Krikszkrakszok a szalvétán, a telefon melletti jegyzettömbön vagy többórás munkával létrehozott mesterművek. Szebbek meg csúnyábbak – ám mindegyiknek jelentése van.
Írni tanít
A gyerekek rajza ösztönösebb, spontánabb, és magán viseli a „jól akarok rajzolni” gondosságát is. A gyerek a rajzon keresztül tanul meg írni. Egészen addig firkálgat, ameddig meg nem érzi vagy fel nem fogja – tudatosan vagy tudat alatt -, hogy műve valamit kifejez, és ez a valami értelmezhető. Ez az oka annak is, hogy a felnőttek jobbára nem nagyon rajzolgatnak. Egyáltalán, elutasítanak minden olyan tevékenységet, amelyekben eleve ügyetlennek érzik magukat. Egy felnőtt mindig azt állítja: „nem tudok rajzolni”, míg egy gyerek rögtön rávágja a kérdésre: „rajzolhatok, mert én tudok rajzolni”.
Nem hazudik
És mégis rajzolgat sok felnőtt. Szeretnék, ha elismernék őket, és ezért létezésüket megörökítik. A felnőtt saját rajza segítségével – anélkül, hogy ennek tudatában lenne – életét meséli el, és megpróbál valamilyen konfliktusra választ keresni, amelynek megoldása korábban nem sikerült.
Segít a gyógyulásban
A pszichológus megkérheti páciensét, hogy a feltett kérdésre rajzban szíveskedjen válaszolni. Az eredmény segítségével is sokat megtudhat a páciens lelkiállapotáról vagy az adott terápiás kezelés eredményességéről. E módszernek különösen akkor fontos a szerepe, ha az illető nehezen önti szavakba gondolatait, ha nyelvi eszközökkel szinte képtelen feltárni a valóságot. Részben ezen ok miatt is hoznak létre rajzszakköröket a kórházakban, börtönökben meg a nyugdíjas házakban. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
