A csodák léte – bár a tudomány nem ismeri el – a parapszichológia módszereivel bizonyítható.
Itt vannak a karácsonyi ünnepek, a keresztény világ legjelentősebb születésnapi megemlékezése. 2020 éve, december 24-én Betlehemben felsírt egy csecsemő, akit Názáreti Jézus néven ismert meg a világ. Jézus Krisztusként, a megváltóként, akit a keresztény egyház Isten fiának ismer el. Jézus születését csodák és jelek kísérték, tanításai idejében betegeket gyógyított, vízen járt, halottat támasztott fel, majd megfeszíttetése után holtából maga is feltámadott.
Bár európai kultúránkat, vallási ismereteinket a kereszténység tana határozza meg, jó tudnunk, hogy a világ más részein más Tanítók hirdették talán ugyanazon lényegét a világról, a létről való tudásnak. Bizonyos vallási előítéleteket leszámítva azt is mondhatjuk, a Tanítás, a Tanulás szakadatlan folyik. Arra a kérdésre pedig, hogy a nagy Tanítók Isten, vagy az Ember fiaiként mutatják számunkra a felemelkedés útjait, az alábbi két részes írás is keresi a válaszokat.
Ahogy az írás első részében is olvashattuk, a csodák ténye – bár nyomaik egybehangzó hasonlósággal bukkannak fel az emberi történetírásban – a mai tudományos felfogás által nincs elismerve, ugyanakkor a tudományos parapszichológia ismeretei alapján lehetőségük részben bizonyított, részben felvázolható.
Leírásokból tudjuk, hogy a buddhista kolostorokban a pszi jelenségek a magas szintű szellemi állapotok kísérőiként jelenhetnek meg, a különféle sámán és varázsló szertartásokon pedig szintén megfigyelnek ilyeneket. A jelek szerint a tudat bizonyos állapotokban mintegy felül tudja írni a valóság ismert törvényeit, és a lét magasabb törvényszerűségeibe is képes belelátni. Ezek az észlelt törvényszerűségek azonban nem, illetve csak áttételesen fejezhetők ki ismert fogalmi rendszerünkben.
A Próféták és nagy Tanítók nagysága éppen abban rejlik, hogy példázataikkal befogadhatóan képesek a lét lényeges összefüggéseit és céljait megfogalmazni. A vallások szimbólumrendszereinek és szent írásainak mélyebb megértése már metafizikus költőiséget sugall. A nagy próféták által sugárzott erő, talán a bennünk is eltemetve élő tudás világos szavakkal való felébresztésének, és egyfajta összetett kommunikatív pszi hatásnak köszönhető.
Ebben a hatás együttesben ugyanis – mint minden személyes emberi kommunikációban – a szavakon túl szerepet játszhat egymás gondolatainak érzékszerveken túli észlelése és hatása, csakúgy, mint ahogy az úgynevezett bioenergia áramlása is. Az aurával foglalkozó elméletek szerint a magas szintű szellemi működéseket az aura kiterjedő, informatív sugárzása is kíséri. Érthető, hogy az aura és a szentek glóriájának ábrázolásában kínálkozó összefüggést már sokan felfedezték.
Bár a hogyanját a csodák folyamatainak még messze nem tudjuk a tudomány nyelvén megfogalmazni, a miértje annál egyszerűbben megválaszolható. A csodatétel a hívők számára az Isteni erőről való bizonyosságot jelenti, ez pedig a tanítások hiteléül is szolgál, a prófétai, vallási tanítások pedig, tapasztalhatóan pilléreket jelentettek, jelentenek az emberiség erkölcsi életben maradásához. Az Istent, a magasabb szellemi összefüggéseket látó és kimondani tudó emberek sorsa valóban kereszteket rejthet; a kifejezhető tudás, tanításra kötelez.
Úgy gondolom bibliák születtek és születni fognak, Tanítóink a költők, a művészek, és minden tisztán gondolkodó, érző ember a maga példamutató életével. Mégis – a buddhizmus tanítása szerint – koronként szellemileg különösen fejlett, nagy Tanítók születnek a Földre, akiknek feladata a világosság terjesztése, a lét céljának megismertetése. Hogy emberi, vagy isteni-e ez a bölcsesség, az megfogalmazás kérdése is lehet.
Mai világképünk, amelyet a tudományos világlátás is meghatároz, ehhez sok lehetőséget kínál. Ha a tudatunkkal, szellemünkkel foglalkozó tudományos ismeretek határain járunk, azt láthatjuk, hogy bizonyos tudatjelenségek – például a kollektív pszi hatások – már csak többes számú névmással illethetők. Feltételezhetően léteznek a tudatoknak olyan egyesült szférái, amelyektől saját tudati egységünk illuzórikus korlátai zárnak el bennünket. Az, hogy ezek a korlátok kiben milyen erősek, talán az erkölcsi fejlettségre is utalnak, hiszen a magasabb létösszefüggésekbe kitekintő próféták tanításai mélyen erkölcsi tartalmúak.
Bárhogyan is szemléljük azonban Isten fogalmát, személyes létezőként, avagy egy, a kollektív erkölcsöt hordozó egyesült tudatként és bárhogyan is látjuk a különböző vallások különböző prófétáit, láthatjuk, hogy a világ és a lét sokféle leírásában egyaránt szerepelnek azok az útmutatások a teljes emberi élethez, amiket a szeretet, a türelem, a segítés és odafigyelés szavaival fogalmazhatunk meg.
A szeretetteljes segítőkész élet, nyilvánvalóan lemondásokkal jár – egy új életforma nem tarthat meg mindent a régiből. Buddha, ama bizonyos fügefa alatt megvilágosodva átléphetett volna a Nirvánába, Jézus még az olajfák hegyén is visszatolhatta volna a keserű kelyhet. Tanításuk, mint minden nagy Tanítónál, lemondással, áldozattal járt. Példájukat a hétköznapok prózájában megvalósítani – azt hiszem – a legnagyobb és legszebb emberi feladat.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
