Már az ókorban is félelemmel vegyes tisztelet övezte a jövőbe látókat. Ha valaki komoly kérdés megoldását kereste, vagy nehéz döntés előtt állt, jósoltatott magának. Utánajártunk, kik is voltak a mai jósok elődei.
Az ókorban a két legjelentősebb jósda Dodonában és Delphoiban állt – előbbiben Zeusztól, utóbbiban Apollóntól várták a választ a kérdésekre. Merthogy a kor embere a jóslatot az isteni akarat kinyilvánításának tekintette.
Jövendőmondás bódult állapotban
Sokkal inkább egy kábult ember össze-vissza beszélése volt. A delphoi jósda például egy földhasadék közelében állt, melyből kábító hatású gázok törtek fel. A legenda szerint Apollón itt küzdött meg a Püthon nevű sárkánnyal, amit elnyelt a föld, s testének rothadásából keletkeztek a gőzök és gázok. Ha a jövendőmondó Püthia (Delphoi papnője) beleszagolt, s ivott az itt fakadó szent forrás, a Kasszotisz vizéből, kapcsolatba tudott lépni az istenek szférájával. Félig bódult állapotban csak zavarosan, összefüggéstelenül tudott válaszolni a feltett kérdésre, a mellette álló papok egészítették ki, s szedték versbe jóslatait. Ezt a verset kapta meg az érdeklődő. A jósda a Kr. e. VII-VI. századra érte el legnagyobb befolyását: Delphoi irányította a városalapításokat, a városállamok újjászervezését, a háborúk indítását. De az ókor embere nagy jelentőséget tulajdonított a természeti jeleknek is: Dodonában, Zeusz szent ligetében a papok az ottani tölgyfák lombjainak susogásából jövendöltek, az etruszkok az állatok belsőségeiből jósoltak, a római augurok a madarak röptéből jövendöltek.
Értsd, ahogy akarod
A delphoi jóslatok homályosak és kétértelműek voltak, amire a legjobb példa talán a kisázsiai Lüdia királyának, Kroiszosznak a kérdésére adott válasz. Azt tudakolta, indítson-e háborút a perzsák ellen. A válasz az volt, ha birodalma határfolyóját átlépi, nagy birodalmat pusztít el. Kroiszosz úgy vélte, a jóslat a perzsák pusztulását jövendölte meg, s hadat indított. A győzelem azonban nem az övé lett. Igaz, nagy birodalom pusztult el?
Szilárd és a csillagok
Ma már enyhén szólva túlzásnak minősülne Aigner Szilárdot vagy Gaál Noémit jósnak nevezni, pedig régen bizony alapvető fontosságú volt tudni a másnapi vagy a jövő heti időjárást – az emberek megélhetése függött tőle. Megfigyeléseik segítségével rájöttek a természetben bekövetkező változások közötti periodikus kapcsolatra. A tudásnak azonban nem mindenki volt a birtokában. Ezért bölcsnek tartották azt, aki mindig tudta, mikor jön el az ideje a vetésnek, az aratásnak, mikor van esély a gyógyulásra. Máig fennmaradt és népszerű a csillagokból való jóslás, amit már az egyiptomiak is ismertek. Megfigyelték, hogy ha a Szíriusz nevű csillag együtt kel fel a Nappal, a Nílus nemsokára áradni fog. Bár ez valóban így van, a Szíriusznak semmi köze nincs az áradáshoz. Mivel a Földdel együtt a többi csillag is meghatározott pályán mozog, a csillagos ég képe minden évszakban változik. Tavasszal, amikor Afrikában bekövetkezik az esős időszak, s megárad a Nílus, a Szíriusz pont látható. Ehhez hasonlóan a többi bolygóhoz is tartoztak bizonyos megfigyelések, ezért gondolták azt, hogy az égitestek hatással vannak a földi eseményekre. A tudomány fejlődésével azonban az effajta jóslatokra már nincs szükségünk, a műholdak adatainak értékelésével viszonylag nagy valószínűséggel megmondható a holnapi időjárás. A csillagjóslás lett a horoszkópok alapja, az asztrológia ma reneszánszát éli.
