Az üldözöttek és üldözők is mi vagyunk

A személyiségünkkel, elménkkel foglalkozó szakemberek, egyéb vizsgálatok mellett, következtetéseket vonhatnak le álmainkból is. Megkértük dr. Dudás Klaudia pszichiáter szakorvost, hogy riportalanyaink néhány tipikus álmáról mondja el véleményét. Szerinte az álmaink tudattalanunk üzenetei, igazi értelmezésük nem lehetséges az álmodó személyiségének, élethelyzetének ismerete nélkül. Az álomszimbólumok valódi, személyes jelentését csak maga az álmodó találhatja meg a szakember segítségével. Azért az álmoskönyvekbe is belekukkantottunk, a szakértő véleményét szembesítettük a népi hiedelmekkel.

Mi az álom?

Sigmund Freud (1856-1939) osztrák pszichiáter szerint az álomban a tudattalan ösztönén jelzi igényeit. Az álomtartalom mögött kisgyermekkori élmény húzódik, amelyet egy aktuális élmény hív elő. Freud tanítványai a hatalmi ösztönt, a kriminalitást, illetve a születési traumát tartották meghatározó álomélménynek. Ferenczi Sándor (1873-1933), a freudi pszichoanalízis hazai képviselője túlment az egyéni múlton. Párhuzamba állította az ember méhen belüli fejlődését az őstengerben megjelenő egysejtű fejlődésével, és azt állította, hogy miután az őstengeri lét volt az igazi ősnyugalom, az ember álmaiban oda vágyik vissza. Szondi Lipót (1893-1986) pszichiáter, a sorsanalízis megalkotója mindezt kiegészítette a családi tudattalan fogalmával, és azt mondta, hogy az egyes ember a személyes emléknyomokon túl rendelkezik ősei emlékeivel is, álmaiban ezek is megjelennek. Carl Gustav Jung (1875-1961) svájci pszichiáter, Freud tanítványa szerint az álom nem más, mint a tudattalan megnyilvánulása, amely mindig kiegyenlítődésre törekszik. Mikor ébren vagyunk, tudatunk alkalmazkodik a környezethez, szocializálódik, elnyomva ezzel énünk azon részét, amely a tudatosan kialakított életbe nem fér bele. Az elnyomott tudatalatti az álmon keresztül hozza felszínre elfojtott tulajdonságainkat, így kompenzálva a tudatos dolgokat.

A tudósok szerint az alvás úgynevezett REM-szakaszában az embereknek gyorsabb a szemmozgásuk, és nagyobb fizikai aktivitást mutatnak. Ekkor egyfajta elektrokémiai vihar zajlik le az agytörzsben, amely a légzésért és a vérkeringésért felelős. Komputertomográffal (CT) végzett mérések azt mutatták, hogy a REM-fázisok alatt elektromos hullámok indulnak ki egy agytörzsi sejtcsoportból, ezek a látóközpontba futnak be, ahol az idegsejteknek több mint a fele működésbe lép. Ez magyarázza, hogy az álmok jórészt képekből állnak. Az agykutatók szerint ezek az elektromos hullámok stabilizálják az idegsejtek napközben képződött egyedi receptorait, újraprogramozva a fontos agyi idegpályák egyéni tulajdonságait. Ezt igazolja, hogy az újszülöttek alvásának több mint felét a REM-szakaszok teszik ki. Mintha ilyenkor különösen sok volna még a programoznivaló. Egyes agykutatók szerint az álom feladata éppen az, hogy fenntartsa az emberek közti pszichológiai különbségeket, az álmok egyéniségünk őrzői. A klasszikus álomlátó periódus, a REM-alvás éjjelente négy-öt alkalommal is bekövetkezik. Ilyenkor a pulzus gyorsul, a vérnyomás emelkedik, az emberek szerelmes hangulatba kerülnek, és a szem gyors mozgásokat végez. Erről is kapta nevét ez a szakasz, a REM egy angol kifejezés, a Rapid Eye Movements (gyors szemmozgások) rövidítése.

