Ha azt halljuk: Málta, a legtöbb embernek elsőre a lovagrend, újabban pedig a szeretetszolgálat ugrik be, s legfeljebb a világlátottak említik meg, hogy finom borairól is nevezetes…
Jóllehet, a magyar turisták által is kedvelt szép földközi-tengeri sziget az évezredek során számos nagyszerű – köztük sok titokzatos – dolgot alkotott. Ez utóbbiak egy részét azonban máig sem fejtették meg. Az egyik ilyen furcsaság az, ami első pillantásra nem látható, másfelől az idegen látogató nem is tudhat róla. A sziget felső talajrétege alatt, nem túl mélyen építkezésre is használt, vajszínű homokkőrétegek húzódnak. A temetőkben például nem a földbe, hanem ebbe a kőrétegbe vájt sírokba temetkeznek mindmáig. Máltán a jelek szerint már ötezer évvel ezelőtt is éltek emberek. Mielőtt az egyiptomi piramisokat felépítették volna, ezen a szigeten az ősemberek(?) már szentélyeket emeltek. Templomokat vájtak a sziklába, és alagutakat is készítettek. Éppen az alagutakkal történnek furcsa dolgok mostanában. A néphagyomány szerint már a középkorban is felfedeztek rendkívül hosszú alagutakat, például a sziget fővárosa, La Valletta és a tőle néhány kilométerre elterülő Medina között. De aztán mindig cáfolták a hírt, majd a pletyka – ha csakugyan pletyka volt – ismét feléledt. Az biztos, hogy a szigeten a barlangoknak és alagutaknak sajátos kultusza van. Állítólag néhány évvel ezelőtt egy nagy régészeti feltárás során meglepő dolgokat találtak. Azért állítólag, mert hivatalos jelentést a mai napig nem adtak ki. La Vallettában egy ókori színhelyen ásatás közben a régészek a föld alatt több emeletben egymás alá vésett, sajátos föld alatti városkára bukkantak. Még egy tölcsér alakú kút is előkerült, amelynek mélységét nem tudták felderíteni. Könnyen lehet, hogy a régi időkben ide menekültek azok, akik – kiválasztottak lévén – tudtak a rejtekhelyről. Mivel Máltát története során igen gyakran foglalták el ellenséges hadak, egy efféle menedékhely létezése teljesen érthető. De ha ez így van, akkor a hatóságok miért nem nyitják meg mindezt a turisták előtt? Már vagy tíz éve tart a nagy titkolózás. A közbeszéd szerint találtak legalul egy negyedik szintet is, és ha nyilvánosságra kerülne, amit ott leltek, az alapjaiban rázná meg a régészetet és mindazt, amit az emberiség őskoráról ma hivatalosan tanítanak. Ha viszont nem így van, akkor meg a hatóságoknak különösen érdeke lenne az ásatási eredmények közkinccsé tétele – érvelnek azok az angol és német kutatók, akik az elmúlt években hiába folyamodtak engedélyért, hogy lemehessenek a „tölcsérbe”. Már a kilencvenes években is több könyv született erről a témáról, de a hatóságok napjainkig hajthatatlanok. A későbbi századokban az itt élő máltai lovagrend tagjai is fúrtak alagutakat, talán védelmi vagy kultikus célból – nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy ezek hol találhatók. Évről évre helyi és idegen kutatók – olykor közösen – nekivágnak, hogy felfedezzék Málta föld alatti világát. Igazi sikerrel még nem büszkélkedhetnek, bár gyanús jeleket már találtak. Természetesen más titkokat is rejt a szigetvilág: az utolsó húsz évben Máltán tizenegy alkalommal figyeltek meg ufókat. Egyik sem volt túl látványos vagy szenzációs, éppen ezért senki nem csodálkozott rajtuk. Az ottaniak már-már megszokták, hogy a nagy tenger közepén elterülő szigeten időről időre felbukkannak az azonosítatlan repülő tárgyak. Legutoljára 1998. szeptember 13-án este 7 órakor Comino szigetén látott egy család három narancsvörös fénygömböt…
További érdekes cikkeket, olvasnivalót, játékot és ajánlót a Kiskegyed Horoszkóp Magazin nyári számában találsz. Keresd az újságárusoknál!