Boltról boltra, termékről termékre járnak. Ha kudarc éri őket, vásárolnak. Gyűlnek a felesleges holmik, elfogy a pénz, a bánat pedig csak nem múlik. A kényszeres vásárlás rabjainak nyomában jártunk – Rebecca Bloomwood, a boltkóros naplója után szaba
A plázák, bevásárló központok, szezonnyitó-végi-közepi leárazások és kecsegtető akciók világában élünk. A fogyasztói társadalom tagjaiként szinte már természetesnek vesszük a kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokat, hozzászoktunk, hogy tetszés szerint válogathatunk nem csak a termékek, de az elérhető árak között is. Gondolhatnánk: a vásárlással kapcsolatos zavarok, problémák civilizációs betegségek, a 21. század velejárói. Ám ez nem így van. A kényszeres vásárlás, azaz a boltkór tüneteit már 200 éve leírták, az 1900-as években pedig mint pszichés rendellenességet tartották számon.
Vásárlásba fojtott bánat
Mindenkivel előfordul, hogy átmeneti rosszkedvét ellensúlyozandó megjutalmazza magát valamivel, és olyan dolgot vesz, amire esetleg nincs is szüksége. Ezzel még nem is lenne semmi gond. A baj akkor kezdődik, ha az illető egyetlen örömforrása a vásárlás lesz, ami rohamokban tör rá: elég, ha kicsit rosszabb passzban van, máris nyakába veszi a plázákat, és pánikszerűen összevásárol szinte mindent, ami a keze ügyébe kerül. Ezáltal kompenzál: valamiféle lelki sérülést, szorongást vagy stresszt, esetleg depressziót. Hazaérve aztán mardossa a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás – és az üres pénztárca láttán kétségbe esik. Csakhogy másnap kezdődik minden előről. Jön az ellenállhatatlan vágy, csábít a kirakat, a sok ember – ördögi kör. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>