Nemzetközi felmérés szerint családi veszekedés leggyakrabban az eltérő gyereknevelési elvek miatt robban ki, és csak utána jön minden más, még az anyagi problémák, a természetbeli különbségek, a családon belüli munkamegosztás, sőt a féltékenység is.
Habár? Olykor a féltékenységet épp maga a gyermek váltja ki. Mint Laci és Ildikó esetében. Ők ketten már húsz éve házasok. Annak idején akkor találtak egymásra, amikor mindketten a válás okozta sebeiket nyalogatták. Mivel a válás nemcsak a házastársakat távolítja el egymástól, hanem a barátokat is „két táborra osztja”, hát Laci is, Ildikó is hirtelen nagyon magányos lett. A munkahelyi ebédlőben gyakran ültek egy asztalhoz, és kezdetben hétköznapi dolgokról beszélgettek. Később vigasztalták egymást, hogy lesz ez még jobb is, aztán már közösen mentek moziba, mert egyedül még a film sem olyan élvezet, mint ha van, akivel meg lehet beszélni a látottakat. Engem Laci még a válása előtt keresett fel. Akkor azt akarta tudni, visszatér-e hozzá hűtlen felesége, Ica. Ki kellett ábrándítanom. – Azzal az új férfival sokkal harmonikusabb bolygókapcsolatai vannak. Valójában nem is értem, hogyan bírtátok ki egymás mellett tíz évig. felejtsd el Icát, és akkor boldog lehetsz valaki mással?” – mondtam neki. Akkor esküdözött, hogy neki többet nő nem kell Ica után. Mint később elmondta, attól kezdve, hogy a felesége elhagyta, senkivel nem bújt ágyba: „Átmeneti impotencia tört rám!” – legyintett keserűen. De mintha Ildi mellett kigyógyult volna ebből. Amikor legközelebb találkoztunk, már másodmagával jött, és arra volt kíváncsi, vajon Ildi az, akiről a válás idején azt mondtam: elhozza neki a boldogságot. – Látod, ha vele találkozol előbb, akkor megspórolhattad volna a válás borzalmait. Ildit ugyanis az ég is neked teremtette. Ha lesz köztetek feszültség, az csak a gyerek miatt lehet. – Imádom a gyerekeket, de az Icánál maradt lányaim után újabbra már nem vállalkozom. Elmúltam negyvenöt. Ildi is negyven. Öregek vagyunk már a babázáshoz. – Rajtatok áll, hogy vállalkoztok-e. A bolygók jeleznek gyermekáldást. Hitetlenkedve legyintettek.
Amikor a gólya megjelent a házuk fölött, mindketten elfelejtették, hogy „öregek”. Még a születési adatait se hozták el, hogy vajon milyen jövő vár rá. Csak akkor jöttek, amikor már elmúlt négyéves. – Nem bírom tovább! Megőrjít a férjem! – tört ki Ildiből. – Olyan, mint egy féltékeny dúvad. Pedig senkim nincs. – Csak a fiad! És ő nem érzi vetélytársnak az apját? – Dehogynem! Más gyerek alig várja, hogy hazaérjen az apja. Ő meg egész nap elvan egyedül, de amint Laci hazaér, azonnal ott terem az ölemben, és el nem mozdul mellőlem, amíg el nem nyomja az álom. Meddig lesz ez így? – Míg a fiad ki nem röpül a házból, vagy amíg szerelmes nem lesz. Mindkét fiú imád, és bár egymást is nagyon szeretik, egyikük sem hajlandó osztozni a szereteteden. Gergőnek jó természete van, bízd a nagyszülőkre hétvégeken, hogy kettesben lehess a pároddal, és menjetek csak kettesben nyaralni, aztán meg csak a fiaddal utazz el. Így mindketten azt érzik: ők a legfontosabbak. És persze menjenek kettesben ők is, hogy élvezhessék egymás társaságát, hiszen nagyon szeretik egymást. Ildi megfogadta a tanácsomat. A huszadik házassági évfordulójukon Gergő bemutatta nekik a barátnőjét. Azóta is egy fedél alatt élnek, de már külön-külön lakrészben. Teljes boldogságban. Amikor Ildi legutóbb nálam járt „leendő menye” születési adataival, hangjából azt éreztem: most ő kezd féltékenykedni. Nem is arra, hogy a férjének és a fiának közös titkai vannak, hanem a harmadikra, Szonjára, aki el fogja „rabolni” a fiát. Mert a féltékenység nemcsak a fiúk képletében található meg erősen, hanem Ildiében is! Csak nála most aktivizálódik. (folytatjuk) A blog további részeit itt olvashatod >>>
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
