Az egészség és a kiegyensúlyozott élet egyik szükséges összetevője, hogy képesek legyünk elengedni. Feszültséget, stresszt, és akár mélyen eltemetett fájdalmas emlékeket – csodákat tesz.
Sokszor hallani: „Ne is törődj vele!” – mintha az olyan egyszerű lenne. Pedig ha állandóan egy bizonyos dolgon rágódunk, beszélünk róla és gondolunk rá, azzal épp mi tápláljuk belé az erőt. Ha ez történetesen egy rossz dolog, akkor a rosszat tesszük még nagyobbá és erőteljesebbé. Fontos, hogy el tudjuk engedni, de ez nem egyenlő azzal, hogy nem veszünk tudomást valamiről.
A szőnyeg alatt
Amit oda söpörtünk, az ott van. Tudjuk, épp csak nem látjuk. De ahányszor rálépünk a szőnyegre, ahányszor eszünkbe jut a kosz, annyiszor ugrik be a szőnyeg alá söpört kupac képe – ezért már nem is lépünk a szőnyegre, rá sem nézünk, és sosem csodáljuk többet a szépségét, puhaságát. Elengedni nem így kell. Sokszor azt hisszük, elengedtünk valamit, pedig valójában a dolog ott maradt bennünk, és azzal a részünkkel megszakítottuk a kapcsolatot, hogy ne lássuk. A fájdalmas érzések és konfliktusok ott maradnak a testben csapdába ejtve, és később különböző formákban jelennek majd meg.
Fájdalmak és betegségek
Attól még senki sem lett beteg, hogy ragaszkodott a hatalmas öröm és boldogság érzéseihez, pillanataihoz. Ami a gondot okozza, az például a fájdalom, a szomorúság, a düh, a harag, a félelem, a szégyenérzet, a csalódottság, a hibáztatás és a gyűlölet – illetve az, amikor ezeket nem tudjuk elengedni. Amellett, hogy a lelki egyensúly felborul, fizikailag is komoly problémákat tudnak okozni a negatív emóciók, és ebben bizonyos minták figyelhetők meg. Például a derékfájdalmak, a rák, a reuma és a bélbetegségek gyakran a düh, a fájdalom és a félelem érzéseihez való ragaszkodásból erednek. Ahhoz, hogy fizikai szinten elkezdődhessen a betegségek gyógyulása, először lelkileg kell rendbe jönni: el kell engedni ezeket az eseményeket és érzéseket, és új, pozitív dolgok felé irányítani a figyelmünket.
Mindennapi elengedések