Az egyik legkülönösebb és legbizarrabb, mégis sokszínű és mély szimbolikus tartalommal bíró nemzetközileg is ünnepelt nap a káosz és bűn világnapja, a Pandemonium, melyet minden év július 14-én tartanak világszerte.
Az Amerikából gyökerező, de egyre több kontinensen és országban teret hódító tematikus világnap igen fontos dolgokra hívja fel a figyelmünket, melyek életünk mindennapos mókuskerekében háttérbe szorulnak.
Honnan ered a Káosz világnapja?
Angol nyelven a „ Pandemonium” szó, mely e hagyomány alapját képezi, a 17. században vált ismertté a híres író, John Milton szerzeményében, mely az „Elveszett Paradicsom” címet kapta. A mű lényegében Ádám és Éva bibliai történetét gondolja újra, mely a bűnbeesésről és kísértésről szól. A szerző Pandemoniumnak a pokol fővárosát nevezte, mely a démonok lakhelye.
Mit szimbolizál a káosz világnapja, és milyen üzenetet közvetít számunkra?
Bármennyire is igyekszünk lelkiismeretesen és szabálykövetően, jó szándékkal cselekedni, valamennyien követünk el hibákat, és olykor képesek vagyunk a rosszabbik „énünk” sugallatait követni.
Régebben ezt a napot inkább a „bűn” napjának tekintették, mikor az emberek korlátozások és bűntudat, illetve büntetés és következmények nélkül szabadjára engedhették zabolázatlan ösztöneiket egy nap erejéig – hivatkozva arra, hogy valamennyiünk természetében ott rejlik az eredendő „ rossz”. Ha nem is igazán „bűnök” elkövetéséről, mindenképpen kontroll és gátlásoktól mentes viselkedésről szólt.
Napjainkra ez a filozófia jelentősen megszelídült, és a Pandemonium napja a következőkre hívja fel a figyelmünket:
• Emberi mivoltunkból kifolyólag teljesen természetes, ha nem vagyunk képesek mindig, minden helyzetben uralkodni önmagunkon, és olykor indulataink, ösztöneink győzedelmeskednek felettünk.
• Nem irányíthatunk mindent racionális kontrollal, hiszen az emberi természet és az érzelmekből fakadó viselkedés gyakran kiszámíthatatlan.
• Nem program szerint működő gépek, hanem emberek vagyunk, ezért a hibák elkövetése is létezésünk velejárója.
Valójában érzelmeink és ösztöneink vezérelnek bennünket, melyeket bár igyekszünk morális keretrendszerünknek megfelelően kordában tartani, olykor szükségünk van arra, hogy rövid időre szabadjára engedjük zabolázatlan lényünket.
• A játék, móka és felszabadultság nem csupán gyermekkorunkban fontos, felnőttként is emlékeznünk kell a gyermeki létben rejlő csodákra és örömforrásokra.
• Nagyon fontos tudnunk, hogy bármit követünk is el ösztönlényünk hatására, semmiképpen sem bánthatunk ezzel másokat szándékosan. Sem érzelmi, sem fizikai síkon nem okozhatunk fájdalmat másoknak tetteinkkel, mert az már nem gyermekien játékos oldalunk megnyilvánulása, hanem alapvető morális értékrendünk elhagyása.
• Felnőttként a mindennapos mókuskerék, az állandó megfelelési- és teljesítménykényszer következtében gyakran azt vesszük észre, hogy nem is élünk igazán. Az élethez hozzátartoznak az élmények , a játékosság és olykor a túl merev határok feszegetése, esetleg átlépése is elkerülhetetlen.
Azonban mindig ismernünk és védenünk kell lényünk stabil, esszenciális központját, mely apró kilengésekre képes lehet, de önelvesztő magatartásmintákra soha.