Apró betűs újsághirdetés: „szerelmi kötés, oldás, rontáslevétel, elrontott mágiákat rendbe hozunk. Mágia, rontás, átok…” Megborzongok. Tárcsázok, álnéven. Szerelmi kötést szeretnék rendelni – mondom. Közben azon merengek, az ilyesmi ártani biztos nem árt.
A Mágus nem várat magára, felveszi a rendelést. Holnap reggel kilenckor az „áldozat” fényképével kell megjelennem. Hogy vállalja-e a varázslást, az egyelőre nem biztos. Majd elválik. Előbb megszemléli a fényképet, önt egy kis viaszt, és majd eldönti.
Pontban reggel kilenckor belépek a kis stúdió ajtaján. A Mágus, Binger Vilmos már vár. Egzotikus fotelban ücsörög, alakját tömjén füstje homályosítja, kávét iszik. Hosszú hajú, nagy szakállú. Épp, mint egy mesebeli varázsló.
Keskeny, meredek lépcső vezet fel a varázslószobába. Szűk a hely, a fotelokat keleti szőnyegek borítják, a kerek asztalon üveggömb, gyertyák. Viaszpacnik mindenütt. Meg egy viaszbaba, agyonszurkálva. Csak úgy meredeznek a mellkasából, a fejéből a gombostűk.
– Vudu baba – magyarázza a Mágus. – Az ön férjéről is mintázunk egyet, ha elkezdjük a mágiát. Tűket szúrunk a fejébe, hogy magára gondoljon, a szíve környékére, hogy magát szeresse, a lábába…
– A lábába?! – kérdem döbbenten.
– Persze. Hogy önhöz vigye a lába – feleli magától értetődőn.
– Nem volna szívem agyonszurkálni azt, akit szeretek, még akkor se, ha csak egy viaszbaba képében látom – mondom félszegen.
– Nem is magának kell csinálni. Az én dolgom. Éjszakánként varázsolok. Azért vagyok ilyen álmos. Fárasztó dolog ám varázslónak lenni – mosolyog. – Különben sem szívesen adom oda a pácienseknek a babát. Előfordul, hogy rossz helyre szúrják a tűt. Ezzel bajt is csinálhatnak, például agyrákot okozhatnak az illetőnek. Vagy egyszerűen összetörik a babát, figyelmetlenségből. Akkor pedig összetörik a kapcsolatot is. Végérvényesen.
– A baba megszemélyesítője is érzi, hogy „manipulálják” az érzéseit?
– Inkább csak nyugtalanságot érez. Nem tudja kiverni az illető hölgyet a fejéből. Folyton rá gondol, ellenállhatatlan kényszert érez, hogy elinduljon hozzá… Hozott fényképet? – tér hirtelen a tárgyra, és én remegő kézzel kotorászom elő a férjem képét. Azt, amit mindig magamnál hordok.
A mágus gyertyát gyújt, a pislákoló lángnál nézi a fotót, komolyan, szigorúan. Sokáig nem szól. Aztán belekezd. Kilencven százalékban tökéletes leírást ad a férjem jelleméről. Egy meggörbített evőkanálban faszenet izzít. Viaszt csurgat rá. Az olvadt viaszt egy tányér vízbe önti. Hagyja megfagyni, majd kiveszi. Nézi, nézi, mint orvos a röntgenképet.
– Nincs a férjén rontás – mondja. – Ha volna, kiütközne a faszén a viaszról. Azután óvatosságra int. – Ha örökre meg szeretné tartani őt, többet kell beszélgetniük, közös terveket szőniük. Bízniuk kell egymásban. Akkor nem lesz probléma.
– Hát a mágia? A szerelmi kötés? – kérdezem…
– A kötést nem vállalom – mondja. – Egyelőre nincs rá szükség.
„Tudtam, tudtam!” – lelkesedek titokban. Borzasztó lett volna, ha itt derül ki, hogy megcsal. Vagy hogy épp elhagyni készül. De a tanácsot – biztos, ami biztos – megfogadom… – Miért nem vállal el minden mágiát? – kérdezem a Mágust. – Hiszen pénzért csinálja, magának is az a jó…
– Vannak esetek, amikor nem etikus – magyarázza. – Például, ha a férfi nős. Vagy ha elérhetetlen.
– És ha az illető nő nem vallja be, hogy családapát akar elcsábítani?
– Nem kell, hogy bevallja – feleli –, erre való a fénykép. Mindent látok rajta. Például azt is, ha valakinek a karmája nem engedi, hogy azt a nőt szeresse, aki eljön hozzám. Karmát nem változtatok meg. Az már fekete mágia volna. Ártani pedig nem akarok. Van a világban elég baj anélkül is – mondja elgondolkodva.
– És a viasz minek? – kérdezem.
– Megmutatja, érdemes-e belekezdeni a mágiába. Megmutatja a férfi karmáját. De jósolhatnék bármivel. Üveggömbbel, kártyával, egy tányér vízzel…
– Tányér vízzel?
– Persze. Ugyanúgy láttatja a jövőt az óntányérba töltött víz tükre, mint a kristálygömb. Relaxálni kell, míg olyan tudatállapotba kerülünk, hogy jönnek a víziók. De jobb nem kísérletezni ezzel annak, aki nem ért hozzá. Önrontás is lehet belőle. Vagy véletlen szellemidézés. És ha valaki nincs rá felkészülve, súlyos következményei lehetnek a dolognak…
– Csakugyan hatásos ez a sok abrakadabra? Mi a magyarázat? – puhatolózom.
– Nem kell mindent megmagyarázni – feleli –, de hogy hat, az biztos. Hindu, román, cigány, indonéz, tibeti, kétszáz éves boszorkányságokat gyűjtöttem össze, azokkal dolgozom. Ha a páciens nem ront el valamit, például nem lazsálja el az otthoni feladatait, biztos a siker. Legutóbb fél éve Amerikába költözött férfi tért vissza elhagyott kedveséhez a mágia hatására. Még a távolság sem akadály…
A Kiskegyed ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
