Rák Lilith vagy Sárkányfarok

A Rák jegyében született személyek általában a legérzékenyebbek, a leg sebezhetőbbek, a legfélénkebbek és ugyanakkor a legragaszkodóbbak az állatöv összes csillagképének szülöttei közül. Ugyanis ők a közvetlen kötödések általi szellemi megismerés, a közvetlen tapasztalás, a testi, lelki és érzelmi kapcsolatok mély, elemi átélésének és a közvetlen (személyes) jellegű információ-befogadási készség ősprincípiumának a megtestesítői. ők úgy ismerik meg a világot, azaz környezetüket, hogy a magukévá teszik és magukhoz kötik a környezetükben élőket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni akarnak azokról. Ennek köszönhetően ők a legtragikusabb drámák hősei és áldozatai is (alanyai). Ugyanis a Rák szülöttekben elsődlegesen megnyilvánuló és a gondoskodáson keresztül történő AZONOSULÁSI PRINCIPIUM ellentmond a más szülöttekben predominánsan ható függetlenedési (és ezáltal a személyes felelősségvállalási) törekvés princípiumnak, ami valósággal felsebzi a Rákok fokozott és heves érzékenységét. Ezért a legelemibb, materiális információ-feldolgozási (emésztési) folyamatokat végző szervek károsodnak meg a Rák szülöttek esetében, ha nem tudatosul bennük idejében az a tény, hogy a velük ellentétesen érző és gondolkozó emberek a valóságnak egy másik – épp annyira jogos és érvényes – részét testesítik meg és azoknak nem éppen az   állandó családi meleg, a kötöttség és kötödés jelenti a legfőbb jót az életben, ahogy a Rák szülötteknek. Mindezért, ha egy Rák szülött horoszkópjában igen sok a diszharmonikus bolygóállás, az elsősorban emésztési, vagyis információ-befogadási és feldolgozási zavarokkal fog küzdeni. Amennyiben a fent leírt „világhelyzetét” nem sikerül tudatosítania magában és a Polaritás törvénye által adott szélsőséges helyzetét nem tudja feloldani, vagyis nem alakítja át rendkívüli érzékenyégét és sebezhetőségét információ-befogadási készséggé, a szokásostól eltérő, intenzív lelki élete, önemésztési késztetései hajlamossá teszik a gyomorbetegségekre, a nyelési problémákra, gyomorégésre, savhiányra, savtúltengésre és különböző bélműködési zavarokra. Szentimentális és egoista félelmeiből fakadó, családjáért, szeretteiért való túlzott aggodalmaskodásának, féltésének és féltékenységének következtében, a nyirokmirigy rendszerének (és elsősorban a hasnyálmirigy) működési rendellenességei gyengítik majd a kórokozókkal szembeni ellenálló képességét. Mivel túlérzékeny, néha sovánnyá emészti magát sértődöttségében, mikor pedig elhízik a környezetéből kiváltott agressziók elleni védekezése következtében. Sértődékeny kicsi énjét (önérzetét) körülveszi egy vastag zsírtömeggel, a rák-páncéllal és felszínes kedélyeskedéssel próbálja fedezni, palástolni belső szorongásait, feszültségeit. De az is megtörténik egy-egy férfi Rák szülött esetében, hogy belefáradván sebezhetőségébe, „a legjobb védekezés a támadás”- alapon, agresszív, sőt: néha egyenesen kegyetlenkedő magatartási formákhoz szoktatja magát. De ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és valósággal eltorlaszolván önmagát a további („sértő”) információ-behatolásokkal szemben, menthetetlenül a rákos sejtek túlzott elszaporodását idézi elő fizikai szervezetében, amelyek tulajdonképpen ugyanennek, az egyetemes egységes létezéstől való elzáródási késztetésnek, a voluntarizmusnak és a félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén történő megtestesítői. De nem csak agresszív és elutasító, neheztelő magatartással képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkező emberek pszichológiai páncélt, védő burkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben természetesen tenyésző rákos sejtek túlságos elszaporodása és a burjánzási folyamat elindulása. Ezt a lelki védő-burkot a legtöbb esetben a tökéletes alkalmazkodási készség és a környezettel való opportunista kiegyezési mentalitás ki-alakításával szokták kialakítani a nem agresszív Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló túlérzékenységben „szenvedő” emberek. Ezek lesznek az úgynevezett normophánok, a