Agatha Christie, a világ egyik leghíresebb – és művei számát tekintve legtermékenyebb – írónője, 1890. szeptember 15-én, az angliai Torquay-ban, Agatha Mary Clarissa Miller néven született, a Szűz jegyében.
Sok minden szeretett volna lenni: operaénekesnő, gyógyszerész és régész. Évekig meg sem fordult a fejében, hogy írással próbálkozzon. Sőt, Miss Marple és Poirot anyja nyolcéves kora előtt még könyvet sem vehetett a kezébe.
Egy angol tengerparti városban született, 1890-ben. Az anyai tilalom miatt a kislány izgalmas történeteket nem regényekből olvasott, hanem a városi kollégiumból hétvégenként hazajáró nővérétől, Madge-től hallott. Későbbi visszaemlékezései során többször felelevenítette ezeket a mesedélutánokat. Az olykor humoros, olykor vérfagyasztóan izgalmas történetek Agatha számára mégsem helyettesíthették a tiltott gyümölcsöt: a könyvet. Az anyai szigort kijátszva, ötévesen egyedül próbálkozott az olvasással. Levette a polcról kívülről fújt kedvenc mesekönyvét, és megpróbálta kitalálni: melyik ákombákom melyik betű lehet. Később anyja is megenyhült, otthon tanította a tehetséges kislányt, de akkoriban még senki sem gondolt arra, hogy valaha író lesz belőle: ő maga operaénekesnői karrierre készült. Amikor édesapja 1901-ben váratlanul meghalt, Agatha édesanyjával a jóval olcsóbb Egyiptomba költözött. Az itt töltött időszak szolgáltatta az első olyan élményeket, amelyek későbbi, a fáraók országában játszódó regényeiben visszaköszönnek.
Szerelem és háború
Angliába visszatérve - jól nevelt leányként – egyetlen cél vezérelte: méltó férjet találni magának. 1912-ben ismerte meg első nagy szerelmét, Archibaldot. A huszonhárom éves fiatalember hamarosan meglátogatta őt a családi házban. Néhány héttel később pedig megkérte a kezét. A házassági terveket azonban késleltette az első világháború: az ifjú vőlegénynek be kellett vonulni. Egy eltávozás során házasodtak össze, az újdonsült férj azonban az esküvő után három nappal már a francia fronton találta magát.
|
Poirot születése
Agatha a várakozás hónapjaiban szülővárosának gyógyszertárában segédkezett a patikus mellett. Itt hallott először olyan mérgekről, amelyekkel nyom nélkül lehet embert ölni. Ekkoriban találkozott a háború alatt Angliában tartózkodó belga menekültekkel is, akikről öntudatlanul kezdte későbbi visszatérő hőse, Hercule Poirot alakját megformálni.
Az első
Első regényéhez, nővére biztatására, 1915-ben fogott hozzá. Három kiadónak is elküldte a munkát, de azok sorra visszautasították. 1918-ban véget ér az első világháború, és négy évvel az esküvő napja után, Agatha és Archie megkezdhették közös életüket Londonban. Anyagi gondokkal küszködtek, amelyeket az sem oldott meg, hogy végre kiadták Agatha első regényét. Az ifjú férjet munkája 1922-ben hosszú utazásra szólította, amelyre felesége is elkísérte. Anglia gyarmatainak nagy részét bejárták. Ez a világkörüli utazással eltöltött háromnegyed év kitűnő alapot szolgáltatott későbbi témaválasztásaihoz. A visszatérés után anyagi helyzetük javulni kezdett, és 1926-ban Agathát végre utolérte a siker: Roger Ackroyd meggyilkolása című kötetét elkapkodták. Ettől kezdve haláláig évente egy-egy könyvet jelentetett meg.
Válságok
Hamarosan válságba jutott magánélete: férje egyre kevesebbet törődött vele, és nem rejtette véka alá, hogy beleszeretett egy másik nőbe. Agatha, miután megtudta a rossz hírt, másnap eltűnt közös londoni házukból.
Az Orient Expressz
Barátaitól hall Bagdadról. Lelkesen számolnak be a város csodáiról és az őket odaszállító legendás Orient Expresszről. Néhány hónap múlva Agatha Christie is ott ült a vonaton, amely annyira lenyűgözte, hogy elkezdte írni egyik leghíresebb regényét, a Gyilkosság az Orient Expresszen címmel. Bagdadba érve felkereste a régészeti ásatásokat is. Ekkortól lettek az archeológusok történeteinek visszatérő hősei. A hölgy bizonyára az ásatások légkörét is izgalmasnak találta, de rokonszenvébe belejátszott az is, hogy megismerkedett egy Max Mallowan nevű régésszel. Megbeszélték, hogy útra kelnek, és bejárják a mai Irak csodálatos történelmi tájait. Az utazás során a szálak szorosra fonódtak közöttük, és néhány héttel Angliába való hazatérésük után Max közölte Agathával: ?Elvennélek feleségül, csak attól félek, nem örülnél, ha olyan emberrel kellene együtt élned, aki halottakkal foglalkozik”. Agatha krimiszerzőhöz méltó válasza: ?Engem is nagyon érdekelnek a halottak”. Az esküvőt 1929 szeptemberében tartották. A következendő nyolc esztendőben Agatha részben Angliában tartózkodott első házasságából származó gyermekével, Rosalinddal, máskor férjét követte a babilóniai Ur városának feltárásához. Akárhol volt is, folyamatosan írt: az ásatások helyszíne közelében, egy eredetileg narancsszállításra használt doboz mellett ülve alkotta regényeit.
Az utolsók
Az idillnek ismét vége szakadt: kitört a második világháború, Max bevonult. Christie ismét egyedül találta magát Londonban. A német bombázások alatt úgy érezte, bármelyik pillanatban vége lehet mindennek. Nem akarta, hogy közismert detektívfigurái túléljék őt. Így születtek a Harmadik felvonás és az Utolsó rejtély című kötetek, amelyekben hősei meghalnak, haláluk előtt leleplezve gyilkosukat. A kéziratokat akkor bőröndbe zárta: szerencsére csak harminchárom év múlva kerültek ismét elő. A világháború után aztán Agathához visszatért 15 évvel fiatalabb férje és folytatódott megszokott életük: a krimikirálynő részben Londonban, részben Irakban élt.
Az ötvenes évek elején alkotói válságba került, amelyet nem akármilyen helyzet oldott meg: a brit királynőtől a BBC riportere megkérdezte egyszer, mit kérne ajándékba a születésnapjára. Az uralkodói válasz: egy új Agatha Christie-regényt. A meghatott írónő új lendületet kapott, és ismét ontotta a könyveket. Az utolsót 85 évesen írta. A törékeny asszonyra az akkor hetvenéves Max az utolsó percig szeretetteljes gondoskodással vigyázott. Agatha egyszer azt nyilatkozta házasságukról: ?Azért csodálatos egy régésszel élni, mert minél öregebb vagyok, a férjem annál értékesebbnek talál”. Az egyik legolvasottabb angol nyelvű szerzőt 1976. január 12-én egy egyszerű nátha vette le lábáról. Végső akaratának megfelelően akkor adták ki a még 1943-ban írott két ?utolsó” regényét, amelyekben örökre végzett kedvenc hőseivel: Miss Marple-lal és Hercule Poirot-val. Fotó: http://valuablebook.wordpress.com http://flcenterlitarts.wordpress.com