Vajon mennyire hitelesek a feljegyzések, mikortól és milyen eredménnyel vizsgálták a jelen és a közelmúlt parafenoménjeit?
1863 januárjában, III. Napóleon palotájában számos főrangú állami és tudományos képviselő előtt Daniel Douglas Home skót származású médium egy abroszt lebegtetett, majd – mint már annyiszor – maga is a levegőbe emelkedett. Home csodáiról a kor jeles tudósainak – például Sir William Crookes-nak is – igényes kísérleti jegyzetei maradtak ránk. Home képes volt több méter magasságba felemelkedni, esetenként akár a lábába kapaszkodó tanúkkal együtt is. Perceken át sértetlenül tartott izzított parazsat a kezében, és egy általa a levegőbe emelt tangóharmonikán érintés nélkül tudott egyszerű dallamokat játszani.
De vajon mennyire hitelesek a feljegyzések, mikortól és milyen eredménnyel vizsgálták a jelen és a közelmúlt parafenoménjeit?
Ahogy az írás előző részében megemlítettem, a csodák legnagyobbika talán maga a régebben kopogószellemnek nevezett Poltergeist jelenség. Ez röviden a fizikai környezet „megbolondulását jelenti”, megmagyarázhatatlan zajokat és bútormozgásokat, spontán tüzek keletkezését, valamint tárgyak eltűnését és hirtelen megjelenését. A Poltergeist tevékenységet kiváltó személy és a parafenomén között azonban van egy lényeges különbség. A Poltergeist tudományos neve, – RSPK (Rekurrens Spontán PszichoKinézis) – magában foglalja azt, hogy a jelenség kiszámíthatatlan, spontán módon nyilvánul meg, vagyis akaratlagosan nem ismételhető. Az RSPK egyébként egy többnyire mentálisan terhelt fókusz személy környezetében megjelenő bútormozgásokat, tárgyak eltűnését, megjelenését, vagyis – a mai fizika szerint – képtelen viselkedését jelenti.
A szigorúbb kutatók arra gyanakszanak, hogy az egyébként tehetséges fenomének pszi „mutatványai” bűvész trükkökkel fűszerezettek, mint ahogy ez egyébként gyakran tetten is érhető. Nehéz elképzelni azonban például azt, hogy például Copertinói József a levitáló szerzetes, vagy D. D. Home hogyan emelkedhetett fel több méterre – az utóbbi fizikusok jelenlétében – egy komolyabb műszaki apparátus segítsége nélkül. A különböző leforrasztott és helyszínen lepecsételt üvegcsövekbe zárt hajlíthatatlan fémötvözetek meghajlítása, deformálása sem tűnik egy előzőleg megmotozott ember által végrehajtható feladatnak.
Mindent egybevéve – a tudományos hipotézisek próbáját jelentő egyszerűségi elv alapján is- lehet, hogy okosabb elfogadni azt az álláspontot, hogy léteznek olyan emberek, akik a Poltergeist tevékenységben tetten érhető jelenségeket tudatosan képesek létrehozni. Nem valószínű az sem, hogy a parafenomének esetében csupán egy történelmi korokon át öröklődő ábrándra keresünk bizonyítékokat, hiszen – mint láthattuk – a jelenségek egy része, más oldalról már bizonyítást nyert.
A tudat – és ezt is be kell látnunk – közvetlenül képes alakítani a természet általunk ismert törvényeit. Miért nem képesek akkor erre sokkal többen? Elcsökevényesedő vagy fejlődésben lévő emberi képességekről van-e szó a parajelenségek esetében? Ha a múlt ránk maradt rejtélyeit a mai parapszichológia eredményei és feltételezései szerint vizsgáljuk, bár nem bizonyítható, de kézenfekvő analógiák kínálkoznak.
A múlt homályába vesző mágikus kultúrák vallási vezetői, talán sokkal direktebb parapszichológiai képességekkel rendelkeztek mai parafenoménjeinknél és ha Home lebegni és lebegtetni tudott, miért ne tehették volna ezt egyfajta „isteni erő” megnyilvánulásaként sokkal nagyobb léptékben az ismeretlen régiek. A Baalbeki kőterasz óriási kőhasábjait – a fennmaradt hagyományok szerint – a beavatott papok az úgynevezett „mana” erejével lebegtették a helyükre. Természetesen a feltételezések semmiféle bizonyítékot nem jelentenek egyfajta Makro PK tudatos alkalmazására nézve a múltban, mindenesetre jó tudni azt is, hogy sok ősi építmény technikai kivitelezése még a mai építészek és technikusok számára is megoldhatatlan kérdést jelent.
A történelem folyamán felbukkanó csodatevők – itt elég, ha Jézusra, vagy más vallások kiemelt alakjaira gondolunk,- elgondolkodtatóan hasonló képességeket mutattak, mint amit kései utódjaiknál, a mai parafenoméneknél vizsgál a parapszichológia. A hamis és a valódi csodák közötti különbség mindig létezett, az ezotéria és a metafizika láthatatlan és ezért nehezen ellenőrizhető világa minden korban vonzotta a különböző indíttatású csalókat és szemfényvesztőket.
Mégis – különösen mai, hitetlen korunkban -, igencsak érdemes odafigyelni arra, hogy nehogy kiöntsük a fürdővízzel a gyereket is, hiszen a tudatkutatás táguló horizontjai, valamint a parapszichológiai kísérletek eredményei azzal biztatnak minket, hogy a kétségkívül bennünk rejtőző képességek kibontakoztatásához megtalálhatjuk a régóta hiányzó aprócska mustármagot.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