társadalmi normák és konvenciók tökéletes betartói, a legetikusabban viselkedő emberek, e tökéletes „jó ember” szerep segítségével akadályozván meg a többi embertársuk esetleges agresszív fellépését, viszonyulását személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt Rákos személyeket igen megíratja környezete, melegszívű, jóságos emberként elkékezvén reá és a Sors abszurditásának tudja be korai „elvesztésüket”, nem sejtvén hogy a jóságos személyt csupán azért tekintik jóságosnak, mert soha nem ellenkezett egyetlen erőszakos és igazságtalan embertársával sem, végtelenségig tűrt, hallgatott és szenvedett, ahelyett, hogy életében legalább egyszer meg merje mondani őszintén azt, amit gondol valójában. Ezek az emberek állandóan kegyes hazugságok látszólagos védfala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen végét előkészítő látszat-létezés üvegfalú labirintusában élnek, miközben igenis támadják gondolataik szintjén, végtelen belső neheztelések formájában, az egész környezetüket, amelynek „érzéketlen és kíméletlen” viselkedése következtében ők olyan sokat kénytelenek szenvedni…  A sors iróniája (vagyis a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztő magatartást kapják a környezetüktől, amivel „etették” azt egész életükben: elhazudja előlük, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés érdekében létrehozott hazugságburkot a szemtelen őszinteséggel és végzetes életkedvvel szaporodó, a szervezet immunitás rendszerét valódi természetük felöl szítén hamis információkkal megtévesztő rákos sejtek szétbontották. Így az élet drámáját fel nem vállaló, ezt a jóságosság és az etika eszközeivel kicselezni és megkerülni próbáló embereknek még az a lehetősége sem marad meg, hogy életük utolsó napjaiban legalább őszintén szembenézhessenek önmagukkal, hogy felkészülhessenek nyíltan és bátran fogadni azt, amitől egész életükben féltek: a fizikai halállal való nyílt szembesülést és azt, hogy ezáltal, ebből a perspektívából látván jóságos cselezéseik, ügyeskedéseik és végül is egész környezetüket megtévesztő magatartásuk hiábavalóságát, belátván saját élettapasztalatuk által az élet törvényére vonatkozó egyedüli igazságot miszerint „Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.” Mert az élet drámáját őszintén és nyíltan vállalni kell még a Rák szülöttekre jellemző rendkívüli érzékenységgel „megáldott” embereknek is. Ennek elutasítása, a társadalmi hazugság rendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával történő kicselezése épp annyira káros, mint a fölösleges dramatizálás, a dráma tragikus állapotok előidézéséig menő eltúlzása, amire a Rák szülöttek ugyancsak hajlamosak. Állandóan hullámzó kedélyállapota, sértődékenysége és túlérzékenysége depresszióba, önsajnálatba, vádaskodásba és önvádaskodásba vagy szenvedélybetegségekbe, például alkoholizmusba sodorhatja. És ez még a legjobb eset, mert ha az előbbiekben felsoroltakhoz még a (megsértett) túlzott önérzeteskedő hajlama is aktiválódik, az előbb leírtak alapján, egyenesen a Rákos megbetegedések különböző labirintusaiba hajszolja magát. Nők esetében a mellek és a nemi szervek problémái is gyakoriak. Ilyenek a havi vérzéssel, a terhességgel, a szüléssel, a szoptatással és általában a női megtermékenyülés, vagyis a termékenység princípiumával kapcsolatos zavarok (méh vagy melldaganatok), amelyek a szülöttnek a rosszul megélt anyai szerepkörével kapcsolatos lelkiismereti kérdésekre (az anyai szereptől, vagyis a gyermekszüléstől való hosszas elzárkózás, abortuszok, fogamzásgátló tabletták szedése, vagy más mechanikus „védekezési” módszerek alkalmazása) vezethetők vissza. Ugyanakkor fontos azt is tudni, hogy akárcsak a más konstellációkra jellemző károsodások és megbetegedések esetében, a Rák-princípiumához kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák szülöttekre jellemzőek. Humorosan fogalmazva: nem a Rák szülöttek előjoga ilyen betegségben szenvedni, pontosabban ilyen jelleg3/4 betegséget gyártani, hanem ezt „elkövethetik”, mint ahogy sajnos el is követik a más konstellációk szülöttei