A Született feleségek című tévésorozattal a sztárok közé berobbant amerikai színésznő, Eva Longoria 1975. március 15-én született, a Halak jegyében.
A Texas állambeli Corpus Christi nemcsak földrajzi értelemben esik távol Hollywoodtól. Arrafelé kevés a csillogás, annál több a munka. Ebben a kisvárosban született, és itt töltötte eddigi életének nagyobbik felét Eva Longoria, aki az utóbbi időben rendszeresen a lapok címoldalán szerepel. Hosszú volt az út, míg ezt elérte, de állítja, hogy megdolgozott a sikerért, és élvezni akarja a népszerűség minden pillanatát.
Eva útra kel – a csillogás felé
Húszéves volt, amikor szűk lett számára a kisváros. Színesebb életre vágyott, és elhatározta, hogy szerencsét próbál a film fővárosában. Remek alakja volt már akkor is, hiszen rendszeresen sportolt, imádott táncolni, de hát ez édeskevés az érvényesüléshez. Jelentkezett statisztának, és évekig arra várt, hogy megakadjon rajta valamelyik rendező szeme.
A valóságban is feleség
Ahogy nőtt a sorozat nézettsége, úgy nőtt a népszerűsége és emelkedett a gázsija. Mára már beverekedte magát a legjobban kereső és a legszexisebb sztárok közé. Ennek eredményeként a bulvárlapok rendszeresen összehozzák valakivel, akivel éppen látják, de ezen csak nevet. Tavaly óta ugyanis nemcsak a szerepe szerint feleség, hanem a valóságban is. Nem mindennapi párost alkotnak férjével, a hórihorgas profi kosárlabdázóval, Tony Parkerrel, akit ugyan kicsit zavar a neje körüli nagy felhajtás, de kénytelen elviselni. A színésznő ugyanis rendkívül temperamentumos. A Halakra egyébként nem jellemző pörgéssel telnek a napjai, viselkedése egyáltalán nem visszafogott, ami a szívén, az a száján. Bár mindez valószínűleg csupán külsőség, megnövekedett önbizalmának a megnyilvánulása, s a harsányság mögött érzékeny, másokra figyelő lélek bújik meg. Ezt bizonyítja, hogy ragaszkodik értelmi fogyatékos nővéréhez, a filmbemutatókra is rendszeresen magával viszi. „Nagyon sokat köszönhetek neki. Tőle tanultam meg különbséget tenni a fontos és a kevésbé lényeges között. Ha ő nincs, talán még mindig az első kudarcom miatt keseregnék. De látva, hogy ő minden apróságnak tud örülni, én is optimistább, megértőbb és türelmesebb lettem.”