Gyógyító csak egészségügyi szakvégzettségű lehet. Én nem gyógyítok, hanem a kozmikus energiát összpontosítva segítem a test és a szellem egyensúlyának megtalálását. Sosem reklámoztam magam, mégis éjjel-nappal csöng a telefonom – szögezi le elöljáróban Eri
A kis falusi szobában félhomály, a keleti sarokban oltár. Selymén három inga, gyertya, füstölő, ouija-tábla a szellemidézéshez, kecskeszarv az angyalidézéshez, kard a védelmi kör megrajzolásához, tőr az ünnepi rituálékhoz, pohár a szellemek lakának, és egy boszorkányszobor, csak úgy. A falon körös-körül angyal- és Jézus-képek, segítik Erikát. – A minden színt magában foglaló fehér isteni energia a bal ujjcsakrámon át áramlik belém, végigvezetem magamon? – a talpig feketébe öltözött asszony magyarázza és mutatja is módszerét -, aztán a jobb tenyércsakrán kibocsátom. Ez a kézrátétel lényege. De nem muszáj hozzáérni a pácienshez, ha nem szereti, hogy fogdosom, elég a kritikus terület felé helyezni a tenyeremet.
Tányérból jóslat
Az ablakon át beömlő fényből elősötétlő csuklyás alak hosszú percekig nem akart eltűnni. Erika dermedten bámulta. A 17 éves lány három éjszaka riadt a rémisztő jelenésre. Aztán különös dolgok történtek az ócsai portán: a falon függő fekete, kalocsai mintás tányér magától leesett, de nem tört el. Elszakadt viszont egy közeli hozzátartozó életfonala. Amikor megint lezuhant a kerámia, súlyos betegség támadt meg egy másik rokont. Mivel az eset többször megismétlődött, és mindannyiszor halál, baj járt nyomában, ezért Erika már szekrénybe rejti a jóstehetséggel megvert konyhadíszt. Akárcsak ékszereit. Mert ha hordja, a gyűrű, a karlánc rendre elpattan, és már érkezik is a hír valamelyik családtag balesetéről. A trafikban vett cigánykártya kivetésére senki sem oktatta, mégis rájött a csízióra, és a lapok sosem csapták be. Ma már nincs szüksége segédeszközökre, így is mindig mindent megérez előre. Különös képességét talán nagyapjától örökölte, aki analfabéta és templomkerülő ember létére is pontosan idézte a Bibliát. Sosem olvashatta, hallhatta – honnan tudta akkor, mi áll a Szentírásban?
Erikából Kyra
– Kétszer mentem férjhez, kétszer váltam el, nem kísérletezek tovább; horoszkópom minden frigykísérletemet hiábavalónak látja. Barátommal tökéletes a távkapcsolatom, a két gyerek így szokta meg – mondja Erika. – Sokáig bedolgozóként varrtam itthon, de kislányom születése után fel kellett hagynom a munkával: allergiás a poratkára. Meg asztma, cukorbaj és a nyitott gyomra is kínozta. Sokáig kezelték, tartós beteggé nyilvánították. Szenvedtem, hogy szenved – a körülöttem, velem tapasztalt furcsaságokat próbáltam gyógyítására használni. Energiáim összpontosításával megtaláltam a polip gócát, elégettem, és azóta is szinten tartom a gyereket, nem romlik az állapota. Már nem csak magának, de másoknak is képes segíteni.
Tud valamit?
– Négy ujjam bedagadt 2002 februárjának egy reggelére. Mivel mozgatni sem tudtam, kórházba mentem kivizsgálásra. A labor idegen anyagot talált a véremben. Nem tudták azonosítani, elküldték Bécsbe. Ma sem tudják, mi az az elem, de a korábbi vérképelemzéseimen nem szerepel! Hogy hogyan kerülhetett belém??! A kezem baja egy hét múlva gyógyszer nélkül, csakráim feltöltésével végzett öngyógyításom hatására egyik óráról a másikra elmúlt.
