Móni eleinte egyáltalán nem viszonozta a férfi közeledését, sőt, taszította a másik viselkedése. Ám idővel kezdte úgy érezni, hogy az irányítás egyre inkább csúszik ki a kezei közül…
Móni harmincas éveiben járó, csinos nő, régóta él párkapcsolatban, ami kissé ellaposodott az utóbbi időben. Munkahelyére pár hónapja új kolléga került, Dénes, aki szemmel láthatóan erős vonzalmat kezdett táplálni Móni iránt. Móni inkább frusztrációt érzett a közelében, sem fizikai, sem lelki vonzalmat nem váltott ki belőle Dénes.
Az első időkben csak óvatosan kerülgette a férfi, pár mondaton kívül nem is beszéltek egymással. Ami a legrémisztőbb volt, az Dénes csontig hatoló, pásztázó tekintete. Móni úgy érezte, szinte behatol az aurájába, a taszítás és zavartság egyre fokozódott benne. Ezt követte egyre több furcsa jel: apróbb személyes tárgyak tűntek el az asztaláról, az egyik kolléga beszámolója alapján egyszer Móni szemeteskosarában is látták turkálni Dénest. Móni lelkiállapotára egyre inkább rányomta a bélyegét a frusztráció és a rettegés, minden erejével igyekezett kerülni Dénest.
„Engedj be!”
Kollégája megszerezte a telefonszámát is, bár nem tolakodóan és nem is túl gyakran, de rendszeresen küldött neki rövid üzeneteket: „Imádom az illatodat” , „gyönyörű vagy” , „bár megérinthetnélek” . Móni udvariasan, de határozottan elutasított minden közeledést.
Bár ez önmagában még cselekmény szinten nem merítette ki a munkahelyi zaklatás fogalmát, Móni azt tervezte, beszél a főnökével. Mielőtt ezt megtette volna, a mosdó felé menet belefutott Dénesbe, aki egy óvatlan pillanatban lágyan megérintette a nyakát, és csak annyit mondott: „Engedj be!”
Ezt követően valami megváltozott Móniban. Éjszakánként rendszeresen álmodott Dénesről, kezdett egyre többet gondolni rá a munkahelyen kívül is. Egyszerre érzett vonzalmat és mérhetetlen taszítást, sóvárgást és menekülési kényszert, de mindent elkövetett, hogy fizikailag kerülje a találkozásokat.
Ez az ambivalens érzésáradat addig fokozódott, mígnem pánikszerű testi- lelki tünetei lettek, úgy érezte, képtelen irányítani az életét, és teljes káosz uralkodott az elméjében, ami a napi feladatai elhanyagolásához vezetett. Végül beadta a felmondását.
Mi vezethetett idáig, és mi történhetett a háttérben?
Szerelmi téboly és szerelmi mágia
Sajnos egy fanatikus, szerelmi tébolyban szenvedő férfi képes lehet különböző eszközökkel behatolni a célszemély aurájába, és mindent elsöprő, megszállottságig terjedő gondolataival és érzéseivel összeroppantani egy egészséges pszichéjű embert.
Már önmagában a gondolatok tartósan egy irányba mutató jellege is egy nagyon erős hatás, pláne, ha a behatoló félnek alkalma van szemkontaktus létesítésére az alannyal. Az apró személyes tárgyak eltűnése azonban arra utal, hogy Dénes egyéb okkult praktikákkal is felfokozta az egyébként is extrém erős tudatbefolyásoló hatást, történetesen egy szerelmi kötéssel.
Ehhez bizonyos tárgyakra, fényképre van szükség, amit egy élettelen viasz vagy szövetbábuba helyeznek. Az élettelen tárgy körül kialakul egy úgynevezett másodlagos aura, ami lekopírozza a célszemély energiamezőjét azáltal, hogy a személyes tárgyak az illető rezgését megőrzik és azt átadják a bábunak. Tehát metafizikai kapocs jön létre az élettelen tárgy és a gazdatest között, mivel rezgésük azonos. Amilyen hatás éri a bábut, azt a célszemély is érzékeli. Dénes nem csak a munkahelyen és üzenetekkel, hanem otthonról is próbálta befolyásolni Móni gondolatait és érzéseit fanatikus szerelmi tébolyából kifolyólag.
Folyamatos mentális támadás
A vágy és sóvárgás, amit Móni végül elkezdett megtapasztalni, nem a saját érzései voltak, hanem a domináns behatoló fél által sugárzott gondolatok. A mentális összeomlás, pánikreakció pedig akkor következett be, mikor saját öntudata és személyisége kezdett összeroppanni a folyamatos mentális támadástól. Ez egyfajta tudathasadásos állapotot eredményezett, ahol a valós énje, akarata próbált felülkerekedni, de egy külső erő folyamatosan ellentétes irányba húzta. A káosz és megszállottságérzet is ebből fakadt.
Sajnos, ha a fanatikus személyt nem sikerül lecsillapítani sem szép szóval, sem egyéb eszközökkel, a fizikális találkozás teljes kerülése az első lépés a megoldás felé. Dénes munkahelyről való eltávolíttatásához nagy eséllyel kevésnek bizonyult volna az, amit fizikailag tett, ezért az önmegóvás érdekében szükséges lehetett a munkahelyváltás.
Ez is érdekelhet
Igaz történetek: Ildikó és a rátapadt lélek
Egy furcsa, de jelentéktelennek tűnő eseménnyel indult útjára minden: Ildikó egy tompa ütést érzett a hátán, és ezzel kezdetét vette a rémálomba illő történet.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
