A parapszichológiai képességek a gyerekekben még ösztönösebben, így intenzívebben is működnek.
Ezeknek a rejtélyes képességeknek a legnagyobb akadálya ugyanis épp a racionális, felnőttes kétkedés. A gyerekkor mesés korszaka ettől még mentesen telik, nézzük meg hát hogyan és miért is, működnek jobban ezek a különös képességek az élet első évtizedeiben, mert ebből mi felnőttek, szintén tanulhatunk.
A parapszichológia százötven évnyi múltja, kísérleti eredményeivel ugyanis régen világossá tette, hogy ezek az úgynevezett pszi képességek az emberi tudatműködések szerves és természetes részét képezik, folyamatos működésük tény, függetlenül attól, hogy fizikailag a mai napig értelmezhetetlenek. Mégis, az emberek többsége jobbára a létezésükről sem tud, aminek egyik oka, hogy ezek a misztikus élmények mindennapjainkban ritkán tudatosodnak, racionalitásunk pedig eleve elzárkózik előlük.
A játékos hozzáállás azonban olyan csodákra képes amelyekkel igazi meseországok nyílhatnak meg előttünk, gyermekként vagy felnőttként rálátást és sikerélményt adva lelkünk titkos dimenzióiban. A pszi-re, mint gyerekjátékra tekinteni, nem új keletű ötlet. Margaret Anderson, mint tehetséges kutató már az ezerkilencszázötvenes években végzett olyan játékos kísérleteket, amelyekben sikeres megérzések alapján lehetett képzetes űrhajókat „indítani” és velük a helyes irányt „tartani”. A résztvevő gyerekek eredményei magasan múlták felül a várható valószínűségi szintet.
Susan Blackmore gyerekekkel folytatott kísérleteiben a kicsiknek barátságos bagolyfigura és varázssüveg „segített” abban, hogy olvashassanak egymás gondolataiban. Ezek a segédeszközök a fantáziát engedik szabadon, a képzelet ugyanakkor nem pusztán találgatást, hanem helyes intuíciót és pszi észleleteket is jelent. A felnőttek és a gyerekek paranormális képességeinek összehasonlításával Dr. Ernesto Spinelli foglalkozott a Surrey Egyetemen, ő az eredményességet különböző korcsoportok függvényében mérte.
Spinelli mérései szerint a legtehetségesebbek a három és nyolc év közöttiek voltak, akik a telepátia kísérletekben a véletlentől várható találatoknál esetenként hétszer többet értek el. Talán nem meglepő módon közülük is a fiatalabbak teljesítettek jobban, ami megerősíti, hogy ezek a mindnyájunkban potenciálisan létező képességek idővel inkább legátlódnak, működésüket főképp a felnőtt szemlélet merevsége nyomja el.
Felvetődhet a kérdés, hogy van-e ezekben a „játékokban” alsó korhatár. Talán furcsán hangzik, de olyannyira nincs, hogy például a telepátia megnyilvánulásait már az anyák és a csecsemők között is megfigyelhetjük, sőt valószínűleg ezek a gondolati kapcsolatok a terhesség szakaszaiban is létrejönnek. Ne felejtsük el azt sem, hogy a pszi természetes adottságunk, amivel foglalkozni, játszani, bármikor érdemes.
Paulinyi Tamás, pszi-kutató
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
