„Vajon mennyi múlik a hitemen, és mennyi az objektív tényeken, azaz a bolygók helyzetén?” – ezt a kérdést leginkább azok tették fel három évtizedes praxisomban, akiket a kíváncsiság hozott hozzám, vagy akiknek kéretlenül ajánlottam a segítségemet, mert tu
Ami a hitet illeti, valóban óriási erő lakozik benne: gyógyítani is tud, és ölni is. De az asztrológia, a bolygóállásokból kiolvasható lehetőség, tendencia általában nem hit kérdése. Rajtunk csak annyi múlik, hogy ha előre tudjuk az esélyeket, felkészülhetünk rá, kivédhetjük a rosszat, ráerősíthetünk a jóra. A bolygók hatása akaratunktól és hitünktől függetlenül működik. Miként az időjárás is. A horoszkóp olyan, mint a meteorológiai előrejelzés. A születési órára-percre pontos személyes képlet éppúgy mutatja a várható eseményeket, ahogy a meteorológiai műszerek is előre jelzik, hogy napsütés vagy eső, esetleg orkánerejű szél várható. Aki a jó időre ütemezi a nyaralását, többnyire jól jár. Aki a beígért eső ellenére otthon hagyja az esernyőt, lehet, hogy bőrig ázik. De az is lehet, hogy az eső vagy az orkán nem éri közvetlenül, „elvonul mellette”, a környezetében tombol, tehát a hatását csak áttételesen fogja érezni. De lesz hatása. És ez nem hit kérdése.
Én most akarok férjet!
Márti évekkel ezelőtt azt kérte, a nővére sorsát nézzük meg. – Miért nem a tiédet? – kérdeztem vissza. – Az én életemben nem történik semmi érdekes. Jobb, ha nem tudom meg, hogy milyen szerencsétlen sors vár rám? – mondta az akkor huszonéves lány pesszimistán. De végül azért csak megadta az adatait. Aztán hitetlenkedve csóválta a fejét, amikor azt mondtam: a bolygók tényleg kései házasságot mutatnak, és a gyermekáldás is harmincéves kora után várható. De nem marad pártában, és lesz gyermeke is. Pontosabban lehet. A végső döntés ugyanis mindkét esetben rajta áll. Én csak azt látom a bolygók állásából, hogy lesz kinek igent mondania, és lesz kivel eldöntenie, hogy vállalja-e a babát. – Ez annyira hihetetlenül hangzik. Kinek kellek én harmincévesen? És hogyan vállalhatnék babát olyan öregen? Én most szeretnék férjet, gyereket, most volna jó élvezni az életet. – Most a tanulás, a karrierépítés legyen az első helyen. A bolygók ugyanis azt segítik. Udvariasan megköszönte, hogy dolgoztam a képletével, de hangjából érződött, nem nagyon hisz a szavaimban. Aztán el is felejtettem az egészet. Csak akkor jutott eszembe Márti képlete, amikor közös ismerőseink az esküvőjéről meséltek. Megszoktam már, hogy az emberek nem szívesen jeleznek vissza, azok pedig végképp nem, akik nem hittek a szavaimban. Így nem is csodálkoztam azon, hogy Márti is „elfelejtette” visszajelezni: mégiscsak igazat beszéltek a bolygók. Amikor aztán a közelmúltban személyesen is találkoztunk, gömbölyödő pocakját látva rákérdeztem: – Mégiscsak vállaltad a babát harminc fölött? – Tényleg, annak idején megmondtad? De valahogy akkor olyan hihetetlennek tűnt?
Válni? Én? Soha!
Hihetetlennek tartotta egykori kollégám is, hogy ő egyszer elválhat a feleségétől. S még hihetetlenebbnek, hogy nem az asszony kezdeményezi majd a válást, hanem ő. – Pedig így lesz. Jön valaki, aki miatt teljesen megváltozik az értékrended. – Nekem a gyerekeim a legfontosabbak. Miattuk sosem válnék el. Ezt velük nem tudnám megtenni… – A válás persze nem törvényszeű. Pontosabban az nem törvényszerű, hogy az első Uránusz-Mars találkozáskor már be is adod a válókeresetet. Lehet, hogy akkor a gyerekek kedvéért még visszakozol, vagy legalábbis a gyerekekre hivatkozol, pedig valójában az új helyzettől félsz, vagy attól, hogy mit szól majd a környezeted. De ha ezt az utat választod, az is magában hordozza a válást, legfeljebb később következik be. A második bolygóátvonuláskor. Addig pedig folyamatosan szemrehányást teszel majd magadnak, hogy nem merted felvállalni a boldogságot. Vagy a változtatás lehetőségének elszalasztása miatt egyre több hibát találsz a volt feleségedben, és neki teszel mindenért szemrehányást. Amikor a bolygók először jelzik a válást, akkor fájdalmasabb ugyan a múlttól elszakadni, de sokkal barátibb maradhat a kapcsolat a régi családoddal, a feleségeddel. Ha megvárod a második helyzetet, akkor már annyira elmérgesedik minden (mivel belép a Plútó is a képbe), hogy mindketten alig várjátok már a másik eltűnését. De ezt tényleg megsínylik a gyerekek is? A kollégám legyintett. – Én nem hiszek a horoszkópban. Még barátnő sincs a láthatáron, nemhogy válás? – dörmögte az orra alatt. És többé nem is esett szó közöttünk a horoszkópjáról. Aztán messze kerültünk egymástól, én másik munkahelyre mentem. Csak évekkel később tudtam meg, hogy kollégám elvált – nagyjából akkorra zárta le jogilag is a múltját, amikor az első Uránusz-átvonulás volt. És máig jó a kapcsolata a volt feleségével. Amikor néhány hete találkoztunk, kicsit ironikus hangon megkérdezte: „Te még hiszel a bolygókban?” – De hát nálad is bejött, amit a bolygók jeleztek? – Ugyan! Tényleg elváltam, de ne gondold, hogy a bolygók miatt. Azért váltunk el, mert a házasságunk kiüresedett, az érzelmeink kihűltek. – És neked nem is volt senkid, aki miatt ezt a lépést megtetted? A feleséged kezdeményezte a válást? – Hát, ha szigorúan vesszük, akkor igen. Ő kezdeményezte. Mert lebuktam. Akkor már négy hónapja titokban találkozgattam Györgyivel, a mostani nejemmel? De hidd el, nem a bolygók miatt alakult így a sorsom, hanem mert én akartam?
Nem csak a hit gyógyít!
Laci barátom nagyon kétségbeesett, amikor megtudta: rákos. Az orvosa őszinte volt hozzá, elmondta: nem sok jóval tudja kecsegtetni. – Szerintem vagy az orvosod téved, vagy a szervezeted olyan erős, hogy legyőzi a halálos kórt. Nem néhány hónapot, hanem éveket kapsz még a sorstól. Mert a bolygók súlyos, de múló betegségre utalnak, sőt esküvő, költözés is lesz még a közeljövőben. – Ezt csak azért mondod, hogy vigasztalj! – Nem! Ezt azért mondom, mert a képleted szerint a bolygók ezt a lehetőséget kínálják. Higgy benne! Laci nemcsak elfogadta, amit mondtam, de ellentétben a hitetlenkedőkkel, folyamatosan be is számolt sorsa fordulatairól. Meghívót küldött az esküvőjére, és fél évvel később a lakásszentelőre is…