A beavatás, az érett tudás megszerzése, minden kor kultúrájában transzcendens jelentést hordozott. Vajon valóban létezik olyan módszer, amivel megnyithatjuk a tudatot a spiritualitás felé?
Sok helyen komoly rituálé volt a fiúk férfivá avatása is, de az igazi világátlépéseket mindig a szakrális beavatások jelentették és jelentik. A mágikus, varázslói vagy sámáni kultúrák vallási vezetőinek komoly, sokszor életveszélyes próbákon kellett átesni.
De valóban csak lelki próbák voltak ezek, vagy a szakrális beavatások egy másik, létező világba engedtek betekintést? A mai New Age-es szubkultúra szinte minden ágának létezik valamiféle „beavatása”. Hány féle útja lehet a szellemi beavatásoknak? Vizsgáljuk meg az alábbiakban azt, hogyan láthatja a beavatási technikáknak, illetve azok hatásának lényegét a jelenkori pszichológia és a tudományos parapszichológia.
Hogy miféle beavatási utak léteztek az emberiség kultúráiban, arról az írás előző részében olvashattunk. Nézzük meg most közelebbről, hogy a XXI. századi nyugati civilizációban élő emberek mitől láthatják valóságosnak, de legalábbis elképzelhetőnek a beavatások által megélhető magasabb pszichés dimenziókat.
Azt, hogy a tudat léte a testen kívül racionálisan egyáltalán elképzelhető, a tudományos parapszichológia megfigyelései teszik lehetővé. A már említett érzékszerveken túli észlelések (ESP) -telepátia, táv- és jövőérzékelés – ténye, csakúgy mint a gondolatok és elvárások környezetre gyakorolt hatása (PK), a tudat szinte korlátlan kiterjedését sejtetik. Tudatunk számára azonban a legmegrázóbb létélményt, éppen a testen kívüli tapasztalás (OBE) jelenti.
Nem nehéz elképzelni, milyen fordulópont egy élet tapasztalatában, amikor valaki kívülről látja a testét, egy testet, amit addig önmagával azonosított. A halálközeli élmények stációihoz hasonlóan a magas szintű beavatási szertartások is a tudat újabb dimenzióit tárják fel az azt átélő előtt.
A másik világokba való átkelés, aktív, dinamikus módszerekkel ugyanúgy elérhető, mint a teljes elcsendesülés, a környezettől való teljes elszigetelés eszközeivel. Az előbbire példa a sámánok önkívületig fokozódó transztánca, amiben is dobjuk „lódobogásával” portyáznak át az égi mezőkre, az utóbbihoz, vagyis az izoláció bemutatásához – történeti példák helyett – a következőkben egy legújabb kori technikát ismertetek.
Az 1960-as években, Amerikában egy fiatal neurofiziológus a delfinek értelmét kutatva fejlesztett ki egy olyan készüléket, amelyet nyugodtan nevezhetünk a mai idők egyik leghatásosabb beavatási eszközének. A készülék neve izolációs tank, vagy másképpen szamádhi-kád. Hathatós működésének titka a fizikai ingerforrások – tehát a testi tapasztalás – szinte teljes kizárása. Ehhez minden érzékszervet megfosztanak az ingerektől, ami úgy érhetô el, hogy a testet egy nagyfajsúlyú, testhőmérsékletű magnéziumsó oldat tetején, teljes hang és fényszigeteltségben lebegtetik.
A szarkofágszerű készülékben lebegő ember számára – csend és sötétség helyett – hamarosan tudatának legszínesebb horizontjai nyílnak meg. John Lilly, – az említett neurofiziológus – az izolációs tankban szerzett tapasztalatainak alapján egy korlátlan tudati birodalom leírását tette közzé, aminek – mai szóhasználattal élve – teljhatalmú programozói vagyunk.
Belső világunk elmélyült megismerése – többek között a pszi észlelések kiteljesedése útján – teljes külső és belső világunk összefüggéseinek egyidejű felfedezését is jelentheti. Bármilyen eszköz, vagy módszer is áll azonban rendelkezésünkre, tudnunk kell azt, hogy a beavatás mesterfoka, arra érett tanítványt kíván. A beavatás eredménye pedig – úgy gondolom, erről ismerhető fel egy beavatott – a teljesebb gondolkodásban és a teljesebb cselekedetekben nyilvánul meg.
Sokat hangoztatott kérdés az is, hogy ideológiailag szétforgácsolt világunkban léteznek-e még igazi beavatások, lehet-e egy néhai szellemi elit kiváltságát széles körökben életre kelteni. Ha valamely kor igazán nélkülözte a lényegi összefüggések ismeretét, akkor az a jelenkor, melynek kiterjedt tudományos részismeretei között égető hiányként jelentkezik az ok, a cél, és az ahhoz vezető utak ismerete. A régmúlt korok időtálló értékrendjének ötvöződése a tudatkutatás legújabb eredményeivel, talán alkalmassá válik arra, hogy minél többen, illetve minél alaposabban ismerhessék meg létünk valódi helyét és szerepét a kollektív létezés nagyobb összefüggésrendszerében.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