Álmomban mindig repülök

„Gyerekkorom óta van egy visszatérő álmom. A környezet változó. Néha egy nagy, világos teremben vagyok, máskor a szabadban, tágas, zöld mezőn. Mindig emberek között, akik beszélgetnek, akikkel beszélgetek, de idegennek érzem közöttük magam. Arra gondolok, hogy én más vagyok, valaki, aki képes repülni. Nem vagyok biztos abban, hogy sikerül felszállnom. Érzem, hogy a testem nehéz, de azt is, hogy ha elrúgom magam a földtől, s ha a karjaimat elég gyorsan és erősen mozgatom, felemelkedem. S miközben indulok, szeretném, ha mások is jönnének velem. Magyarázom a többieknek, hogy higgyék el, mindenki képes erre. Hitetlenül néznek rám, nevetnek. Elrúgom magam a földtől. Eleinte nehezemre esik, mintha visszahúzna a föld, végül sikerül levegőbe emelkednem, és egyre könnyebben szállok. Soha nem magasra, csupán két-három méternyire siklom a föld felett. A többiek kiabálnak. A lábaimat, mint bukóforduló előtt az uszodában, magam alá húzom. Fékezek, amikor végre megállok, rögtön megbánom, mert sohasem tudom biztosan, hogy képes leszek-e újra a magasba emelkedni.” A pszichiáter szerint: A repülés képessége álmainkban általában azt szimbolizálja, hogy szeretnénk felülemelkedni valamilyen aktuális élethelyzeti, bennünket bántó gondon. A lebegés, a szárnyalás a szabadság és a hatalom élményét nyújthatja. Az álmon keresztül megszűnik a gúzsbakötöttség érzése. Felszabadulttá válunk, felülemelkedhetünk a kolátokon, gátlásokon. Ebben az álomban sok jelzés van a bizonytalanságra, határozatlanságra. De repüléssel álmodhat olyan ember is, akinek nincsenek komolyabb problémái. Az ilyen emberek, ha nem is tudatosan, a sikerre törekszenek, szeretnének egyre magasabbra jutni, fontosabbnak tartott tisztségeket betölteni. A repülés szellemiséggel, spiritualitással való kapcsolatra is utalhat, sokszor a A népi álomfejtők szerint: A repülés hosszú életet jelent. De a repüléssel kapcsolatos álom olyankor is jelentkezhet, ha tele vagyunk irreális elképzelésekkel. Hosszú hajjal álmodni szerelmet jelent, esetleg hosszú utat, ami az álmodóra vár. Hadikfalván a hosszú haj nagy bánatot jelent, a lészpediek szerint viszont minél hosszabb a haj, annál hosszabb élet vár az álmodóra.

„A rémálom váratlanul tör rám. Ez az álom előfordult már akkor is, amikor boldog voltam, és olyankor is, ha ideges. Váratlanul tör rám, néha hosszú szünet után, de mindig ugyanúgy. Föld alatti, sötét és nyirkos helyiségben vagyok. A téglafalakról nedvesség szivárog, egy gyenge fényű, csupasz izzót lóbál a szél, egy férfi árnyéka emelkedik a pincefalon. Tudom, hogy nem vagyok bűnös, de azt is tudom, hogy ezt az árnyéklény nem hiszi el. Érzem, hogy nincs időm megmagyarázni, ki vagyok, mit akarok. Az életem, amely nyugodt, békés és boldog volt, veszélybe került. A falakról csorgó nedvesség folyóvá változik a lábam alatt. A pince pedig csatornává válik körülöttem. Hallom, hogy fenn az utcán szakad az eső, a kanálisokon zuhog alá, s ha nem sikerül a felszínre jutnom, megfulladok. Látom magam előtt, felett a felszínre vezető csatornafedelet, tudom, csak néhány lépés kellene, hogy elérjem, és kijussak, de a lábam ólomból van, nem engedelmeskedik. A víz emelkedik, az óriás árnyéka közeledik felém, én sikítok, s felébredek.” A pszichiáter szerint: Az álmainkban megjelenő épületet Jung úgy értelmezi, mint az én szimbólumát. A földszint vagy a ház középső része jelképezi a mindennapi életet, a legfelső szint, a tető, a padlás vagy a torony jelenti a szellemi területet, a tudatosságot. A rémálmainkban szereplő pince, alagsor, valamint a folyosó megegyezik tudatunk legmélyebb szintjével, a tudatalattival. Ez olyan személyiségrészeket tartalmaz, melyeket szeretnénk minél jobban elnyomni, ezért ezeket a helyiségeket nyomasztónak, sötétnek, félelmetesnek látjuk. A víz többnyire mindig az érzelmeinket jelenti. A tiszta víz a biztonságra, míg a piszkos víz betegségre, zavaros érzelmekre utalhat. A különböző árnyékalakok személyiségünk nem tudatos részét jelenítik meg. Énünk az életben álarcot visel, ám lelkünknek van egy másik, elfojtott része, amit nem tudunk elfogadni, amit elutasítunk. Ezt a szaknyelv árnyéknak nevezi. Az árnyék az a részünk, melyre azt mondjuk: ez nem én vagyok. Saját elutasított énünk az álmon keresztül próbál kapcsolatot teremteni velünk, de sokszor gonosz lényként jelenik meg. A népi álomfejtők szerint: Pincébe lemenni vagy pincében járni arra figyelmeztet, hogy veszélybe kerültünk. Ólomlábon járni nehézséget, betegséget, bánatot jelez. Fallal álmodni, különösen ha az ledől, halált jósol. Az eső, legalábbis Bezdánon, szerencsét jelent. Mindszenten viszont úgy tartják, ha esőt látunk álmunkban, akkor könnyezni fogunk, viszont jó idő lesz. A víz, ha folyik, ha tiszta, akkor egészséget, ha zavaros, koszos, betegséget jelent Barslédecen. Gyimesvölgyében úgy tartják, a folyóvíz utazást jövendöl.

