Hol van a túlvilág?

A túlvilág létébe vetett hit egyidős a gondolkodó emberrel. Minden kornak és kultúrának megvolt a sajátos elképzelése arról, hogy a testi élet vége, egy másik világba való átlépést is jelent. Korunk meglévő vallásai mellett, az ezotériában is újjáéled a túlvilág képe – mai nyelven szólva – a létezés egy másik dimenziójaként. A halálközeli élmények egyre terjedő ismereteit, a parapszichológiai kutatások eredményei is kiegészíteni látszanak. Úgy tűnik, a túlvilág léte lassan a kétkedőknek is tudományosan bizonyítottá tehető.

A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Mielőtt a túlvilág koordinátáinak fürkészésébe fognánk, vizsgáljuk meg először azt, mi is az a rendelkezésre álló tényanyag, ami a halál utáni létet racionális megközelítésben is valószínűvé teheti.

Noha a téma illetékese – a tudományos parapszichológia – éppen a médiumok megfigyelésével kezdte vizsgálatait, már születésekor két pártra szakadt a túlvilág kérdését illetően. A kutatók egyik része a médiumok paranormális információit a túlvilág megnyilvánulásaként látja, míg a másik részük ugyanezt az élő emberi agy rejtélyes képességének eredményeként.

A halál utáni élet kutatásának legközvetlenebb módja érthetően a médiumokon keresztül történhetne, hiszen itt a túlvilág lakóitól első kézből kaphatnánk információkat. De valóban „első kézből” származnak a médium által közöltek? Valóban el lehet-e fogadni egy sikeres médiumi ülés eredményeit a túlvilág bizonyítékaként? Ennek eldöntéséhez nézzük meg közelebbről a médiumitás egy-két jellegzetes produktumát és lehetséges magyarázataikat.

A médium szó közvetítőt jelent. Olyan érzékeny, extraszenz embereket, akik képesek meghallani és kimondani a másik világ hangjait. Klasszikus esetben a médium a megfelelő rituálék után hipnózisszerű transzba esik, majd a megidézett lélek rajta keresztül megnyilatkozik. A megnyilatkozásnak számtalan módja lehet. A kommunikáció talán legközvetlenebb fajtájában a lélek egyszerűen a médium hangképző szervein keresztül beszélni kezd, de megnyilvánulhat egy ingán keresztül is, vagy – a kreatívabb lelkek esetében – konkrét képzőművészeti, zenei vagy irodalmi alkotások készítésével. Az így nyert információk és alkotások hitelessége megint csak széles skálán mozog.

Nézzük meg elsőképp azt, hogy mik azok az információk, amelyekre a tudományos parapszichológia felfigyelt. Ha egy médium az elhunyt hozzátartozónak olyan tényeket közöl, amit a hozzátartozón – és persze az elhunyton – kívül senki sem ismerhetett, akkor ez máris bizonyító erejű ténynek tűnik a túlvilág létét illetően.

Igen ám, de két élő ember között is bizonyíthatóan működik a telepátia képessége, és ez elméletileg már elég lehet a médium számára egy – a hozzátartozó agyában létező – titkos tény felderítéséhez. Ugyanúgy az, ha az elhunyt üzenete alapján előkerül az elásott végrendelet – amiről csakis ő tudott – szintén magyarázható a médium távérzékelési képességével, amit a parapszichológia clairvoyance-nak, vagyis a tárgyi környezet nem fizikai úton való észlelésének nevez.

A szeánszokon a szellemek sok esetben zajokat is keltenek, vagy tárgyakat mozgatnak meg, az élők látszólagos közreműködése nélkül. Bármily furcsa, az ilyen megnyilvánulások is a médium számlájára írhatók, hiszen a pszichokinézis emberi képessége, a tudat környezetre ható megmagyarázhatatlan, aktív hatását jelenti. Az ún. Poltergeist eseteknél – ahol akár bútorok is lebegnek – szintén mindig kimutatható egy, a hatásokért pszichésen felelős élő személy.

Az ismert emberi parapszichológiai képességek tehát elméletileg –minden nemű túlvilág léte nélkül is- alkalmasak lehetnek a médiumi jelenségek fellépéséhez. Ha becsületesen közelítjük meg a túlvilág médiumokon keresztül szerezhető bizonyítékait, azt kell látnunk, hogy a túlvilág léte tudományosan sem nem bizonyítható, sem nem cáfolható, hiszen mindaddig, amíg egy jelenséget egy élő ember észlel – különben honnan tudnánk róla? – annak létrejötte az ő paraképességeivel is magyarázható.

Kétségkívül magányos és tehetetlen érzés lehet materialista felfogású parapszichológusok között szellemként megjelenni, a túlvilág racionális megközelítéséhez azonban további utak is vezetnek. A már említett halálközeli élmények többségében az azt átélők, az élmény ideje alatt gyakorlatilag semmiféle életjelenséget nem produkálnak – esetenként agyműködésük sincs –, mégis kiterjedt és visszaigazolható észrevételeket tesznek környezetük egyidejű eseményeiről. Ezek az észleletek messze túlmutatnak a laborokban ismert pszi képességeken, így a túlvilággal, vagyis a testtől független léttel kapcsolatosan a legkomolyabb bizonyítéknak tekinthetjük. Hogy mik is ezek, arról a cikk következő részében olvashatunk.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató, http://www.szintezis.info.hu/