Vajon a hírszerzésben is használhatóak az olyan pszi-képességek, mint például a telepátia? Paulinyi Tamás cikkében az ezzel kapcsolatos kutatásokat veszi sorra.
Egy irodában vagyok, itt tartja a kiképzőm a telepatikus távolbalátás-oktatást. A helyiségben nem nagyon akad figyelmet elterelő dolog, világosszürke szín uralja a környezetet. Előttem az asztalon semmi más, csak a tollam és egy halom papír. Legutolsó célpontom egy folyóhíd volt valahol Vietnamban, a háború alatt. A célpontot a legkülönbözőbb területekről választják, hogy az értelmem ne próbálja kitalálni őket. Egészen az ülés végeztéig nem is tudom, mit látok, hova kerültem. Jelzem, hogy készen állok, irányítóm pedig megadja a célpont kódjait.
Dátum: 1993. szeptember 29. A célpont kódjai: 5987/9221
Az írás előző részében olvashattuk, hogy a paranormális hírszerzés a maga határai között működik, vagyis a pszi képességek – és ezt a CIA is megerősítette – minden bizonytalanságtól eltekintve természetesen léteznek, de katonai felhasználásuk lehetősége bizonytalan. A felderíthetetlen mélységekben cirkáló atom-tengeralattjárók helyzetének pontos meghatározása, a titkos bunkerek részletes leírása, a parancsokba, utasításokba való betekintés a pszi eszközeivel – a parapszichológiai kísérletek több évtizedes eredményeit tekintve – tényleg túlzásnak tűnik.
Nem szabad ugyanakkor elfelejteni azt sem, hogy a hadászati jelentőségű információkkal az illetékes szervek nyilvánvalóan nem fognak előrukkolni akkor sem – sőt főképp akkor nem – ha valami nyilvánvalóan pozitív eredmény születik. A hidegháború évtizedeiben a nagyhatalmak minden eszközt igyekeztek megragadni az elsőbbség biztosítására, így a parapszichológiaiakat is. Mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban jelentős összegeket költöttek a pszi katonai célú tanulmányozására.
A polgári parapszichológia eredményeit mostoha helyzetével összevetve – ez pár tucat alig támogatott kutatóközpontot jelent globálisan- elképzelhető, hogy a katonaság közismerten nagyvonalú anyagi hozzáállása, jóval komolyabb titkos sikerekhez vezetett. Ne feledjük azt sem, hogy az említett kísérletsorozatban E. C. May pszi-kutató vezetésével, tényleg sikerült technikai részleteket lenyomozni az új „Tájfun” típusú szovjet tengeralattjárók felépítéséről, sőt bizonyos hadászati központokról is. Ezek pedig nem elhanyagolható tények, bizonyos fejlesztésekkel pedig stratégiai jelentőségűekké is válhatnak a hadviselésben.
A pszi képességek elméletileg ugyanis az atomfegyvereknél is nagyobb hatalmat biztosíthatnának. Nemcsak az észleletek (ESP), de az aktív tudat-környezet hatások (PK) is felhasználhatóvá tehetők lennének, ha a hatásfok valami oknál fogva drasztikusan növekedne. Dr. Courtney Brown könyvében is szerepel annak a „pszicho-kapcsolónak” a terve, ami tetszőleges távolságból csupán a gondolat erejével működésbe hozható. A titkos ügynökök így a megszerzett információkat igen-nem formában elméletileg bármilyen távolságból, eszközök nélkül továbbítani tudnák.
A lehetséges és a működőképes pszi effektusok valósága fölötti tudás – úgy gondolom – mindig a beavatottak titka marad. A beavatottság azonban a parapszichológia kevésbé tudományos berkeiben mást jelent. Ha valóban léteznek olyan emberek, akik a parapszichológiai képességeket magas szinten gyakorolják, akkor őket valószínűleg nem a Sziklás Hegység vagy az Urál bunkereiben kell keresnünk.
Ha a magasan fejlett tudatosság a dolgok harmóniája feletti átlátást is jelenti, akkor a harmónia fenntartása minden világi hatalom megbízásánál nagyobb feladat lehet. A parapszichológia mai állása szerint a gondolatok, a cselekvések és az események közvetlen összefüggést mutatnak, ami az emberiség és állapota szintjén az öntudatlan mágia fogalmát idézi.
Ha a pszi mezőben – a tudat magasabb, kollektív dimenzióiban – a szentesített erőszak képviselője – a katonai érdek – megjelenhet, csak remélni tudom, hogy vannak „nagyobb hatalmaknak” is jó akaróbb ügynökei a létezésben…
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu