Igaz történet következik, amelyben Erika különös lidércnyomásáról és annak magyarázatáról olvashattok. Tanulságos és egyáltalán nem egyedi eset következik spirituális tanácsadónk, Szlovák Eszter praxisából. Ti átéltetek már hasonlót?
Erika negyvenes éveiben járó, frissen elvált nő, akinek hirtelen változott meg az egész élete: válását követően új lakásba költözött, és egy váratlanul kínálkozó lehetőségnek köszönhetően munkahelyet is váltott. Berendezkedett új otthonába, közben igyekezett maximálisan megfelelni a szakmai életében is.
Különös jelenségek
Épp kezdte visszanyerni a lelki békéjét és belső egyensúlyát, amikor különös jelenségekre figyelt fel éjszakánként. Az eddigi alvási szokásaitól eltérően szinte minden hajnalban felébredt, amikor sötét, nehezen definiálható alakú árnyakat látott a szoba különböző pontjain. Olyan is előfordult, hogy úgy érezte, valaki vagy valami megfogja a lábát, és le akarja húzni róla a takarót. Az események természetesen egyre fokozódó szorongást idéztek elő nála, nyugtalansága majdnem teljesen átvirrasztott éjszakákhoz vezetett.
Egyik hajnalban pedig átélte élete egyik legfélelmetesebb perceit: hirtelen arra ébredt, hogy képtelen megmozdulni. Csak a szemét tudta kinyitni, a teste nem engedelmeskedett neki. Hirtelen azt sem tudta, életben van-e még. Rettegve próbált kikelni az ágyból, de meg sem tudott moccanni. Hangosan kiabálni kezdett segítségért, ekkor már végre képes volt megmozdítani a kezeit és a lábait, és nagy nehezen lemászott az ágyról. Olyan mértékű halálfélelmet érzett, ami legsötétebb rémálmait is felülmúlta. Teljesen tanácstalan volt, vajon meg kell-e kérdőjeleznie saját épelméjűségét és pszichológusra van szüksége, vagy esetleg valamiféle démoni megszállás áldozata lett?
Mi okozhatta Erika lidércnyomását?
Amit Erika átélt, az valóban rettenetes és mély traumát okozó megtapasztalás, ugyanakkor korántsem egyedi eset. Ezeket a jelenségeket régen démonok, lidércek és rossz szellemek közreműködésének tulajdonították, ám azóta az alváskutatók munkájának köszönhetően már bebizonyosodott, mint mindez csupán mítosz. A „night terror” vagyis éjszakai felriadás az alvási paralízis félelmetes jelenségével magyarázható.
Az éjszakai felriadás viszonylag gyakori tünet, amit kisgyermekkorban élünk át leggyakrabban, és szinte valamennyien enyhébb-súlyosabb formában meg is tapasztalhattuk saját vagy gyermekeink életében. Ennek hátterében a legtöbb esetben a tudatalatti félelem és szorongás áll, amiben Erikának az élethelyzete kardinális megváltozása miatt bőven akadt része. A látott árnyak nem mások, mint a félálomban lévő személy vizuális projekciói stressz hatására, melyben a normál alvási ciklusok felborulása miatt összekeveredik az álom és képzelet a valósággal. Agyunk működési zavara vizuális és egyéb érzékszervi hallucinációkat okozhat, amennyiben csökken a szerotonin és oxitocin, vagyis a boldogságot okozó hormonok szintje a szervezetünkben. Éppúgy, mint a gyógyszer, kábítószer- vagy alkoholmegvonásos állapotokban is megfigyelhető állapotokban.
A rettenetes alvási paralízis
Az alvási paralízis, vagyis alvási bénulás az egyik legfélelmetesebb jelenség, amit az emberek csupán 2-3 százaléka tapasztal meg élete során. Ennek kiváltó okait a mai napig rengeteg kérdőjel és misztikus magyarázat övezi. Amit biztosan tudunk, hogy idegrendszerünk a REM, vagyis mélyalvási fázisban blokkolja testünk és izomzatunk mozgását annak érdekében, hogy intenzív álmaink teljes átélése esetén megóvjon bennünket az alvajárástól és a beszédtől. Amennyiben stressz, radikális környezetváltozás és halmozott alváshiány miatt idegrendszerünk normális működése felborul, olyan hirtelen ébredhetünk fel a mélyalvási fázisból, hogy testünk még bénult állapotban lehet, ugyanakkor tudatunk már félig éber állapotba kerül.
Ilyenkor legfeljebb 1- 2 percig a mozgás szinte lehetetlen, ami – az amúgy is zavart tudatállapotban – további pánikot idéz elő. Felkészülni rá, nyugalommal kezelni egy ilyen helyzetet nagyon nehéz, erőteljes halálfélelemként élik meg mindazok, akik megtapasztalják. Jellemzően nem a stressz intenzív meglétekor, hanem napokkal, hetekkel a trauma megélése után, úgynevezett poszttraumás stressz formájában jelentkezhet ez a semmihez sem hasonlítható, nehezen felejthető élmény.