„Ötéves vagyok. Az emeletes házban, ahol a gyerekkoromat töltöttem, megyünk a lépcsőn lefelé. Fogom a nővérem kezét, aki már nagylány. Siettet. Nekem azonban túl magas a lépcső. El akarom engedni a kezét, de ő erősen szorít. Kis hülye, mondja, nem tudsz sietni? Aztán hirtelen tízéves vagyok. Már majdnem leérünk a földszintre. A kapu előtt, az utcán egy kalapos férfi rongyszőnyeget árul. Félek tőle, kiabálok, nem veszünk szőnyeget, már sok van. Aztán változik a kép, már kamasz vagyok. Fölfelé megyek ugyanazon a lépcsőn. Valamilyen buliba, összejövetelre sietek. A lépcsőház, a szorongató érzés mindig ugyanaz, de a cél, a társaság mindig más. Néha a munkatársaim, máskor régi szerelmem a főszereplő. Valaki, aki fontos, aki előtt jó színben szeretnék feltűnni, de amikor a szobába lépek, rájövök, hogy ruhátlan vagyok. Arra gondolok, talán ezt nem is venni észre, ha okos dolgokat mondok. Attól félek, ha csendben maradok, rájönnek az emberek, hogy meztelen vagyok. Aztán változik a kép, én kívül vagyok, de látom, hogy bent rajtam nevetnek, s az, akit leginkább szerettem volna elkápráztatni, csak legyint, tudom, hogy szégyell, hogy nevetséges vagyok.” A pszichiáter szerint: A ház magát az embert képviseli, ahol a legalsó szint személyiségünk elutasított területe. Ha figyelmesen meghallgatjuk, mit mesél a beszélő, látjuk, hogy a legfontosabb része az álomnak a lépcső. A lépcső köti össze a ház felsőbb szintjeit – s ezzel személyiségünk tudatos, elfogadott részeit az alsó, tudattalanhoz tartozó részekkel. A lépcsőn való fel-le járás a különböző tudatszintek közötti közlekedésre, tudatosuló emlékekre utal, vagy süllyedésre a társadalmi ranglétrán, a szociális kapcsolatokban. A meztelenségnek többfajta értelmezése lehetséges. A legegyszerűbb: ez nem más, mint a megszégyenüléstől való félelem. Jelentheti az őszinteség szükségességét, saját értékeink és hibáink nyílt vállalását. A ruha különböző társadalmi szerepeknek a jelképe, itt az álmodó ruhátlan, tehát híján van valamilyen a társasági viselkedéshez szükséges készségnek. A népi álomfejtők szerint: A meztelenség szégyen, igazi gyalázat. Ha magunkat látjuk meztelenül, az annyit jelent, hogy pletykálnak rólunk, vagy mi másokról. Mátrafüreden úgy tartják, ha sok lépcsőn megyünk, akkor hosszú életűek leszünk, de csak akkor, ha felfelé haladunk. A szebényiek szerint ha a lépcsőn felérünk, elérjük álmainkat.

