Vajon vannak-e olyan tipikus tulajdonságok és viselkedésminták, melyek erőteljes „balszerencse” mágnesként működnek? S ha igen, akkor hogyan kerülhetjük el ezeket?
Biztosan mindannyian találkoztunk már a környezetünkben olyan személlyel, akinek az átlagnál több drámai elem kísérte végig az életét – de nem csupán rossz periódusok időszakos felbukkanását figyelhettük meg, hanem a balszerencse bevonzását is.
Vitathatatlan, hogy egyesek komolyabb sorsterhekkel születnek, ugyanakkor a következő pontokba szedett viselkedésminták bizonyítottan hozzájárulnak a negatív energiaáramláshoz és a balszerencsés események bevonzásához. Ha ezeket esetleg önmagunkban fedezzük fel, ne keseredjünk el : változtatni sosem késő!
1. Folyamatos panaszkodás és áldozati szerepkör fenntartása
Az egyik leggyakoribb hiba, és a legnehezebben megváltoztatható gondolati minta. Általában hasonló kijelentésekben nyilvánul meg: „Mindig is rossz sorsom volt, már megszoktam”, „végigszenvedtem az életemet” – és még hosszasan folytathatnánk.
Ezek a kijelentések azt jelzik, hogy az egyén otthonosan érzi magát a szenvedéssel teli helyzeteben, gyakorlatilag ez tekinthető a komfortzónájának, amiből meggyőződése miatt képtelen kilépni.
2. A fejlődés és változások elutasítása, és az állandósághoz való görcsös ragaszkodás
Ebbe a kategóriába tartozik, mikor a biztonság iránti igényünk olyan erőteljes, hogy a legkisebb kockázatot sem vállaljuk a fejlődésünk érdekében.
Az élet természetes rendje a folyamatos változás, ami minden téren a javunkat szolgálja- ugyanakkor az egyén nem a fejlődés érdekében tesz erőfeszítéseket, hanem az állandóság fenntartása válik elsődleges céllá.
3. Az elérhető örömök és élvezetek elutasítása, indokolatlan korlátok felállítása
Az öröm megélése pozitív energiával tölti fel a testet és a lelket, ezáltal vagyunk képesek kapcsolódni az univerzális energiaáramlással, és jótékonyan hatni a környezetünkre, embertársainkra. Ha túl szűk, szükségtelen korlátokat állítunk fel saját magunknak, és mártírként lemondunk az egyébként számunkra elérhető örömforrásokról, valójában senkivel sem teszünk jót: az öröm megélésének hiánya fakóvá és élettelenné változtatja lelkünket, ezáltal teremtőerőnket is elveszítjük.
4. Múltbéli tapasztalatok, melyeket örökérvényűnek gondolunk
A múlt eseményei és érzelmi megélései természetesen mindig részesei lesznek az életünknek, hiszen ezeknek köszönhetően jutottunk oda, ahol ma vagyunk- és akivé váltunk.
Ugyanakkor ne gondoljuk azt, hogy a történelem feltétlenül megismétli önmagát, hiszen az idők során mi magunk is változtunk, tehát az események végkifejlete sem fog feltétlenül egyezni korábbi megtapasztalásainkkal.
5. Nem keressük a mélyebb összefüggéseket a történések mögött
Igyekezzünk sorsunkat magasabb perspektívából szemlélni, önmagunkból kilépve, egy kívülálló szemszögéből tekinteni életünkre.
Keressük meg a nem kívánatos események mögött a tanítást, amire személyiségfejlődésünk érdekében szükségünk volt.
Ne hárítsuk másra a felelősséget, találjuk meg gyenge pontjainkat, melyekről nem akartunk tudomást venni, és struccpolitikát folytatva kezeletlenül hagytuk a kívülről nyilvánvaló jellemhibáinkat.