Andrea a harmincas évei közepén járt, amikor megismertem. Azt akarta megtudni, lesz-e társa, akit őszintén szerethet. Addig ugyanis csak barátai, rövid ideig tartó futó kapcsolatai voltak.
Pedig mindig értékes emberekkel hozta össze a sors. Színészek, zenészek, költők társaságában érezte jól magát. Ő maga is művészeti gimnáziumba járt, mindig tele volt lángoló tervekkel, de végül a közgazdasági egyetemet végezte el, és nagyon hétköznapi munkát vállalt egy nagyvállalatnál. A képlete magyarázatot adott erre a kettős beállítottságra, és arra is, hogy miért a racionális énje kerekedett felül mindig. A napjegye ugyanis Kos (ez adta a lendületet, ez táplálta a rajongását), az aszcendense viszont a Szűzben áll, vagyis mielőtt nagyon elragadná a lelkesedés, mindig visszatér a földre. A Szűz aszcendens és a Szűzben álló Vénusz volt a magyarázat arra is, miért nem találta meg harmincnégy éves koráig az igazit. Számára az egzisztenciateremtés fontosabb volt az érzelmeknél. – Mindig olyasvalakibe szeretek bele, aki már foglalt, vagy akit jobban érdekel a munkája, mint a családalapítás. Jó dolog álmodozni, ábrándozni arról, akivel épp járok, de minél tovább tart a várakozás, annál több hibáját ismerem meg, s végül én döntök úgy, hogy jobb egyedül.
Andrea az érzései elől mindig a munkába menekült. Szép lassan lépegetett fölfelé a ranglétrán, egyre több lett a fizetése, és egyre magasabbra tette a lécet leendő partnerei előtt. Már nemcsak az volt a feltétel, hogy jóképű és művelt legyen, hanem az is fontos volt, hogy van-e egzisztenciája, jó jövedelme. Amikor engem megkeresett, éppen szerelmes volt. Olyan érzés támadt a lelkében, amitől megijedt. – Sándor az utcán szólított le. Úgy tűnt, eltévedt a kispesti Wekerle-telep zegzugos utcáiban. Kocsijával lassított, letekerte az ablakot, és csak annyit mondott: „Bocsánat, ismerős a környéken?” De engem mintha áramütés ért volna. A hangja, a mosolya, koromfekete haja, égő szeme teljesen megbabonázott. Azt éreztem, vele mindenképpen meg kell ismerkednem. És egy perc múlva már ott ültem a kocsijában. Ugyanis azt mondtam neki: nehezen tudnám elmagyarázni, hogyan talál a keresett utcába, egyszerűbb, ha beülök mellé, és elnavigálom. A zegzugos utcákon jó nagy kerülővel vezettem a keresett címre, s közben beszélgettünk. Amikor elköszöntem, önkéntelenül a táskámba nyúltam egy névjegyért. „Ha legközelebb erre jár, és eltévedne, csak hívjon fel?” Már aznap este csörgött a telefonom. Azóta együtt járunk. Az eszem azt súgja, nem lesz könnyű az életem, ha hozzá kötöm a sorsomat, a szívem viszont azt követeli, hogy már holnap menjünk az anyakönyvvezetőhöz. Nem tudom, mit tegyek. Az eszemre, vagy a szívemre hallgassak-e? Andrea elmondásából kiderült, Sándor még nőtlen, harmincnyolc éves, és semmiben nem üti meg azt a mércét, amit eddig felállított, ugyanis a férfi csak gépkocsivezető, csak érettségije van, nincs önálló lakása, a fizetése töredéke annak, amit Andrea igazgatóhelyettesként keres. Nem jár színházba, koncertre, viszont rengeteget olvas, minden érdekli, csak épp semmihez nincs kitartása. Hosszabb távra nem is tervez. Csak élvezi az életet. Sándor Bika havában született, Halak aszcendenssel, ami már magyarázat erre az „ahogy lesz, úgy lesz” életszemléletére. De sokkal többet árult el róla az, hogy a képletében egyetlen feszült fényszög sem volt. Csupa kedvező kapcsolat a bolygók között. Semmi olyan, ami harcra, változtatásra késztetné. Megszokta, hogy mindig érkezik segítség valahonnan, neki a kisujját sem kell mozdítania. A szerencse az ölébe hull. És ezt természetesnek vette. Ahogy azt is, hogy rajonganak érte a nők, vagy hogy nyugdíjas mamája támogatja őt pénzzel, ha fülig merül a kártyaadósságba.Szívem szerint azt tanácsoltam volna Andreának, hogy szakítson Sándorral, csak hát az észérvek aligha nyomnak a latban ott, ahol a képlet mást mond. Nagyon szoros kötelék köztük az egzakt módon egymással szemben álló aszcendens, de még inkább a Vénusz és a Mars kapcsolódása. Hiába hát a többi bolygó közötti feszült fényszög, ők nem tudnak elszakadni egymástól. Az esküvőt szűk körben tartották. Utána irány Görögország, ahová később is minden évben elutaztak, így ünnepelve a találkozást.
