Az azték új évet minden évben március 12-én ünneplik Mexikóban, az ősök hagyományainak és a különleges, Gergely-naptártól teljesen eltérő azték kalendáriumnak tisztelegve.
Az emberek többsége az időt lineáris fogalomként képzeli el, melyben egyenes úton jutunk el egyik pontból ( időpontból) a másikba.
Az aztékok radikálisan más nézőpontot vallottak: úgy gondolták, az idő egy rugalmas, alakítható természeti erő, mely számtalan csodás történet központi eleme volt.
Az idő az aztékok számára nem jelentett mást, mint az örökké fennálló változást, átalakulást, pusztulást és újjászületést.
Az adott pillanatban élést, az egyszer fent – egyszer lent filozófiát tekintették alapvetőnek, és rendkívül fontosnak tartották, hogy minden a megfelelő időben, a sorsukra gyakorolt erőszak nélkül történjen meg. Ezek az alapelvek a mai időkben is megállják a helyüket, nem véletlen, hogy újévi mulatságuk népszerűsége napjainkban sem csökkent.
Különleges látványelemeket tartalmazó, színes és vidám karneválszerű ünnepségük az időnek, mint leghatalmasabb erőnek állít minden évben oltárt.
A speciális azték naptár, és a „Nemontemi” – az üres napok, és az új esztendőre való felkészülés
Az azték naptárban a hónapok egyenként 20 naposak voltak, összesen 18 hónapot tüntettek fel. Kiszámolhatjuk, hogy ez összesen 360 napot tesz ki, de az év 365 napból áll.
Ezt az 5 napot „ időszámításon kívüli napoknak”, vagyis saját nyelvükön„ Nemontemi”- nek nevezték.
A 360 nap március 7-én telt le, ezt követte az 5 napos „ Nemontemi” időszak , melyet március 12-én az új év kezdete váltott fel.
A Nemontemi egy fontos megtisztulási folyamat volt, melyet böjtölés és lelkigyakorlatok jellemeztek. Áttekintették az elmúlt egy esztendő történéseit, és önismeretet gyakoroltak a pozitív jövőbeni változások érdekében.
Ezekben a napokban kerülték a közösséggel való érintkezést, egyedül vagy közvetlen családtagjaikkal házaikban töltötték az időt.
Tipikus rituálénak számítottak az izzasztókunyhóban végzett tisztító szertartások , de a legismertebb szokásuk az obszidián tükörrel való jóslás volt.
Az obszidián egy koromfekete kő, melynek felületét fényesre csiszolták, majd hosszadalmasan belenéztek. Valóságos varázseszköznek tartották, mellyel kapcsolatot teremthettek őseikkel, és láthatták a különböző idősíkokat. A tükörben megelevenedtek az ősök szellemei, és jótanácsokkal látták el a hozzájuk fordulókat.
Nem csak a múlt, a jövő is kifürkészhetővé vált a tükörben: víziókat, útmutató látomásokat kaphatott a tükör használója, ha kellőképpen megtisztult a lelke.
A Nemontemi lezárulásával eljött a zajos közösségi ünneplés ideje, mely márc. 12-ét megelőző este kezdődött.