is. Azok tehát, akik nem a Rák napjegyében születtek ugyan, de konstellációjuknak köszönhetően erős összhangban (rezonanciában) vannak a Rák konstelláció által megtestesített princípiumokkal, mint például a Víz-háromszög másik két napjegye, a Skorpió és a Halak szülöttei, vagy azok, akiknek több támadott, diszharmonikus bolygója áll a Rákban és általában a Víz-jegyekben. Női horoszkópokban az is Rák-problémákat idéz elő többnyire, ha a Rák uralkodó bolygója, a bőség, a termékenység, a tudattalan lelki tevékenység és az asztrál- érzékenység (amit egyesek lelki érzékenységnek neveznek) princípiumát megtestesítő, támadott Hold áll Víz vagy Tűz-jegyekben, esetleg a négyes vagy az ötös házban. Kettős jegyének köszönhetően a Rák szülött is pont olyan kiismerhetetlen és bonyolult még önmaga számára is mint például az Ikrek, amelynek a Rák nem a poláris kiegészítője, hanem a szimmetrikus tükörképe. A család és otthon- centrikus Rák ugyanis mindent elkövet, és minden követ megmozdít, és addig nem nyugszik, amíg a család mindegyik tagját biztonságban és az ő általa elképzelt jó életkörülmények között nem tudhatja, de ha ez a lehetetlen ideális helyzet elő is áll néha-néha és már nincs semmi, amiért aggódni, aggodalmaskodni tudna, akkor elvágyódik a kényelmes és nyugodt körülmények langymelegéből valami egzotikusan kalandos és izgalmas helyzetbe, de ezt ritkán képes megfogalmazni és bevallani önmagának egyértelm3/4en és körvonalazottan és csupán a rejtett nyugtalansága, az a bizonyos misztikus elégedetlensége jelzi azt, hogy számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van. Nem csak e rejtett, és teljes mértékben csak a tudattalan szféráiban működő kettősség miatt szenvednek a Rákok olyan tehetségesen, hogy a körülöttük álló családtagoknak is bőven kijut a szenvedésből, hanem mint a más konstellációkra jellemző tulajdonságok öncélú túlpergetése esetében is, a Rák konstellációra jellemző anyai, apai, szülői, család – és gyermekirányítói, gyámkodói szerepük öncélú túljátszásának következtében is. A Rákok ugyanis nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel és a gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása következtében, a felnőtté vált gyermekek és gyámolítottak által fárasztónak,  és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított szeretet- nyilvánításaik és gyámkodó-jóakarásaik érzelmi következményei miatt, mindenkinek akad bőven szenvednivaló a környezetükben. A legtöbbször persze maguknak a Rák-mamáknak és a Rák-papáknak (vagy más, támadott Holddal és más, víz-jegyű bolygókkal rendelkező mamáknak-papáknak), akik kifosztottnak, haszontalannak és megalázottnak érezvén magukat, amiért a huszonéves gyermekeiket nem nevelhetik tovább és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt egyetlen jó irány és a boldogság felé, sérelmükben ügyesen „beidéznek”maguknak valamilyen Rák-betegséget, hogy legalább ezáltal tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett helyzetüket és gyám-tekintélyüket a „veszélyes” betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egész a halálig is elmennek, hiszen számukra a szülői, gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével, amely minden látszólagos humanista magatartás mellett, álcázottan a rejtett uralkodási mániájukat szolgálja, a Rák szülöttek képzeletében értelmét veszíti az élet. Amennyiben képessé teszik magukat jellegzetes lelki érzékenységüknek a szellemi információ befogadási-készséggé való átalakítására és szülőkként is képessé teszik magukat az életfogytiglaninak képzelt gyámkodói-irányítói szerepükről való lemondásra, a felnőtté váló gyermekek elengedésére, szabadon bocsátására (megértvén azt, hogy a legfőbb jó, amit a marurizálódó gyermekeikkel tehetnek az a gyámkodás megszüntetése, mert az igazi szeretet az mindent felszabadít, elenged és semmit nem tart meg magának), nem csak a jellegzetes Rákbetegségeket kerülhetik el és haladhatják meg, hanem az értelmi világossággal (szellemi valóság-ismerettel) átitatott szeretet gyakorlásának a legmagasabb fokára is eljuthatnak.