A világ egyik legszebb országa. Ahol – ma még – az utazó egyszerre élheti át az ősi kultúra és az érintetlen természet szépségeit, miközben a fejlődő idegenforgalom nyújtotta kényelmet is élvezheti.
Vietnam olyan a térképen, mint egy S-alakban tekergő sárkány. Majdnem 80 millió ember lakja, a legtöbben a folyók deltavidékén és a 2500 kilométer hosszú tengerpart menti településeken. Többségük vietnami (kinh), de legalább hatvan nemzetiséget tartanak számon. A hivatalos nyelv a vietnami, e mellett sokan beszélnek franciául, kínaiul és khmer nyelven is. Hosszú háborúk és sok szenvedés után huszonöt éve végre béke van az országban. Ma már közel 2 millió turistát fogadnak évente. 250 nap süt a nap Vietnamban egész évben meleg van. Északon 23 fok, délen 5-10 fokkal magasabb az átlaghőmérséklet. A nyár az esős évszak, márciustól szeptemberig tart. Ilyenkor a Dél-Nyugatról fújó monszunszél rengeteg csapadékot hoz, gyakori a 100 százalékos páratartalom. Ezekben a hónapokban előfordulnak tájfunok is, és az ország középső részén gyakran okoznak áradásokat, súlyos károkat. A télnek nevezett időszak októbertől márciusig tart, kevesebb csapadékkal és európai ember számára elviselhetőbb páratartalommal. Nha Trang egész Dél-Kelet Ázsia egyik legszebb partvidéke, fehér homokos plázzsal, pálmafákkal és türkizkék tengerrel, melyben a szivárvány színeiben pompázó halak úszkálnak. Nem véletlenül ez a partszakasz a legkedveltebb a turisták között: a természeti szépségeken túl az időjárás is kellemes, több mint 250 a napsütéses napok száma, a hőmérséklet pedig 26-38 fok közt váltakozik. Októbertől decemberig ugyan minden nap esik, de főként reggel vagy este, ami a strandolást nem zavarja.
Bűnök és orchideák A tengerparttól két-három órányi buszozással juthatunk el Ho-Shi-Minh városba, amit lakói ma is inkább Saigonnak hívnak. Az ötmilliós metropolisz a francia gyarmatosítók örökségét idézi, egyszerre egzotikus és nagyvilági. Az út szélén árusok hada kínálja portékáit – teát, televíziót, selymet, mindent – és alkuszik a vevővel, miközben a járdára kitett kávéházi asztaloknál kapucsínót és croissant fogyasztanak a világ minden tájáról idevetődött emberek. A város 5. kerületét, a Cholont Észak és Dél egyesülését megelőzően kínai kereskedők lakták. A hetvenes években száműzték őket, de manapság újra kezdik benépesíteni a városrészt, a szállodákban egyre gyakrabban látni kínai üzletembereket. Saigonban a legkülönbözőbb kultúrákba pillanthatunk be egyszerre. Az 1883-ban épült római katolikus Notre Dame katedrális mellett békésen megfér az iszlám Központi Mecset, a hindu templomok és a számos buddhista pagoda. Saigon egyik fő látnivalója a Háborús Bűnök Múzeuma. A 20. század egyik legtöbb civil áldozatát követelő háború tárgyi emlékeit és fotóit tekinthetik meg itt. Békésebb program egy séta a város számos trópusi parkjának egyikében, és érdemes megnézni az Orchidea Farmot is, ahol több mint ezer féle orchideában és más trópusi növényritkaságban gyönyörködhetnek a látogatók. Pagoda lótuszvirágon Több mint 1700 kilométert kell északi irányban utaznia annak, aki a fővárosra, Hanoira is kíváncsi. Belföldi repülőjáratokkal könnyen és gyorsan megteheti, bár a jegy ára meglehetősen borsos. Hanoit egyesek Kelet Párizsának nevezik (a párizsiak szerint ez erős túlzás), van akit a harmincas évek francia kisvárosaira emlékeztet. Sokkal nyugodtabb, zöldebb mint Saigon, a forgalom is csendesebb. Mintegy egymillió lakója zárkózott, de hagyományosan vendégszerető. A város az egykori