Az egri U. Ildikó tündérboszorkány. E jelzőt tulajdonképp keresztapja találta rá, aki maga is Szellemsebész. Ildikó ugyanis átkot nem rak.
De ha látja, hogy valakinél rá segíteni kell arra, hogy jobbra forduljon az élete, akkor abban szívesen segít. Akár mágiával is.
Született boszorkány
Úgy tartják, aki különleges képességgel, hajlammal születik, ott a családban is élt már olyan, akitől nem volt idegen az ezotéria. Erre Ildikó sem cáfol rá, hiszen dédmamája szintén rendelkezett különleges képességekkel, keresztapja pedig Szellemsebész, egyszerűbben Táltos. – Nincs annak különösebb előzménye, vagy sorsfordító jelentőségű eseménye, ha egy erre született ember végül rátalál erre az útra – mondja a tündérboszorkány. – Nagyjából 12 éves lehettem, amikor megvettem az első cigánykártyát, s ösztönösen elkezdtem rakosgatni. A könyvből való tanulás nekem nem sokat ért. Magamtól kellett rájönnöm arra, hogy érzem-e a dolgokat vagy sem. Komolyabban a kislányom születése után kezdtem el tanulni. Ő kristálygyermek, vagyis finomabb képességekkel született, mint én. Volt egy nehéz időszak az életemben, amikor munka és pici baba mellett vállaltam a minden héten Pestre történő ingázást, hogy tanuljak, vizsgázzak, minél több ismeretet kapjak a legjobb mestertől. Ildikó vizsgázott boszorkány. Nem csak a kasztokról, a boszorkányság történetéről, ünnepeiről tanult, hanem gyakorlati feladatokat is meg kellett oldania, mielőtt beavatott lett. A vizsgamunka kötelező jelleggel egy rontás, egy szerelmi kötés és egy éjszakai szeánsz volt. Az elsőt, bármennyire is tiltotta vallása, muszáj volt vállalnia, ráadásul még bizonyítania is kellett, hogy a rontás hatásos volt. A szerelmi kötése kifejezetten jól sikerült. A szeánszon pedig egy sötét szobában, meditációval kellett bizonyítania a jártasságát az e vagy inkább nevezzük a túlsó világnak. Tulajdonképp az utóbbiak ma is gyakran előfordulnak munkája során. – A leggyakrabban szerelem, házasság, pénz és magányosság miatt keresnek fel – meséli. – Azt tudni kell, hogy például a szerelmi kötéshez elég egy születésdátum is, ám annál hatásosabb, minél több apró személyes tárgy-darab van az illetőtől a birtokunkban. A szexuális kapcsolat azonban elengedhetetlen a szerelmi kötés létrejöttéhez. Másik tipikus eset a szerelmi háromszögek kialakulása. Ilyenkor a megcsalt feleség vagy férj azonnal rontást vagy átkot akar rakatni a harmadikra, vagyis a betolakodóra. Nem szükséges. Lehet egyszerűen a képből is kirakni az illetőt, ha van értelme. S ennél a mondatnál egy kicsit érdemes elidőzni. Ildikó az őt felkeresőkre legalább egy órát áldoz, hiszen a jövőlátás, a jóslás egyik pillére az emberismeret. Nem mond az igazat, aki állítja: semmi köze nincs az emberismeretnek a jövőlátáshoz! Ezért is kell óvakodni azoktól, akik 10 perc alatt kártyát vetnek, s máris tutibiztos információkkal látták el a kérdezőt. Jósolni rendkívül összetett dolog. Részint a kártya minden rezdüléséből érteni, érezni kell. Másrészt a jó kártyavető kicsit pszichológus is. Tudja, mennyit bír el a kérdező, mi az, ami már meghaladná a lelki teherbírását. S még akkor a munkaeszközzel is jóban kell lenni: a kártya ugyanis nem mindig beszédes, van, amikor semmiféle információt nem ad, ilyenkor el kell halasztani a faggatását. – Sokan azzal kezdik a beszélgetést, hogy a rosszat nem akarják tudni – folytatja. – Ezt természetesen tiszteletben kell tartani, sőt a kártya sem mindig mindent tár fel. Előfordul, hogy teljesen üres információk jönnek le. Ez azt jelenti, hogy nem alkalmas az idő a kérdezésre.
