Augusztus 1-jén a kelta és wicca hagyományok szerint egy igen sokszínű ünnepre emlékezünk meg: Lammas, más néven Lughnasad a kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi, melyet a nyári napforduló után 40 nappal tartanak. A nappalok hossza ettől kezdve fokozatosan rövidül.
A 3 aratóünnep közül ez az első, ezt követi a későbbiekben Mabon és Samhain, mely a kelta újév kezdete is egyben. Lammas napján érett be a termések nagy része , és ekkor kezdék el a gabonát learatni és a termést betakarítani.
Lughnasad jelentése a „fény esküvője”, ez még a bőség és túláradó energiák időszaka, melynek uralkodó eleme a Nap. Üdvözítették mindazt, amit a napsugaraknak köszönhetően a föld adott, fáradságos kétkezi munkájuknak is tisztelegve.
Az ünnep másik neve, Lammas angolszász eredetű szó, melynek jelentése „cipó”. Az aratóünnepek középpontjában természetesen a gabona áll, mely nemcsak a táplálkozás és túlélés elsődleges elemének tekinthető, hanem az élet-halál-újjászületés ciklikusságát is szimbolizálja.
Ahhoz, hogy az emberek túlélhessenek, a növényeket le kell vágniuk, el kell venniük a növény „ életét” fennmaradásuk érdekében – vagyis nincs élet halál nélkül.
Mindent a maga idejében
Az időszerűségre és a megfelelő időpontok kiválasztására is utal az ünnep, hiszen pontosan tudnunk kell, mikor vessünk magot ahhoz, hogy „aratásunk” is kielégítő legyen. A helyes mértékre, az időszerű folyamatok és cselekedetek fontosságára hívja fel a figyelmet, mely a túlélés alapvető záloga.
Lelki értelemben véve Lughnasad a számvetés és önelemzés időszaka: vegyünk számba, cselekedeteink megfelelő eredményt hoztak- e, mit kell a továbbiakban megtartanunk és fejlesztenünk, illetve mely dolgok nem szolgálják már javunkat a jövőben. Képesnek kell lennünk megválni a nem kívánatos viselkedésmintáktól.
Az ésszerű, természettel és időszerűséggel összhangban zajló életvitel kerül a fókuszba.
Lugh Isten legendája
Az ünnep fő istensége Lugh, a villámkezű férfiisten, aki minden mesterség tudója és a kétkezi munka hőse. A kelták egyik legjóképűbb és legerősebb, nagy becsben tartott istene, ki a fényes nap erejével van megáldva – benne lobog Lammas tüze. A legenda szerint Lugh Lammas napján veszíti életét, ezt megelőzően azonban jelképesen „feleségül” vette a föld gabonaistennőjét a termés biztosítása érdekében.
Ez is hűen szemlélteti a születés és elmúlás folytonos körforgását, és az adott pillanat megélésének a fontosságát.
Csakúgy, mint az ősi kelták, ezen a napon mi is adjunk hálát mindazért, amit a föld ad számunkra. Ne tekintsük természetesnek és magától értetődőnek mindazt a bőséget és kényelmet, amelyben élünk – gondoljunk csak bele, őseink milyen mindennapos erőfeszítéseket tettek fennmaradásuk érdekében.
Lammas napján ha tehetjük, süssünk házi kenyeret vagy bármilyen süteményt, helyezzünk asztalunkra friss gyümölcsöket, magterméseket.