Eretnekségből erény
– Nem tudom leállítani a tudatomat, zúdulnak belém az információk. Komolyan kell vennem. Az energiával nem lehet játszani! Szellemeket idézek, rossztól védek, betegségből gyógyítok – sorolja Erika. – Sokáig kizárólag a szűk család tapasztalta tudásomat! Ez kis falu, az ezotéria itt ?a hülyék hobbija”. Pletykák születnek a rontó boszorkányról, pedig a valóság más. A rokonok is sokáig tamáskodtak, nagyfiam máig inog, bár támogat – de édesanyám a kezdetektől mellém állt, és aztán a tények másokat is meggyőztek. A ?mások” egyike Majdián Miklósné, Erika négy testvérének egyike. – Az a dög kecske a hibás – nevezi meg a felelőst a közös telek hátsó fertályán élő nővér. – Erika kislánya allergiája miatt csak kecsketejet ihatott, fejni egyedül én tudok, de az a komisz állat nem állt meg rendesen. A bal kezem könyéktől kézfejig lemerevedett. Kentem becsületesen a rendelőben felírt kenőccsel, de két hét múltán sem bírtam fogni. ?Gyere, Mari, megnézlek!” – ültetett le a húgom. Négy napig bizsergetett a kezéből áradó energiával, azóta elfújták a bajt. A ?mások” másika Judit, az unokahúg. – Nem foglalkoztatott a néném furcsasága, nem hittem a dologban – vallja be töredelmesen a dekoratív fiatal nő, egy nagy cég könyvelője. – Aztán tavaly ilyentájt utolért szakmám réme: a sok ülés, görnyedés miatt lehetett, hogy a lapockámnál éles fájdalmat éreztem, majd a hasogatás egész hátamra átterjedt. Szenvedésemet látva Erika lefektetett az ágyra: megnézlek!”. Kínomban is nevettem: ?mit hókuszpókuszol itt?”. – Sosem kérdezem senkitől, mi a baja, magam nyomozom ki a kóros gócot, persze, áttanulmányozom az orvosi leleteket is – így Erika. – A kezemet öt centivel a test felett végighúzom, megérzem, melyik csakra ürült ki, tömődött el. – Rögtön rábökött a lapockámra!
Menekülésből sikersztori
A háromnapos méregtelenítés után tíz kezelés következett. Feltöltődtek Judit csakrái, a fájdalom elmúlt, és azóta sem jelentkezett. Akadt azonban más helyrehozni való – ami végül Erika fényképekkel is igazolt sikersztorija lett: – Ötvenkilenc kilósan estem teherbe 1997-ben, 33 kilót híztam a szülésig. Az óriásbaba úgy megnyújtotta a hasam bőrét és izomköpenyét, hogy alig mertem tükörbe nézni. Hiába értem el ismét versenysúlyomat, az a pöttyedt tömeg nem tűnt el, a köldököm nem látszott a redőktől, bikiniről álmodni sem mertem. Orvosom plasztikai beavatkozást javasolt, amit ilyen esetben térít a tébé. A párom vigasztalt, így is szeret, a kisfiam sírva tiltakozott a műtét ellen, de én mégis beálltam a sorba. Három évvel későbbre, 2003. augusztus 11-re kaptam időpontot. Több operáción átestem már, de ettől valamiért tartottam. Sokat szorult a szívem, és rettegtem: nem ébredek majd fel az altatásból. Ki neveli fel a gyerekem?! A dologról senki sem tudott, hosszú pólókban, bő ruhákban jártam, a nagynéném sem sejtette a problémámat. A műtét előtt pár nappal mégis hozzá menekültem. Az első két nap egy-egy órás energetizálás, aztán egy hónapon át heti egy-két kezelés következett. Kezelés? Energiaátadás. Egyedül Erika nem csodálkozott az eredményen. – Még redős a bőröm, de az az undorító kelttészta-szerűség eltűnt. Már bizonyos, hogy nincs szükség műtétre! – húzza fel blúzát Judit. Majd Erikával bemutatják, hogyan zajlik az energetizálás. – Szigorúak a szabályok, tévedni tilos! – emeli ujját magasba Erika. – Több tucat jelentkezőnek segítettem már. Egy komolyabb kezelés leszívja az energiámat. Előtte méregtelenítek, miután szinkronba hoztam a túltöltött vagy energiahiányos csakrákat, rengeteg vizet iszom, és vagy másfél órát pihenek. A beszélgetést hallgató nővér büszkén bólogat: – Kis unokahúgom sokszor szól Erikának, ha fáradtnak lát: ?anya, adjál nénjének szuflát!”. Belőlem hiányzik a húgom tehetsége – jegyzi meg szemérmesen. – Én kapálni és mosni szeretek iszonyúan.