Az illatok, szagok mély nyomot hagynak az emlékezetben, mélyebbet a látványnál, a hangoknál és a tapintásnál: a szagok a múltból üzennek, mégpedig tartósan.
A szagok és az emlékképek közötti összefüggés nélkül a szagoknak nem volna értelmük. Egy addig ismeretlen szagot senki sem tud meghatározni, amint az addig ismeretlen arcot sem lehet felismerni. Amikor David Griffin amerikai matematikus autóbalesetet szenvedett, és megsérült a koponyája, az ütés megszakította a szaglóideget, s ezzel a kapcsolatot az orra és az agya között. Amikor teljesen meggyógyult, meglepve tapasztalta, hogy az ételek teljesen íztelenek és unalmasak lettek. Bár az ízérző idegvégződései a nyelvén jól működtek, tehát a sós, a keserű és az édes ízt továbbra is meg tudta különböztetni, mégsem élvezte az evést, mert nem érezte mellé a hús vagy a gyümölcs illatát. És azon is elcsodálkozott, hogy a szagokkal kapcsolatos emlékképei is elvesztek. Nem tudott visszaemlékezni sem az ételek, italok aromájára, de a karácsonyfa illatára se.
A szaglás elvesztésének leggyakoribb oka a baleset, de okozhatja influenza, allergia vagy agydaganat is. És elveszíti a szaglását sok idős ember is. Aki elveszti a szaglóérzékét, az leginkább a fűszerek ízét, az ételek, italok zamatát hiányolja, ugyanis ezt túlnyomóan az illatok adják. A bors, a sajt illóanyagai a garatba kerülnek, és innen az orrba. A légáramlás ezeket az anyagokat a szaglóideg-végződésekhez sodorja, és az agy zamatként, illatként érzékeli. A szexuális élet sem ugyanaz szagérzékelés nélkül. A szakemberek szerint ilyenkor csökken a nemi vágy. Az a titokzatos mód, ahogyan a szagok emlékeket ébresztenek az emberben, nemcsak az idegrendszer kutatóinak az érdeklődését keltette fel, hanem az írókét is. Krúdy úgy ír a húsleves illatáról, hogy összefut a nyál az olvasó szájában. Proust Az eltűnt idők nyomában című regényében azokról az emlékekről ír, amelyeket a citromos tea keltett egyik hősében. Kipling egyik művében leírja, hogy az otthonát az esőverte akác csípős illata idézi fel számára. A tudósok már szinte mindent tudnak a két szem közötti homlokcsontnál található húszmillió szaglóidegrost működéséről. Azt is felderítették, hogy a nők szaglása minden korcsoportban és minden nemzetiségben jobbnak bizonyult a férfiakénál. S hogy a születendő gyermek első szagbenyomásait a világról a magzatvízben szerzi meg. Arra még csak sejtik a választ, hogy miért veszíti el az ember öregkorára a szaglását, azt viszont még egyetlen tudós sem tudta megfejteni, hogy valaminek miért olyan a szaga, amilyen. A fényt már fel lehet bontani alkotóelemeire, a spektrum színeire. „Szagspektrum” azonban nincs.
William Cain amerikai pszichológus kísérletileg is bebizonyította, hogy a szagok felismerésében szükség van az összefüggésekre. Amikor nyolcvanféle anyagot szagoltatott meg az egyetemistákkal, ám a szagos anyagokat átlátszatlan edénykékben adta át (volt köztük babahintőpor, sült hús, cipőpaszta, pattogatott kukorica stb.), a diákok az anyagoknak nem egészen a felét ismerték fel, pedig az illatukkal nap mint nap találkoztak. Nem lehet úgy felidézni egy szagot, mint ahogy el lehet képzelni egy arcot vagy hangot. Tehát míg a szagok emlékeket ébresztenek, ennek ellenkezője nem mindig lehetséges.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
