A sorsunk valóban meg lenne írva? Sokan hisznek benne, míg mások a szabad akarat erejében bíznak. Így vagy úgy, az eleve elrendeltetés (predesztináció) kérdése még a legkitartóbb szkeptikusokat sem hagyja hidegen. Nem véletlenül…
Az emberi sors alakulását leginkább a sakkhoz hasonlíthatnánk. A játék főszereplőjeként (királyként) mindannyiunknak van egy – családot megtestesítő – háttérországa (királynő, huszár, futó, bástya), és persze gyalogsága (rokonok, barátok, ismerősök). Gyermekként csupán a kereteinkkel és a szabályokkal, vagyis a törvényekkel, hagyományokkal, szokásokkal ismerkedünk. Felnőtté válásunkig neveltetésünk-, – műveltségünk- és adottságaink hatására fokozatosan alakul ki bennünk az a stratégia, amellyel a játékot egyszer csak elkezdjük. A kezdetekben még nyílt játékban, minden egyes lépésünkkel (döntés) új helyzetet teremtünk, az új helyzet új irányokat, azok pedig újabb lehetőségeket teremtenek. Noha a legtöbb esetben számos lépés közül választhatunk (szabad akarat), nem szabad elfelejtenünk, hogy a továbbiakban választható lépéseink számát korábbi döntéseinkkel mi magunk korlátozzuk, ahogy azt sem, hogy a végeredmény így is – úgy is egy előre ismert esemény lesz: rendszerint a matt. Akár adjuk, akár kapjuk… (Hisz minden ember élete követendő vagy elrettentő példa – az utódok számára.)
Nos, ezekből a dologból, de már az adottságok ismeretéből is pontosan kikövetkeztethető egy adott személy „szabad akaratának” végeredménye. Való igaz, hogy a saját kereteinken (sakktábla) belül a szabad akaratunkkal számos dolgot befolyásolhatunk, de csak azt az utat, amely segítségével elérjük azt, ami eleve elrendeltetett… Ha a sorsunk eleve elrendeltetett, akkor mi értelme van az életünknek? Ha befizetünk egy nyaralásra, hellyel-közzel tudjuk, hogy mire számíthatunk. Az életünk is ilyen – s az értelme, ahogy a nyaralásnak is az, hogy emlékeket gyűjtsünk: jót, s rosszat egyaránt. Buzsáki Gábor Forrás: Asztropatika