Telepátia, jövőbelátás, tárgyak lebegtetése – csak néhány a rejtélyes jelenségek közül, melyek előtt állva a tudomány tanácstalan, de a parapszichológiai kutatások bizonyítják a létüket!
Ha a parapszichológia valahol szóba kerül szinte biztos, hogy szélsőséges érzelmeket vált ki. Ennek a témának vannak harcos tagadói és lelkes igenlői, noha viszonylag kevesen tudják mit is jelent pontosan ez a fogalomkör. Az érzékszerveken túli észlelések komoly leckét adtak fel a tudományos gondolkodásnak. Az előérzetek és a jövő fürkészése azonban mindig is ismert misztikumát jelentették a legkülönfélébb kultúráknak, máig sokan élnek különböző jósmódszerekkel, elég ha az ezoterikus hirdetéseket alaposabban átböngésszük. A nagy kérdés inkább az, hogy ha létezik ilyen képesség, akkor az hogyan illeszthető be a tudományos szemléletbe.
Másik tér-idő dimenzió
Könnyű lenne most arra hivatkozni, hogy a parajelenségeknek a fizikához úgysincs köze, lévén természetfelettiek vagy másképp metafizikaiak. A pszi képességek eddigi vizsgálati eredményei szerint „egyszerűen” arról van szó, hogy ezek a folyamatok nem az általunk ismert tér-idő dimenziókban zajlanak, sőt éppen a jövőérzékelés esetében, világunk oksági folyamatai – legalábbis innen nézve – felborulni látszanak.
A másik, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek mindenkiben és folyamatosan létező képességek, amik általában azért maradnak rejtve, mert egyrészt a tudattalan nehezen átlátható síkján működnek, másrészt – jobbára kusza érzelem és vágyvilágunk által vezérelve – az egymással ellentétes elvárásaink a pszi hatásokat és észleleteket gyakorlatilag kioltják, észrevétlenné teszik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy olyan kollektív hatásokról van szó, amiben sok ember különböző elvárásai folyamatos változásaikkal együtt ötvöződnek, akkor kész csoda, hogy a pszi a mindennapjainkban egyáltalán tettenérhető.
Tárgyak lebegtetése
Természetesen vannak látványos és vitathatatlan megnyilvánulásai is a pszi-nek, ilyen például a makro pszichokinézis (MakroPK), ami a tudat tárgyi környezetre gyakorolt hatását jelenti, – természetesen az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül. Ide tartozik a tárgymozgatás, a teleportáció, a levitáció, a fémhajlítás és még sok egyéb furcsaság, bár igaz ezt a képességet valóban csak keveseknél figyelték meg. A médiumi kísérletek korszakában egy skót származású amerikai férfi D. D. Home hívta fel magára a figyelmet különös képességeivel, amit a kor tudósai is vizsgáltak. Home képes volt tárgyakat és önmagát lebegtetni, ellenállt a tűznek, testét több mint húsz centivel meg tudta nyújtani és más döbbenetes tulajdonságot is felmutatott. A XX. század más híres parafenoménjei közül idevágólag elég ha Uri Gellert említjük, aki telepatikus és fémhajlító képességeiről híresült el. Van azonban egy olyan visszatérő – így sokat vizsgált – jelenség is a pszi képességek tárházában, ami zavarba ejtő összetettségével és egyértelműségével a leghitetlenebb kétkedők számára is meggyőző lehet, ez az úgynevezett Poltergeist tevékenység.
Tudományos vizsgálatok
Bár ilyen esetekről évszázadok óta maradtak fenn leírások, tudományos értékű megfigyelések leginkább az elmúlt ötven évben gyűltek fel, számos törvényszerűségét is feltárva a jelenségnek, megállapítva, hogy elsősorban pubertáskorú és labilis lelkivilágú gyermekek környezetében a tárgyak időnként minden fizikának ellentmondó módon kezdenek „viselkedni”.
Bútorok mozognak a lakásban, idegen tárgyak jelennek meg a semmiből – vagy éppen tűnnek el –, spontán tüzek keletkeznek, elektromos készülékek „bolondulnak meg”, alkalmasint a helyszínre szállított mérőműszerekkel egyetemben. A Rekurrens Spontán Pszichokinézisnek (RSPK) elnevezett jelenség együttes kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a tudat – oszlopos fizikai erőknek fittyet hányva – képes az anyagi környezetre hatni, így más fénybe helyezi az egyszeri és megismételhetetlen pszi jelenségek valószínűségét is.
Korunk kihívása megismerni a képességeinket
A pszi képességek megértése és valóságszemléletünkbe való integrálása egyértelműen korunk legnagyobb ismeretelméleti kihívása. Ezeknek a jelenségeknek a tagadhatatlan léte azt mutatja, hogy az általunk tapasztalt világ csak egy szelete egy nagyobb valóságnak, ami a tér-idő és oksági élményünket a létről, dimenzionálisan haladja meg, csak részben magyarázhatóan a legmodernebb kvantumfizikai ismeretekkel. A parapszichológiai kutatások elsődleges frontja máig az ESP jelenségcsoportja, ezt azonban kiegészíthetik a Halálközeli élmények és a spontán vagy tudatos testelhagyás jelenségeinek kísérleti eredményei is. Természetesen ezeken kívül is rengeteg vizsgálati terület kínálja magát a parakutatóknak, például a természetgyógyászatban alkalmazott módszerek pszi összefüggéseit illetően, vagy a „túlvilág” és a „szellemi dimenziók” területén, kár, hogy világszerte alig több, mint pár tucat – tudományos értelemben komolyan vehető – intézet foglalkozik a témakör rejtélyeivel.
Tudás a létről
Mi is lehet végül a parapszichológia jövője? Talán egy olyan integrált tudományág létrejötte, ami interdiszciplinárisan ötvözi a létről megfogalmazott eddigi emberi tudás szintetizálható tanulságait, a fizika és a pszichológia szakterületei mellett ideértve a filozófiát, a vallástörténetet és az olyan úton kialakított világképeket, amit maguk a jelenségek mélyebb megélői tolmácsoltak a történelemben. S hogy mire is jó mindez nekünk, embereknek? Úgy gondolom elsősorban útmutatásként létünk és annak minőségének megértéséhez, alakításához, magunk és sorsunk teljesebb megközelítésből való átlátásához, értőbb elfogadásához. Hiszem, hogy a csodák rejtélye előtt állva csak a mai tudomány tanácstalan, s nem az ész kell megálljon, csak a gondolkodás határos formáit kell félretenni ott, ahol az láthatóan használhatatlan, mert a tudat képességei időtlenségükben bár határtalannak tűnnek, lépni és járni megtanulni itt, a Földön úgyis magunknak kell.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