„Harminc-harminckét éves koromig volt egy rendszeresen visszatérő álmom. Tavaszi réten, lankás domboldalon szaladok apámmal. Sárkányt eregetünk. Apám szalad elöl, ő fogja a papírsárkány zsinórját. A játékot együtt készítettük, szemet rajzoltunk rá, és anya szemceruzájával szájat, ami nevetett. Vártuk, hogy kisüssön a nap, és fújjon a szél. Sokáig vártunk a jó időre, míg végre eljött. S mi szaladtunk a réten, kiabáltam, én, én, én akarom megfogni. De hangomat apám nem hallotta, csak szaladt. Lemaradtam, az elöl szaladó apám pedig hirtelen öreg ember lett. A domb oldaláról hirtelen észrevettem, hogy az alján mély szakadék van. Kiabáltam, hogy apa, állj meg, de nem jött ki hang a torkomon. S láttam, hogy apám belezuhan a szakadékba. Láttam, ahogy a sárkány lebeg a szélben, a tenger fölött, és az arca nevet. Tudtam, hogy meghalt az apám, mert én még kicsi vagyok, ügyetlen, gyenge, és nem tudok szólni. Nem tudtam figyelmeztetni, hiába sírtam. A furcsa az, hogy öt éve, amióta valóban meghalt az apám, az álom nem tért vissza többé. Amióta meghalt, egyszer sem álmodtam vele.” A pszichiáter szerint: Minden ember életében meghatározó szerepet játszik a szülőkkel való viszony. A szülőkkel kapcsolatos nyomasztó álom nem jelenti feltétlenül azt, hogy rossz velük a kapcsolatunk. Sőt. A tudatalatti kiegyenlítődésre törekszik. Mondok egy példát. Edit erősen kötődik az édesapjához, aki minden szempontból a tökéleteset jelenti a lánynak. Éppen ezért minden férfiban édesapja képét keresi, és nem találja. Ekkor beszélünk pozitív apakomplexusról. A tökéletes apaképet a tudatalatti úgy kompenzálja, hogy az apa az álomban meghal, esetleg gonosz lesz, agresszív vagy alkoholista. Ez jellemző erre az álomra is. Valószínűnek tartom, hogy az álmodó túlságosan kötődött édesapjához, a halál ez esetben az elfojtott agresszió, leválási törekvés megnyilatkozása. A népi álomfejtők szerint: Ha halottal álmodunk, esni fog az eső. Akinek a halálát álmodjuk, az nagyon sokáig élni fog. Szebényben úgy tartják, hogy álmunkban szakadék mellett járni nagy veszélyt jelent. A sírás viszont – legalábbis Hadikfalván – közelgő életörömet. Az andrásfalviak szerint vigyázzon magára, aki álmában sárkányt lát, mert annak halálos ellensége van, Klézsén ez csak a közelgő szelet jelzi. Napot látni álmunkban jelenthet bánatot (Karcsa), világosságot (Hadikfalva), szívfájdalmat vagy háborút (Gyimesvölgye), esetleg beteljesülő vágyat (Lészped).

„Imádom a vizet. Szinte korábban megtanultam úszni, mint járni. Anyám tanítgatott az uszodában. Emlékszem rá: a medence oldalán futó kapaszkodót szorítottam. Anyám kinyújtotta felém a kezét, s én néhány tempót csapkodtam. Aztán ő távolabb ment, mindig egy kicsit tovább. Négy-öt éves koromtól egyesületbe jártam. Az edzőnk szigorú ember volt, ha rajtakapott minket, hogy az előírt edzésmennyiségből lecsaltunk valamennyit, felpofozott. Féltünk tőle, de tiszteltük is. A sportnak sokat köszönhetek, megtanított küzdeni, tűrni, máig imádom a vizet. Ezért furcsa, hogy a visszatérő álmomban nem tudok úszni. Egy homokos tengerparton nyaralunk, fekszem a homokban, amikor messziről kiáltásokat hoz felém a szél. Felülök, látom, hogy a hullámok között egy kar hadonászik, eltűnik, előkerül. Tudom, hogy meg kell mentenem, de nem tudok úszni. Mégis elindulok. A kép megváltozik, már nem a tenger mellett, hanem egy uszodában vagyok. Meg akarom fogni a medence szélét, de nem érem el. Megpróbálok kiabálni. Álmomban a tengerben fuldokló és az uszodában kapálódzó ember is én vagyok. Tudom, hogy ezek az utolsó perceim, lábammal taposom a vizet, de fáradok. Már érzem a tenger sós ízét a számban, látom a hullámot közeledni, érzem, hogy mindjárt átcsap felettem. S ekkor felébredek.” A pszichiáter szerint: A vízről már tettem említést, arról viszont még nem beszéltünk, hogy mit szimbolizálnak álmaink azon szereplői, akik szintén mi magunk vagyunk. Jung azt mondja, hogy kivétel nélkül minden emberben megtalálhatók az archetípusok. Álmainkban egyszerre lehetünk szüzek és prostituáltak, bűnözők és áldozatok. Nem más ez, mint az archetípusok megjelenítése. Archetípusok az emberiségben univerzálisan jelenlevő ősképek, őstapasztalatok, szerepmintázatok, melyek az álmokon kívül a mesékben, de modern műalkotásokban is fellelhetők. (Archetípus: pl. az Anya, az Apa, a Bölcs öregember, a Vamp, a Tündér, a Hős, a Gonosz, az Árnyék.) Az álomban az álmodó egyszerre éli át a fuldokló kétségbeesett próbálkozásait és a segítségére induló ember érzéseit. Talán olyan élethelyzetben van, amikor saját magát kell kimentenie a nyomasztó, differenciálatlan érzelmek hullámai közül. A népi álomfejtők szerint: A tiszta, folyó víz egészséget, a zavaros betegséget jelent Barslédecen. A belényesiek úgy tartják, ha álmunkban nagy zavaros vizet látunk, az keserűséget, bánatot hoz. Gógánváralján, ha kell, eskü alatt vallják, ha a folyó vízzel álmodunk, az egy közelgő nagy utazást jelent.