n
A harag törvénye
A harag és a düh a gyenge érzelmi kontroll terméke. Hatásukra csökken az életerő, így a haragvó ember szinte vonzza magához a betegségeket. Azzal, hogy mérgelődünk, mások hibája miatt önmagunkat büntetjük, tudatunk negatív rezgésével önmagunkat gyengítjük. Aki bosszankodik, nem fogadja el az életet úgy, ahogy van. Amúgy is teljesen mindegy, min bosszankodunk, hiszen azon a mi bosszúságunk semmit nem változtat. Aki nem tudja túltenni magát a sértéseken, az nem elég bölcs, és az önbizalma is kevés. Hiszen a sértés csupán azt mutatja, hogy a sértegető diszharmóniában él. Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok. Ezen pedig senki nem tud változtatni rajtam kívül. A mérgelődéstől a következőképpen tudunk megszabadulni: - Minden embert olyannak fogadunk el, amilyen, ráhagyjuk, hogy megváltozik-e, és ha igen, mikor. - Megszabadítjuk magunkat minden elvárástól, és hagyjuk, hogy az élet olyan legyen, amilyen. Amíg ugyanis elvárásaink vannak, kényszerűen újra meg újra csalódni fogunk. - Felismerjük, hogy a világon senki és semmi nem bosszanthat minket, kizárólag saját magunk.
Az imagináció törvénye
Minden képszerű elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon. A kívánt végeredményt képszerűen, teljes részletességében dolgozzuk ki, színesen, és minél pontosabban. A képeket aztán újra és újra emeljük a tudatunkba, és ott minél tovább őrizzük meg. Minél tisztább és élesebb a kép, annál könnyebben gyűlik fel benne a megvalósulást szolgáló energia. Minél tovább és minél gyakrabban jelenítjük meg szellemi képernyőnkön a képet, annál hosszabb ideig áramlik az energia. Fontos az is, hogy a kívánt végeredménnyel azonosuljunk: hogyan fogunk érezni, hogyan viselkedünk, ha az általunk elképzeltek megvalósulnak. Amint készen van a kép, és elegendő energiával töltöttük fel, akkor még „magunkévá kell tenni”. Azonosulunk vele, érezzük, látjuk. Csak azt tudjuk fogadni, aminek az eljövetelét már látjuk lelki szemeinkkel. Mindenekelőtt pedig hálát érzünk azért, hogy elképzeléseink beteljesülnek. Ezután mindent elengedünk, hogy a kép manifesztálódhasson.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