Eljön a világvége
A Bibliában is számtalan jövendölés olvasható. Robert A. Nelson szerint az Ószövetségben 1239, az Újszövetségben 578. Értelmezésük azonban igen nehézkes. A bibliai szövegek alapján például már többször is megjósolták a világvégét. William Miller, az Adventista Egyház megalapítója szerint 1843. március 21. és 1844. március 21. között kellett volna bekövetkeznie Dániel Könyve alapján. Aztán módosította 1844. október 22-re. De ez se jött be neki. A történelem talán legnagyobb jósa, Nostradamus is megjövendölte a világvégét. Ő 1999-re tette a világégés időpontját – de 2005-öt írunk, és nincs tudomásunk semmiféle világvégéről. Ezen kívül még 103 olyan jövendölését tartanak számon, ami biztosan téves. Ilyen például az 1988-as földrengés és az 1994-re jövendölt III. világháború. Nostradamus azonban nem válhatott volna híres prófétává, ha számtalan jóslata nem vált volna valóra. Előre megmondta például, hogy kitör az amerikai függetlenségi háború, hogy Lincolnt és Kennedyt meggyilkolják, és hogy az ember egyszer majd leszáll a Holdon (emiatt annak idején biztos sült bolondnak tartották)
Telibe talált
Nostradamus-szal azonban nem haltak ki a próféták. Az alvó prófétának nevezett Edgar Cayce is megjövendölt bizonyos eseményeket: az I. és II. világháború kitörését, és az 1933-as nagy gazdasági válságot. Vagy itt van a közelmúltban elhunyt Jeanne Dixon, akit Kennedy elnök halálának megjóslása tett világhírűvé. Az amerikai jósnak 1952-ben, kilenc évvel a dallasi merénylet előtt, látomása támadt. Eszerint az 1960-ban megválasztott kékszemű, demokrata párti elnök merénylet áldozata lesz. A kétkedők azért hozzáfűzik: 1840 óta mindegyik, húszévente megválasztott elnök meghalt elnöksége alatt, többen merénylet áldozatai lettek. Ami pedig a pártállás megjóslását illeti, azt egy jó politológus is nagy valószínűséggel megmondja, melyik párt fog hatalomra jutni.
Ez bejött
Nostradamus II. 54-es jóslata egyértelmű utalást tesz az 1666-os londoni tűzvészre: „Igazak vérét követeli majd a londoni tűz,/ amelynek háromszor húsz, meg hat lesz/ az esztendeje.” Napóleon sorsát is megjövendölte: „Közel Itáliához születik egy császár,/ aki nagyon sokba fog kerülni a Birodalomnak,/ egy parányi területen lévő kis hely közepén/ le fogja tenni jogarát.” A Hitler-jövendölésben Hitler neve helyett Hister szerepel, de ennyi tévedés talán megbocsátható: „Éhségtől dühödt vadállatok fognak átúszni a folyókon/ a csatatér nagyobb része Hister ellen lesz,/ vasketrecben vonszolják a nagy embert, míg/ Németország gyermeke semmit sem tart tiszteletben.” A VI. 97-es prófécia a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásra utal: „A nagy víz másik oldalán/ alászáll két nagymadár,/ a királynő kinek keze tüzet tart/ trónja vízből emelkedik,/ s látja amint a két ördögi torony leomlik.”
A kakas megmondja
A háromszázas években a kakasjóslás volt divatban. Egy kört rajzoltak a földre, s annyi részre osztották, ahány betűből állt az ABC. Mindegyik körcikk egy betűnek felelt meg, s a körcikkekbe egy-egy árpaszemet tettek. Aztán beengedtek egy kakast a körbe, és az elkezdte felcsipegetni a szemeket. Abból jósoltak, ami megmaradt. Valens császár utódát is ily módon akarták kideríteni. A „Theod” maradt meg. S ki lett a császár utódja? Theodosius.