Andrea élete nem volt könnyű. Először a barátaival szakított, mert Sándor nem vette jó néven, ha egyedül járkált velük színházba, hangversenyre, viszont ő soha nem volt hajlandó elkísérni. Jobban érdekelték a kártyacsaták, eleinte csak akkor ült le a barátaival, ha Andrea késő estig bent volt a cégnél, vagy ha külföldre utazott hivatalos útra. Később már akkor is eljárt a haverokhoz, ha a felesége otthon volt. Eleinte csak kis tételben játszott, és enyhén alkoholszagúan kért elnézést, amikor hajnalban bebújt a párja mellé, később már jókora kártyaadósságokat halmozott fel, és részegen a feleségét szidta, amiért nem juthatott a bankszámlán elhelyezett pénzhez. Andrea ennek ellenére mindig kifizette az adósságokat, a külvilág felé pedig azt mutatta, hogy otthon minden rendben, ő jól választott. Amikor Sándort kirúgták az állásából, mert egyik reggel félrészegen ült a volán mellé, és nekiment a garázsajtónak, Andrea abban reménykedett, ez elég figyelmeztetés a párjának, és végre összeszedi magát. Nem így történt. Sándor hónapokig élvezte a munkanélküliséget, azt, hogy most már az egész napja szabad. Ráadásul a szerencse is mellé szegődött, ekkor inkább nyert, mint veszített a kártyán, így nem szorult Andrea pénzére, s esze ágában sem volt új állás után nézni. Aztán két éve megfordult a lapjárás. Nemcsak a kártyában, hanem az élet minden területén. És a felfordulást a Jupiter okozta. A „nagy szerencse bolygója” ugyanis nemcsak a jót tudja végletekig fokozni, hanem a kellemetlenségeket is, ha rossz fényszöget kap a Plútótól vagy a Szaturnusztól. Kezdődtek a bajok azzal, hogy két éve kora tavasszal meghalt Sándor édesanyja. Ez a haláleset a lelki fájdalom mellett anyagi javulást hozott, mert az örökségből rendezni tudta az adósságait, de a hirtelen jött pénz túlzásokra sarkallta, és már nem tudott megálljt parancsolni magának. Addig éjszakázott, ivott és kártyázott, amíg a 18 millió forint tartott. Vagyis úgy nagyjából egy évig. Már alig volt néhány százezer az örökségből, amikor egyik éjjel mentőt kellett hívni hozzá, a kártyaasztal mellett rosszul lett. Andrea kétségbeesetten rohant a kórházba. Akkor még alkoholmérgezésre gyanakodtak az orvosok, de néhány nap múlva kiderült, sokkal komolyabb a baj. Májrák. Talán néhány hete van hátra. A temetés után vörösre sírt szemmel keresett fel. Miért? Miért kellett ennek így történnie? – kérdezte. Mindig azt mondtad, Sándor képlete olyan tökéletes, amilyet még sosem láttál. Akkor miért? – Mert a jóból is megárt a sok? Lustává, felelőtlenné tesz. A Jupiter nemcsak segít, kárt is okozhat. Nem csak a pénzt, az élvezeteket szaporítja, de segíti a sejtek burjánzását is. Ha valaki nem tudja, hol a határ, akkor bizony a jó okozhatja a vesztét. Megfojtja a szerencse. (folytatjuk) A blog további részeit itt olvashatod >>>