Francia Indokína épületei, az Operaház, az elnöki negyed mellett bőven kínál látnivalót a Kelet szerelmeseinek is. Az Irodalmi Szentélyt 1070-ben építették, itt nyitotta meg kapuit Vietnam első egyeteme, hogy az előkelőségek, a mandarinok fiait oktassa. Hanoi leghíresebb pagodája, az Egylábú Pagoda közel ezer éves faépítmény, amely egyetlen lótuszvirág formájú kőalapon áll. A franciák 1954-ben, kivonulásuk előtt lerombolták (nem lehetnek túl büszkék rá), azóta újjáépítették és eredeti szépségében pompázik. Hanoi a tavak városa is. A legnagyobb tó, a Nyugati tó partjáról a legszebb a naplemente, amit valamelyik vadonatúj szálloda teraszán, koktélt iszogatva élvezhet az utazó. A világ nyolcadik csodája Vietnamot nem látta, aki nem hajózott néhány órát a Hanoitól csupán 150 kilométerre fekvő Ha-Long öbölben. A világ nyolcadik csodájaként emlegetett Leszálló Sárkány-öble 1995 óta a Világörökség része. Smaragdzöld vizéből háromezer különös formájú dolomitszikla emelkedik ki. A monda szerint egy földre leszálló óriási sárkány a farkával tördelte apróra a környező hegyeket. A sárkány a népi hiedelmek kedvenc motívuma, nemzeti viseletükön is szívesen ábrázolják. A vietnami nők irigylésreméltóan kecsesek, amit finoman elegáns öltözékük, az „ao dai” még inkább kiemel. Egy testhezálló, nyakban magasan záródó, oldalt felhasított, hosszú tunikából és az alatta viselt nadrágból áll. Általában selyemből vagy könnyű muszlinból készül, gyakran hímzés díszíti. Régebben a férfiak is hasonló öltözékben jártak, csak kissé rövidebb inggel viselték. Valamikor sárkány-motívummal hímzett arany brokátból csak az uralkodó család tagjai hordhatták.
Vágyfokozó kígyóvér Egy nép kultúrájához szorosan hozzátartozik mindaz, amit megeszik, megiszik. Nos, a haspókok nem csalódnak Vietnam gasztronómiai kínálatában. Saigonban minden utcasarkon ehetünk „Pho”-t. Ez a híres vietnami zöldségleves, amit gyömbérrel, borssal, ánizzsal fűszereznek, rizstésztával, marha- vagy csirkehússal vagy sonkával tálalnak. Az étkezés általában levessel kezdődik, a második fogás sertésből, marhából, csirkéből, halból vagy a tenger gyümölcseiből készül, természetesen az elmaradhatatlan rizzsel. Jellegzetes nemzeti ételük a „Chia gao”. Hasonló a kínai tavaszi tekercshez: darált sertéshús, gomba, tészta, bab és tojássárgája keverékét rizstésztába tekerik, és olajban kisütik. Az átható illatú „Nuoc mam”-mal, vagyis erjesztett halszósszal tálalják. Aki szereti, egzotikus különlegességeket, kígyót, teknőst, patkányt, sünhalat is kóstolhat. Ezekhez a ritkaságokhoz azonban jó mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia. Keleten nem ritkaság, így Vietnamban is készítenek kutyahúsból ételeket, főként télen, mivel megfázás ellen gyógyító hatásúnak tartják. Ami az italokat illeti, ezek is tartogatnak meglepetést. A kígyóbor rizs erjesztésével, némi kígyó hozzáadásával készül – minél mérgesebb az állat, annál erősebb gyógyhatást tulajdonítanak az italnak. Isszák impotenciára, farkasvakságra, és más bajokra, a kígyó vérét pedig a szerelmi hajlandóság fokozására. E csodaszerek a turisták körében is népszerűek, a szuvenírboltok nagy választékban kínálják. Ha „ao dai”-t, szeretnénk venni, vigyünk magunkkal centimétert, mivel az ázsiai méretek elképzelhetetlenül kicsik. Szépek a hímzett és gyönggyel varrott kézimunkák, a míves lakkdobozok, és roppant praktikus a jellegzetes kúp formájú trópusi kalap, ami nemcsak a naptól, hanem az esőtől is megvédi viselőjét. Bármit veszünk, ne felejtsük el, alkudni kötelező!