Különös egybeesések, rendszerűséget mutató véletlenek, rejtélyes összefüggések – ezeket írja le a szinkronicitás elve.
Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, amikor egy alkalommal éppen egy neurotikus hölgy álomanalízisét végezte, a hölgy megemlítette, hogy álmában egy aranyszínű szkarabeuszbogár jelent meg. Rögtön ezután Jung egy koppanást hallott az ablakon, majd amikor kinyitotta egy zöldarany európai szkarabeuszbogár esett be rajta. Jung a bogarat a hölgyhöz vitte és a következő szavakkal adta át: „Íme hölgyem az Ön SZKARABEUSZA!” A történet még megemlíti, hogy a beteg állapotában innentől gyökeres javulás állt be, ami szimbológiailag a szkarabeusz élettel és újjászületéssel kapcsolatos jelentésével is egybevág.
Mi is történt itt tulajdonképpen? Szkeptikusan szemlélve az eseményt – mint majd minden hasonló esetben – a különös véletlenre gyanakodnánk. Bár a véletlenek elméletileg nem zárhatók ki, valójában valamilyen misztikus rendező erő ténye sem cáfolható. A szkarabeusz megjelent az álomban, az analízisben, az ablakban, és végül szimbológiai értelemben a gyógyulásban is. Hasonló jelentésű elemek egyidejű, nem oksági összefüggésben álló felbukkanásáról van szó. A Jung által idézett példához hasonló esetekről számtalan leírás és megfigyelés áll rendelkezésünkre, nyilvánvalóan saját életünkből is. A dolgok, mintha valami mágikus módon vonzanák egymást, egyszerre történnek a bajok, egyszerre fordulnak jobbra a körülmények, bizonyos események ismétlődése gyakran bizonyos szereplők vagy feltételek (nem logikusan összefüggő) ismételt megjelenéséhez kötődik.
Rendszerűség a véletlenekben
Világunk eseményei összefüggnek, az okok okozatokat szülnek, a közvetítés folyamatai pedig a fizika törvényeivel magyarázhatók. A fizika, a kémia, a biológia vagy akár a pszichológia megfigyelései szinte maradék nélkül képesek számunkra megértetni azt, hogy hogyan is tevődnek át hatások, hogyan is generálják egymást a valóság jelenségei. Vannak azonban olyan események, amelyeket a természettudományok nemhogy megmagyarázni, de elhelyezni sem igazán képesek világszemléletükben, ezek pedig a parapszichológia hatáskörébe sorolhatók.
Különös egybeesések
A jelenkori tudományos parapszichológia kísérleti eredményei tényként tárják elénk az érzékszerveken túli észleléseket (telepátia, távolbalátás, jövőérzékelés), illetve azt, hogy tudatunk közvetlenül, vagyis az ismert fizikai közvetítők működése nélkül képes hatni anyagi rendszerek állapotára, folyamataira (tárgymozgatás, véletlenbefolyásolás). Bár az említett képességek létezése világképformáló tényező, a valóság megfigyelhető jelenségei között még ezeknél is megdöbbentőbb módon megnyilvánulókra bukkanhatunk. A misztikusan különös „véletlen” egybeeséseket – Jung fogalmával – szinkronicitásnak nevezzük.
Paul Kammerer osztrák biológus nemcsak felfigyelt erre a különleges jelenségre, hanem módszeresen vizsgálni is kezdte, például olyan véletlensorozatokban keresve a rendszerszerűséget, mint a parkon áthaladó gyalogosok ruházatának, vagy bizonyos jegyek (buszjegy, színházjegy, ruhatárjegy) számainak ismétlődése. Sejthető módon meg is találta, így például egy-egy szám gyakorta bukkant fel naponta többször érthetetlen azonosságot mutatva önmagával, vagy ugyanígy azonos színű ruhákban és kiegészítőkben több sétálót látott, mint amit a véletlentől elvárhattunk volna.
Ki az, aki látja?
Itt kell megállnunk egy pillanatra, ugyanis a megfigyelő elvárásai – mint ezt a parapszichológia is bizonyítja – befolyásolja a megfigyelt esemény kimenetét. Bármilyen furcsa a szinkronisztikus események középponti rendezőjét – úgy tűnik – a tudatosságban kell keresnünk. Ebben a megközelítésben azonban újabb komoly problémával találkozhatunk, az egyéni és a kollektív tudatosság, illetve az anyagi folyamatok és a tudati folyamatok kibogozhatatlannak tűnő viszonyaival.
Ha ugyanis jobban megfigyeljük a szinkronicitás-jelenségeket, legtöbbjük elemei csupán egyetlen megfigyelő (a MEGFIGYELŐ) számára rendeződnek valódi egybeesés-sorozattá. Ha valaki például zöld-sárga csíkos daxlikkal álmodik, majd egy antikvárium véletlenül fellapozott vicclapjából csakúgy visszaköszön rá ez a sajátos látomás, mint ahogy még egy játékboltban és egy farsangi menetben is találkozik vele ugyanaznapon, akkor Ő az, aki ezeket az egyébként különálló jelenségeket sorozatként észlelte. Gondoljuk el, milyen végtelenül bonyolult koreográfia lett volna szükséges ennek a szándékos megrendezéséhez.
Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu