Az „asztrálsík” kifejezéssel számtalan spirituális, ezoterikus témakörrel kapcsolatban találkozhattunk már. De mit is tudunk valójában az asztrálsíkról, és hogyan definiálhatjuk azt?
Az asztrálsík a létezésnek és érzékelésnek a fizikai síkkal párhuzamos dimenziója, annak egy bizonyos szakasza nélkül. Egy olyan, az anyagi világ fölött álló dimenziósíkról van szó, melynek alkotóelemei a gondolatok és érzések, nem pedig földi síkra jellemző atomok. Ez a mentális, vagy asztrális világ nem egy háromdimenziós tér, hanem egy mindenütt jelenlévő és mindent felölelő valóság. Az asztrálsíkon az érzelmek láthatóvá és érinthetővé válnak, csakúgy, mint az anyagi világban a tárgyak.
Carl Gustav Jung tekinthető úttörőnek az asztrálsík meghatározásával és megtapasztalásával kapcsolatban. Elmélete szerint a kollektív tudattalan segítségével a gondolatok, képzetek a tér-idő kereteit átlépve áramolhatnak egyik személytől a másikig, illetve a földi sík és a párhuzamos dimenziósíkok között. Ő mondta ki azt, hogy a valódi hajtóerő a szellem, valamint hogy az álmok a lélek kommunikációs csatornájának szerepét töltik be.
Az asztrálsík a földi síkhoz legközelebb álló, onnan legkönnyebben elérhető dimenziósík, melyen a test halálát követően a léleknek át kell haladnia, mielőtt a túlvilágra ( egy földi síkról elérhetetlen és rezgésszintjében teljesen különböző energiamezőbe) érne, és beleolvadna abba.
Az asztrálsíkon nem a lineáris tér- idő , hanem a mindenhol, mindenütt jelenlévőség törvénye uralkodik. A múlt, jelen és jövő összefolyik, és mint egy globális információs halmaz, tárolja, felveszi és leadja az „adatokat”.
Vannak- e bizonyítékaink az asztrálsík létezésére?
Bár kézzelfogható, racionálisan elfogadható bizonyítékkal még a haladó kvantumfizikai kutatások ellenére sem rendelkezünk, bizonyos metafizikai, paranormális jelenségek alátámasztják az asztrálsík létezését:
1. Testen kívüli élmények
Rengeteg dokumentált eset látott napvilágot, melyben akár halálközeli állapotban, akár egy mély meditáció során az egyén szelleme különválik egy időre a testétől. Ezek a beszámolók olyannyira pontosak, és a fizikai síkon láthatatlanok, hogy kizárólag egy szemmel érzékelhetetlen síkon lehet módja a léleknek ilyen megtapasztalásokra. Ide tartozik az asztrálutazás jelensége, mikor meditatív állapotban a lélek egy testtől távoli helyszínen jelenik meg és érzékeli jelen időben a történéseket és a környezetet. Emellett legismertebb az életfunkciók időszakos leállása esetén a „halálból” visszatért személy élménye, ahogy kívülről látja saját testét és a test körül zajló eseményeket.
2. Extraszensz képességek
Ide sorolható számos olyan parapszichológiai jelenség, mint a telepátia, a tisztánlátás és jövőérzékelés, valamint a a pszichokinetikus képességek, amikor az elménk felfokozott állapotának köszönhetően képesek vagyunk fizikai hatást kiváltani a környezetünkre ( tárgyak mozgatása, fémek hajlítása stb.) .
Mivel ezek a jelenségek fizikai eszközökkel továbbra sem mérhetőek és meghatározhatóak, minden bizonnyal egy mentális dimenziósíkon, vagyis az asztrálsíkon mennek végbe ezek a folyamatok, és ezt követően jelennek meg a földi valóságban is.
3. Az álmok világa
Ősidők óta misztikum övezte az álmok titokzatos világát, és szinte minden kultúrában a földi és égi dimenzió kapujaként tekintettek az álmok birodalmára. A teória úgy tartja, alvás közben a lelkünk a testünk fölött néhány centivel lebeg, és egy vékony energiaszál, az úgynevezett „ ezüstfonál” köti csupán a testükhöz. Ilyenkor az asztrálsíkon időzik, „ utazik” , ennek tulajdonítják a jövendölő álmokat, illetve élő, vagy elhunyt lelkekkel való kapcsolódás képességét. A hiedelmek szerint nem csak lelkekkel, hanem más dimenziósíkon tartózkodó elementárokkal, energialényekkel is találkozhatunk álmunkban, hiszen ez a tudatalatti átjáró sok láthatatlan világba is kaput nyit.
4. Kísértetek, szellemek érzékelése és megidézése
Az álmokhoz hasonlóan talán a szellem- és kísértetjelenségek bizonyítják leginkább egy párhuzamos dimenzió meglétét. A dokumentált esetek száma tengernyi, egy dologban szinte minden szellemjelenséget kutató személy egyetért: a hőkamerás és egyéb elektromágneses mérések alapján a földi síkon, a fizikai törvényeinek ellentmondva csak külső, nem evilági forrásból keletkezhetnek hasonló jelenségek.