A feltörekvő hollywoodi új színésznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, Ashton Kutcher 1978. február 7-én született, a Vízöntő jegyében.
A bulvárlapok kedvence. Na nem a botrányai miatt kerül szinte hetente valamelyik címlapra, hanem a különcségei miatt. Már azzal kilóg a sorból, hogy sikeres társaitól eltérően nem szállt fejébe a népszerűség, nem mulatozik, nincsenek gáláns nőügyei. Viszont mindig történik vele valami, mert igazi Vízöntőként állandóan jár az agya, minden újdonságra rácsap, tele van ötletekkel, s ezeket igyekszik is magvalósítani. Sokan csodálkoztak, hogy fiatalon, tapasztalatok híján honnan volt bátorsága különböző vállalkozásokba belevágni, ám ő korát meghazudtoló bölcsességgel beszélt a céltudatosságáról: „Az ember korát az határozza meg, mekkora felelősséget tud vállalni. Minél nagyobbat, annál öregebb, és fordítva: minél kevesebbet, annál éretlenebb.” Ha pedig éppen nem nyit éttermet, vagy nem alapít produkciós céget, akkor marad a sajtónak az örök téma: házassága Demi Moore-ral, a nála tizenöt évvel idősebb, bár rendkívül fiatalos sztárral. Mindenki fölkapta a fejét, amikor hat évvel ezelőtt összeházasodott Bruce Willis elvált feleségével a kabbala (misztikus zsidó vallásirányzat) szertartása szerint. Így aztán nem meglepő, hogy visszatérően felröppennek a hírek a félrelépéséről, a házasság megromlásáról, amint meglátják vaamelyik ifjú kolléganőjével forgatáson kívül. Ezt így kommentálta: „Én hűséget fogadtam, nem vakságot. Természetesen mindenkinél lehet valamit találni, amiről pletykálhatnak az emberek. Mi nem csinálunk olyan nagy ügyet ebből, amekkorát mások gondolnak. Együtt élünk, ez a legfontosabb.”
Modellkedés és ruhagyűjtő szenvedély
Az iowai születésű, jó megjelenésű fiatalember karrierjét egyetemi évfolyamtársai indították el, akik heccből benevezték a területi modellversenyre, amit megnyert. Jutalma a New York-i döntőn való részvétel volt. Itt ugyan nem ért el helyezést, de az egyik ügynökség leszerződtette, és hetek múlva már a világot járta neves tervezők kollekciójával. Szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, mert megtanult mozogni a kifutón, és megtanulta értékelni a szép ruhákat. „Rosszabb vagyok minden nőnél. Rajongok a szép holmikért, már a hálószobánkat is elárasztja a sok ruha. Igaz, nem mind az enyém, azért Demit sem kell félteni.” A kifutókon lenyűgözte a rivaldafény, de amint elmúlt az újdonság varázsa, érezte, hogy tovább kell lépnie. És erre a színészetet találta a legalkalmasabbnak. Los Angelesbe ment szerencsét próbálni, és jelentkezett szereplőválogatásra. A szerencse mellé állt, szerepet kapott az Amerikában rendkívül népszerű Azok a vad 70-es évek című tévésorozatban. Ez volt a szerencse, a többi már rajta múlt. És ő élt a lehetőséggel, s a siker nem is maradt el. Egy csapásra a tinilányok kedvence lett, akik még akkor sem pártoltak el tőle, amikor kiderült, hogy a szíve már foglalt. „Egészséges önbizalom nélkül nem sikerült volna, de hát nekem abból sosem volt hiányom. Mindig pontosan tudtam, mi az, amit meg tudok csinálni, és mi az, amit nem.”
Színész, étterem tulajdonos és rendező
Sorra kapja a filmes felkéréseket, s a gázsijából megvalósította egyik gyerekkori álmát: éttermet nyitott, ahol válogatott finomságok várják a vendégeket. Természetes hát, hogy derűsen néz a jövőbe. „Mitől ne lennék nyugodt, derűs és pozitív? Azzal keresem a kenyeremet, amit szeretek csinálni, s csak az számít, mennyit tudok adni másoknak. Aki adni tud, annak könnyű pozitívan gondolkodni.” Legújabb terve, hogy megpróbálkozik a rendezéssel is, szereplehetőséget adva Demi Moore-nak, mert szerinte a negyven fölötti színésznőket méltánytalanul mellőzik Hollywoodban. „Nem tudom megemészteni, ha valaki csak ímmel-ámmal végzi a dolgát. Attól a plafonra mászok, teljesen begurulok. Az ilyen kitörésekről csak úgy lehet leszokni, ha megtanulom, hogy nem a külvilág a hibás, hanem én, mert hagyom magam felbosszantani.”