Kártyafajták
A tündérboszorkány kétféle kártyát használ: a Tarot az útkijelölő, a Cigánykártya a pletykáskártya, vagyis azt kell a részletekért faggatni. Hogy hányféle kérdezési és kirakási módszer van? Erre pontos válasz nem érkezik. Vannak kötött technikák, s persze vannak szabadon választottak. Egy alaphelyzetet Ildikó azonnal kirak, kérdés nem sok adódik, hiszen a múlt épp úgy stimmel, mint a jellem vagy a vágyott jövő képe. – Természetesen a saját életemmel kapcsolatban is szoktam faggatni a kártyát, ám a magam esetében nehezen fogadom el a rosszat, kicsit félek is a jövőtől – árulja el. – Tulajdonképp az ember itteni élete rendkívül összetett, meghatározott dolog. Leszületésünkkor sorsunk már eldöntött. Az ember három éves kora körül kap egy csomagot, egy hátizsákot, amelyet cipel az életén keresztül, amiből szépen lassan ki kell pakolnunk. Az utunk kijelölt, elronthatjuk a szabad akaratunkkal, de előbb-utóbb úgy is vissza kell kanyarodni a kijelölt pályára. Legfeljebb egy-egy rossz döntéssel csak szaporodnak a nehézségek, melyek szintén nem jelentőség-nélküliek: ettől erősödünk meg. Tehát adott az ember sorsa, a jelleme, hordozza azt a bizonyos hátizsákját, s ha az életben valami nem világos, akkor ott a kártya, amely segít az útvesztőkben. Bár Ildikó ösztönösen a kártyavetés világára érzett rá, számos területen szerzett jártasságot. Kapott képeket az előző életéről és megtanult tájékozódni a szellemvilágban is. Az utóbbi azért is bír jelentőséggel, mert a szellemek, vagyis az energiák köztünk vannak. A halál után a lélek – nevezzük egyszerűen így – 56 napig még itt van köztünk, hogy elvégezze befejezetlen dolgait. Ha nem vagyunk képesek elengedni, akkor könnyen itt reked, s kóborlélekké válik. Sokan vannak körülöttünk: ártó- és segítőszellemek egyaránt. Ha az ember aurája lelkiokok miatt meggyengül, vagy megtörik, akkor könnyen rácsatlakozhatnak ezek a lények, akik akár kifordítani is képesek az illetőt önmagából. Könnyen meglehet, hogy egy-egy ilyen kóbor lélek olyan jelenségeket produkál, amely addig arra a személyre nem volt jellemző, s ez a példa akár olyan szélsőségekbe is csaphat, mint a károsszenvedélyek megjelenése vagy az öngyilkossági hajlam. A legegyszerűbb védekezés, ha kezünket és lábunkat utazás, beszélgetés közben összekulcsoljuk, hiszen ezzel védjük az auránkat, vagyis kisebb lesz a sérülési lehetőség. Az elmúlt hét évben Ildikó előtt sorsok, életutak, választási lehetőségek ezrei tárultak fel. Nem könnyű ez a mesterség. A koncentráció, amely a munka alapja nagyon is kimerítő. Mindezt tetézi még a felelősség mások élete iránt, s tehervállalás, amely óhatatlanul is az emberi sorsok feltárulásának velejárója. De ott a motivációs erő: a segítségnyújtás, amely a látnokokat, jósokat, szellemsebészeket, táltosokat vezeti. S végülis – mondja Ildikó -, aki a képességet, az erőt adta mások segítségéhez, az úgy is gondoskodik arról, hogy a jósnők „kezét is fogja valaki”: mindenkinek van Őrangyala, csak kérnie kell a segítségét. Kapcsolódó cikkek: Kyra, a Wicca főpapnő >>> Segítség, valaki rám mászott! >>> A főboszorkány számlát is ad >>> Ajtó a szellemvilágra >>>